Maradj velem

~19~

June

Egész éjjel úgy feküdtünk így reggel arra keltem fel, hogy rettenetesen zsibbad mindenem. Carlos annyira édesen aludt, hogy nem volt szívem felkelteni. Gondoltam hozok neki reggelit így leszaladtam az étterembe. Gyorsan kértem egy adag rántottát és egy adag amerikai palacsintát, mert nem tudom melyiket szereti jobban. Mire visszatértem már ébredezett.
-Jó reggelt álomszuszék! - köszöntöttem kedvesen.
-Jó reggelt June! - válaszolta.
Mély férfias hangja most enyhén rekedtesen hallatszott a reggel miatt.
-Hoztam reggelit, rántottát vagy palacsintát kér az uram? - kérdeztem mosolyogva.
-Szerintem felezzünk. - röhögött fel.
- Jó válasz. - mondtam neki miközben beleültem az ölébe. Erre ő a derekam köré fontta hosszú kezeit. Beletúrtam az amúgy is kócosan álló gyönyörű barna hajába és a fülébe súgtam, hogy én is kedvelem. Erre ő egy mosoly keretein belül megvillantotta gyönyörű fehér fogait.
-Na együnk, mert nagyon éhes vagyok.-törtem meg a romantikus pillanatot.
-Jól van te kis éhenkórász.- mosolyodott el kedvesen.
-Alig ettem az elmúlt két napban naa'.- válaszoltam kissé affektálva.
-Jó, ne éhezz itt nekem. - hülyült tovább.

Reggeli közben folyamatosan nevettünk, szinte már fájt a hasam a nevetéstől.

-Ma már szabadedzések vannak úgyhogy nem szabad elkésnem. - mondta komolyan.
-Igen, tudok róla. - mondtam kissé elgondolkozva.
-Sokat jelentene nekem ha ott lennél.-mondta boci szemekkel.
-Oh, ebben az esetben muszáj veled mennem, de nem zavar a sajtó? - kérdeztem aggódva.
-Nem, June egyáltalán nem zavar a sajtó. Az zavarna ha nem lennél ott velem. - válaszolt komolyan.
-Veled megyek. - mondtam miközben beletúrtam a hajába.
-Köszönöm. - mondta miközben megpuszilta a homlokom.
-Én köszönöm, hogy vagy nekem. - csúszott ki a számon.
-Számomra a megtiszteltetés, hogy lehetek neked. - nézett rád komolyan. - És amúgy kötelességem vigyázni rám hiszen a főnök úr húga vagy. - húzta kissé gúnyos mosolyra a száját.
-Ez gonosz volt. - bokszoltam bele gyengéden a vállába. -és egyébként is nem csak a főnök húga vagyok, hanem valamilyen szinten a te főnököd is. - mondtam miközben mutatóujjammal a mellkasát bökdöstem.
-Ahaa' és megengedi a főnök asszony, hogy elvigyem a pályához? - kérdezte.
-Megengedi, igen. Induljunk is lassan szerintem, nem szeretném, hogy miattam elkéss. - válaszoltam.
-Ha miattad késnék egyáltalán nem zavarna.- mondta aranyosan. - végülis te vagy a főnököm és ha a főnököm miatt kések akkor az nem probléma. - tette hozzá vidáman.
-Áh' értem szóval csak kihasználsz? - kérdeztem.
-Dehogy is csak hülyülök.-mondta miközben magához húzott és szorosan magához ölelt.