Maradj velem

~70~

June

Miután haza értünk az étteremből és a bevásárlásból mindketten teljesen elfáradtunk, mivel még mindig éreztük az időeltolódás hatásait ezért mindketten erőtlenül dőltünk be az ágyba.

Olyan jól sikerült a kis délutáni sziesztánk, hogy este fél tízkor sikerült felkelnünk, nem akarom szépíteni, olyanok voltunk, mint a mosott szar.

-De szépek vagyunk.-mondtam miközben az egész alakos tükörben néztem a tükörképünk.

-Hát ez tény és való.-válaszolta mosolyogva.

-Na akkor megtartjuk a barbecue-partit?-érdeklődtem, mert ismét kínzott az éhség.

-Persze, már vártam valami kajával kapcsolatos kérdést.-vágott egy grimaszt.

-Jó, tudod, hogy nagyon rég ettünk utoljára.-próbálkoztam.

-Na hány órával ezelőtt  ettünk te matek zseni?-nevetett rajtam.

-Tök mindegy, a lényeg, hogy éhes vagyok és kell egy férfi ember, aki begyújtja a tüzet.-zártam le a témát és kikászálódtam az ágyból.

-Jól van, meg ne sértődj.-nyúlt utánam és visszahúzott az ágyra.

-Carlooos!.mondtam nevetve.

Miután kiszórakoztuk magunkat alaposan és melegen felöltöztünk, majd kezdődhetett is a grillezés.

Carlos hihetetlen profizmussal állt neki mindenhez, és szeréncsere a végeredmény is iszonyatosan finom lett.

-Egy Isten vagy.-mondtam boldogan.

-Megvan mivel lehet elnyerni a kegyed szívét.-röhögött fel ő is.

-Egy férfi, aki jóképű, kedves, vicces és ráadásul még jól is  főz egy igazi főnyeremény .-nevettem fel én is.

-Főnyeremény? -kérdezett vissza sírva röhögve.

-Egy igazi ősférfi.-mondtam erõsen affektálva.

Ezen a ponton Carlos nem bírta tovább és annyira elkezdett röhögni, kiköpte mindazt, amit az előbb ivott és így minden tiszta kóla lett.

-Fúúújj te!-kezdtem el ütögetni a hátát, hogy meg ne fulladjon.

-Jól vagyok.-válaszolta két köhintés közben.

-Tiszta kóla lett miattad minden.-szidtam le komolytalanul.

-Ez igazából a te hibád June.-mondta miután kiköhögte magát.

-Igen? Az enyém és pontosan, miért is?-érdeklődtem .

-Mert te röhögtettél, ha nem tetted volna akkor a kóla a gyomromban lenne a kaja, pedig továbbra is ehetõ lenne.-érvelt.

-De azt senki nem mondta, hogy köpd is ki.-válaszoltam neki visszafojtott mosollyal az arcomon.

-Oké, megértettem semmi szükség további erőszakra.-mondta tetetett szomorúsággal.

-Rendben ne aggódj nem bántalak.-röhögtem fel.

-Igazán értékelem.-mosolyodott el.