Maradj velem

~55~

Jade

Mikor felkeltem már teljesen besötétedett így kissé megzavarodtam illetve megijedtem mert Lando ígérete ellenére nem feküdt mellettem. Bizonytalanul botorkáltam le a lépcsőn  boldogan vettem észre, hogy Lando a kanapén ül és valamit néz a tv-ben.

-Szia.-köszöntem neki miközben hátulról átöleltem.

-Szia, jobban vagy?-kérdezte aggodalmasan.

-Igen, már sokkal jobban.-füllentettem, mert most elkezdett forogni velem a világ.-Mennyit aludtam?-érdeklődtem.

Lando

-Hát körülbelül 9 órát.-mondtam.- De biztos, hogy jól vagy nagyon sápadtnak tűnsz?-kérdeztem.

De Jade válasz helyett csak kettőt lépett előre majd a összeesett.

-Jézusom Jade, Jade mi van veled?!-pofozgattam.

Mivel nem reagált így hívtam hozzá egy mentőt . Szerencsére hamar kiértek hozzánk, majd rögtön a kórházba vittek minket, Mikor megérkeztünk egy orvos jött oda hozzám és kérdésekkel kezdett el bombázni.

-Mik voltak az első tünetek és mikor jelentkeztek?-kérdezte.

-A repülőn volt, 12 órával ez előtt , hirtelen kirohant a mosdóba és hányt aztán mikor haza értünk nagyon bizonytalanok voltak a léptei mikor kiszálltunk a kocsiból aztán ismét hányt ekkor lefektettem, aludt egy kicsit utána pedig egyszerűen összeesett.-hadartam idegesen a dokinak.

-A barátnõje, igaz?-kérdezte.

-Öhm' igen.-válaszoltam kissé habozva.

-Nézze engem nem a magánéletük érdekel, de fel kell tennem a kérdést. Nem lehet terhes?-kérdezte komolyan.

Bennem itt megállt az ütő kissé lefagytam, de a doki biztatóan a vállamra tette a kezét így rögtön el kezdtem végig gondolni mik történtek közöttünk és akkor rájöttem, hogy igen, lehetséges, hogy Jade Peletier a gyerekemet hordja a méhében és emiatt kórházba juttattam.

-Lehetséges.-válaszoltam idegesen.

-Rendben, köszönöm. Kérem üljön le, amint megtudunk valamit rögtön tájékoztatjuk.-mondta komolyan majd bement abba a szobába, ahová Jade-et is vitték.

Egyszerűen nem tudtam mit csináljak annyira sok információ zúdult rám hirtelen.
A hátamat a falnak támasztottam majd szépen lassan erőtlenül elkezdtem a földre csúszni. Mikor a földre értem nem bírtam tovább visszafogni magam és sírni kezdtem az arcom a tenyerembe temettem és kiadtam magamból a felgyülemlett indulatokat, de sajnos nem segített. Nem tudtam egyszerűen kit hívhatnék fel segítségért, először Carlos-t akartam, mert ő mindent tud rólam, de sajnos nem vette fel más meg egyszerűen nem jutott eszembe. Nem hívhatom fel úgy az anyámat, hogy: Szia anya képzeld itt ülök egy kórház folyósólyán a földön, mert a lány, akit ma akartam bemutatni eszméletvesztve fekszik a kórházban és lehetséges, hogy terhes.

Körülbelül egy óra múlva végre kijött a doktor úr rögtön odamentem hozzá.

-Kérem mondja el mi a baj.-vettem könyörgőre.