Maradj velem

~72~

June

De Carlos, már nem válaszolt mert kiment.

Egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi lehetett neki ennyire sietős, hogy éppen akkor rohanjon ki a szobából, mikor éppen szeretkezni készülünk.

Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam kimenni a szobából és 30 perces félálomban való idegeskedés után elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem Carlos egyenletesen szuszogott mellettem, békésen aludt. Nem akartam felkelteni így halkan kimásztam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Rendbe szedtem magam, következő utam a konyhába vezetett. Készítettem magamnak egy kisebb reggelit, miután megettem megnéztem Carlos-t, de még mindig aludt így gondoltam levezetem a felgyülemlett stresszt és kimegyek futni, előszedtem a futós felszerelésem. Gyorsan átöltöztem, majd elkértem Laci bácsitól Lulu-t, hogy legyen egy társam, szerencsére Lulu boldogan csatlakozott hozzám.

Rengeteget futottam itt a parton így csomó emlék előjött arról mikor még a különböző versenyekre készültem, az országos bajnokságra, az ifjúsági olimpiára és az Európa bajnokságra, aztán eszembe jutott a balesetem, a kórházban töltött napok, az ételek, a kórház keserű szaga, a napok amiket egyedül töltöttem ott, a magányos éjszakák. Aztán a vizsgák miatti idegesség, a gyomorideg, a folytonos megfelelési kényszer. És a mostani problémák, Carlos és az apja, Carlos tegnapi viselkedése.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy már lefutottam 10 kilométert és még nem fáj a lábam. Rögtön visszafordultam, mert nem akarom kísérteni a sorsot. Visszafelé kissé nehezebben ment, de így is rekordot döntöttem, valami előnye is van ennek a sok problémának. Levezetés képen sétáltam 20 percet majd haza mentem.

Nem akartam még bemenni a lakásba, így csak a garázsba mentem egy yoga szőnyegért, amit leterítettem a part szélén és elvégeztem a jól bevált mozdulatokat.

-Hát te hol jártál?-kérdezte egy hang a hátam mögül.

Természetesen ismerős hang volt, nem másé, mint Carlos Sainz-é.

-Aludtál én pedig elmentem futni.-válaszoltam anélkül, hogy felé fordultam volna.

-És, hogy ment?-érdeklődött úgy mintha semmi sem történt volna.

-Meglepően jól.-válaszoltam közömbösen.

-Bocs a tegnapi miatt.- nézett le rám karba tett kézzel.

-Nem gond.-mondtam kurtán majd felálltam, öszehajtottam a szőnyeget és megindultam a ház felé. 

-Héj June várj.-mondta miközben megfogta a karom.