Maradj velem

~51~

Jade

Lando értette a célzást és csendben maradt. Én csak fáradtan a vállára hajtottam a fejem és magamba szívtam illatát.

Az út további részét sikeresen végig aludtam így nem történt további "baleset". Mikor leszálltunk boldogan sétáltam le a lépcsõn melyet a géphez toltak közben magamba szívtam a tipikus párás, csípős  angol levegõt, ami most felettébb jól esett. Gyorsan összeszedtük a csomagjainkat, majd a reptér parkolója felé vettük az irányt.

-Elnézést, bocsánat.-jött hozzánk oda egy kicsi, 13 év körüli lány.

-Igen?-néztem rá kedvesen.

-Lando...csinálhatnánk egy képet?-kérdezte zavartan.

-Persze, add.-mondta miközben kivette a lány kezébõl a telefont majd megvillantotta csodás mosoly gödröcskéit és lõtt két szelfit vele.

-Úr Isten köszönöm, nagyon boldog vagyok.-örvendezett.

-Nincs mit.-mosolygott rá majd tovább ment.

Annyira laza és közvetlen volt vele, úgy látszik már megtanulta hogyan kell bánni a rajongókkal.

Mikor beszálltunk Lando autójába ismét boldog lettem, mert kettesben lehettünk.

-Bocsiiii' de te Lando Norris vagy?-kérdeztem affektálva.

-Igen én lennék.-válaszolta hasonlóképpen.

-Tuttiii? Mert ha igen, csinálunk egy szelfit?-nyávogtam.

-Persze gyere.-mosolyodott el majd felemelte a telefonját közelebb jött hozzám és csinált pár fotót.

Az elsőn még nem fogtam fel mi történik ezért csak komoly fejjel nézek Lando-ra, aki egyenesen a kamerába néz és csillogtatja csodás mosolyát, a másodikon, már én is mosolygok, a harmadikon mindketten röhögünk, a negyediken véletlenül összefejeltünk, az ötödiken pedig mindketten röhögve fogjuk a fejünket.

-Azért ezt a rajongóiddal ne így csináld.-mondtam mosolyogva.

-Ha velük vagyok nem vagyok zavarban.-mondta miközben elindította a motort majd kihajtott a parkolóból.

-Ha velem vagy zavarban vagy?-kérdeztem aggódva.

-Igen, mert annyira tökéletes vagy és félek, hogy elrontok valamit.-felelte õszintén.

-Az jó mert én ugyanettõl tartok.-nevettem el magam.

-Szerintem túl bonyolítjuk ezt az egészet.-mondta.

-Szerintem is, de majd most mindent átbeszélünk.-feleltem mosolyogva.

-Megérkeztünk.-mondta miközben megállt egy magas fadeszkás kerítés elõtt.

-Szóval itt laksz?-kérdeztem vissza mosolyogva.

-Itt bizony. Na gyere.-sürgetett miközben kiszállt az autóból.

Majd kinyitotta a kaput egy kisebb kert volt tipikus gyönyörű britt fűvel és a kerítés mentén tuja sor díszelgett. A ház ránézésre akkora volt mint a mi lakásunk, ahol mondjuk mi öten éltünk.