Maradj velem

~29~

June

Reggel az ablakon beszűrődő napsugarakra keltem fel, hirtelen nem tudtam hol vagyok, de aztán hamar rájöttem, hogy Ausztráliában vagyok és egy ágyban fekszem Carlos Sainz Vázquez de Castro- val. Hihetetlenül boldog voltam, hiszen Carlos tiszteletben tartotta a kérésem, hogy várjunk, még 'azzal', lehetséges, hogy túl gondolom és ha nem szólok akkor észre se veszi, de még nem állok készen rá, de abban biztos vagyok, hogy nem fog sietetni és várni fog rám.
Ismét a "kedvenc" órámra pillantottam és mint mindig nem tetszett amit mutatott, mert késésben vagyunk.

-Carlos, kelj fel mennünk kell.-mondtam neki kedvesen.

-Ne már June, biztos ez?- akadékoskodott.

-Igen teljesen biztos, hogy fél óránk van odaérni a pályához.-mondtam komolyan.

-Na jó.- adta meg magát.

-Ha teszünk egy két perces kitérőt akkor vehetnénk mekit reggelire.- ajánlottam fel.

-Okés csak a csapat meg ne tudja. egyezett bele.

Hamar elkészültünk majd indultunk is. Aztán megérkeztünk a mekihez természetesen a drive throught-ba álltunk be.

-Jó reggelt, mit adhatok?- kérdezte egy lány miközben végig Carlos-t bambulta.

-Kettő  McMuffin-t kérnénk szépen.-mondta mosolyogva.

-Még egy BigMac-et és egy almás pitét kérek.- mondtam miközben előre hajoltam, hogy lássa, hogy nem egyedül üldögél a kocsiban Carlos.

-Oh értem.-mondta csalódottan a lány.

Erre én csak elégedetten mosolyogtam rá.

-A következõ ablaknál adjuk az ételt.- tette hozzá.

-Minden rendben van?-kérdezte kíváncsian Carlos.

-Persze csak az a kis csaj felfalt a szemeivel.-mondtam lazán.

-Nem vettem észre.-válaszolta elgondolkodva.

-Persze, mert pasi vagy.- mondtam nevetve.

-Mióta nem ettél vagy mindig ilyen kis éhenkórász vagy?-kérdezte mosolyogva.

-Hát utoljára tegnap délben ettem szóval rég nem ettem, de az amúgy sem lenne kihívás.-mondtam elgondolkozva.

-Hát akkor jó étvágyat te kis éhenkórász.- mondta miközben átadta a töménytelen mennyiségű kaját, amit kértem.

-Köszönöm.- válaszoltam majd elkezdem magamba tömni a kaját.

Már csak az almáspite volt hátra, de sajnos megérkeztünk a pályához így azt majd a paddock-ban fogom elfogyasztani nap közben.

Mikor kiszálltunk az autóból ismét körbe vettek minket az újságírok, de ma már okosabbak voltunk és mindketten úgy tettünk, mintha telefonálnánk, így nem volt bunkóság, hogy nem válaszoltunk senkinek.

Paddock-ba érve egy csókkal, igen CSÓKKAL köszönt el tőlem . Rengeteg kamerát hallottam magunk körül kattogni, de nem tudott érdekelni.

-Botrányt akarsz?- súgtam a fülébe.

- Én téged akarlak.-válaszolta.