Az Árnykirály naplója

Kezdenek megismerni, vagy valami olyasmi

Chrystal ahányszor megpillantott egy dravest, visított, majd megkérdezte, megsimogathatja-e. A válasz mindig ugyanaz volt.
- Csak az ő beleegyezésükkel.
Chrystal értetlenül pislogott rám, majd a kiválasztott draves előbb integetett, majd görögül köszönt neki, Chrystal pedig nem győzött csodálkozni.
- Ugyan már, van egy lelkes fenyőm is Odafönt. - mondtam, a szemem forgatva.
- Tényleg?! Megmutatod? Légyszi Shuan!!!
Wineterre halkan kuncogott, mire én nagyot sóhajtottam.
- Nem. Fenyő épp nem ér rá.
- De miért?
- Tudod... Fenyős dolgai vannak. Fotoszintetizálás, kapálózás, mókusok és baglyok lerázása...
- Értem. És milyen a karaktere?
- Sokszor csak... Áll egy helyben és kapálózik. Passz. Eleven...?
- De vicces vagy! - nevetett Chrystal, kicsit hangosabban a kelleténél.
Éjfél erre felkapta a fejét, én csak vállat vontam.
- Hé Chrys, mutassak neked valami érdekeset? - kérdezte Éjfél, és elhúzta Chrystalt a főtérre. - Harmadszurdok híres a csodás vegyescseppköveiről.
"Próbáld meg túlélni!" - üzentem neki gondolatban.
"Nem olyan nehéz, mint hiszed." - üzente Éjfél.
Csendben ballagtunk tovább, majd a többiek elmentek szétnézni, én pedig nosztalgiáztam kicsit. Végighúztam a kezem a mészkő-gránát falon, és lélekben készültem rá, hogy Terra hamarosan betoppan. Ehelyett valaki egészen más kocogtatta meg a vállam, mire ijedtemben ugrottam egyet.
- Zavarok? - kérdezte Christina úrnő.
- Nem, csak... Nem számítottam rád, úrnő. - mondtam.
- Mesélnél nekem esetleg a... Draveseidről?
- Nos, az egy érdekes történet. Mindössze tíz éves voktam, amikor...
Mesélni kezdtem, mosolyogva gondolva Valyr és Derlaq összes kis csínytevésére az évek során. Az úrnő szemöldöke egyre magasabbra szaladt, ahogy haladtunk az időben, majd mikor végeztem a mondandómmal, egyből kibökte, amit gondolt.
- Te teljesen bolond vagy.
- Meglehet. - mondtam. - Imádok kísérletezni, de nem vagyok olyan elvetemült.
- Ezekkel a denevérsárkányokkal élsz együtt... Lassan tizenegy éve?Ráadásul ott van még a sárkány fiad is, és kicsit sem zavar, hogy nincsenek élő barátaid. Volt már egyáltalán élőlény, akit megtűrtél magad mellett, és nem a te teremtényed?
- Mondjuk... Éjfél? Esetleg a di Grechók, a szüleim... Terra, Anaka, meg Titánia... Ennyi. Nem vagyok barátkozós típus, de van néhány ismerősöm, akiket kifejezetten kedvelek, és ragaszkodom hozzájuk.
- Hm. Még nekem is szoknom kell, hogy mások is vannak körülöttem.
- Fura ez a világ, tudom. Lényegében csak három magatartás létezik: a mindent elfogadó, a nemtörődöm és az, aki mindennek nekimegy, ami más, és nem tetszik neki. Az olasz nevezetű állatfaj az első és a harmadik közt ingázik.
- Elég sötéten látod a dolgokat.
- Hidd el, próbáltam már másképp is, de nem jött össze. Nem könnyű az élet annak, aki máris halott.
- Megértem. Mágiahasználóként én is jártam már olyan helyen, ahol nincs egy szikra mágia sem. Szokatlan volt. Idegen. Rideg.
Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, majd az egész csapat összegyűlt, és visszamentünk a bányába. Chrystalt nem láttam sehol, viszont kiszúrtam, hogy Lucas épp Éjfélt fűzi. Mosolyogva odamentem, mire Lucas egy pillanatra elhallgatott.
- Ugye nem zavartam meg semmit? - kérdeztem ártatlanul. - Italt valaki? Azon gondolkodtam, felbonthatnánk azt a százötven éves kristályvizet, ami a pincében van.
- Remek ötlet! - mondta Éjfél. - Lucas, te iszol valamit?
- Persze, felhozzam, vagy...
- Ne fáradj, az árnyaim intézik. - mondtam, csettintettem, és a nedű máris három pohárba került.
- Szóval... Csodás ez a találkozó. - mondta Lucas. - Akarsz sétálni velem, Éjfél? Beszélgethetnénk kicsit a régi időkről.
- Hát, ha az uram nem bánja... - motyogta Éjfél.
- Aha, oké. - mondta Lucas, és felém fordult. - Remélem, nem zavar, ha elrablom kicsit. Hűha, csodásan nézel ki.
- Hát... Kösz. - mondta Éjfél zavartan, és kislányosan elpirult. Miért van olyan érzésem, mint Citernnel kapcsolatban? Hogy legszívesebben megfojtanám, és letördelném az ujjait?
- Ami azt illeti, dehogynem zavarna. - mondtam. - Akarom mondani, jó lenne megismerni téged jobban, Lucas herceg.
- Hát jó.
Lucas látványosan csalódott volt, hogy nem tölthet el egy kis időt kettesben Éjféllel, de nem fogom neki hagyni. Ahhoz túlságosan féltékeny vagyok.
- A nagyteremben megvárlak titeket. - mondta, és elindult.
- Hány szerelmed is volt eddig, Éjfél drága? - kérdeztem.
- Jesszusom, te féltékeny vagy Lucasra? - kérdezett vissza Éjfél.
- Igen, féltékeny vagyok, mert szeretlek, és semmi áron nem engednélek el. - mondtam komolyan. - Miattad és a fiunk miatt élek még.
Éjfél nem szólt semmit, csak a padlót bámulta egy ideig, majd zavartan pislogott rám.
- Tudod, hogy elköteleztem magam, hogy a feleséged vagyok, szeretlek, egy a lelkünk... Nem szeretek mást. Te vagy az én királyom, én pedig a királynőd.
Éjfél megsimogatta az arcom, mire végül elmosolyodtam, és ő is.
- Na de mit akarsz tudni Lucasról? - kérdezte Éjfél.
- Az égvilágon semmit. - mondtam. - Csak hogy épp olyan idegesítő-e, mint a húga.
- Aha, értem már! Te tényleg nagyon ragaszkodsz hozzám.
- Most tanítom meg Necrót arra, hogyan védjen meg téged az udvarlóktól. - mondtam mosolyogva.
- Csak viccelsz! - nevetett Éjfél.
- De ha szükség lenne rá, megtenném.
- Azt hiszed, teljesen védtelen vagyok?
- Nem, csak... Na, hagy féltselek kicsit! Jobbat tenne a lelki világomnak.
- Arany szíved van, Shuan. Csak nagyon megválogatod, kinek mutatod ezt meg.
Éjfél elindult a nagyterembe, én pedig követtem. Lucas időközben felszívódott, de Chrystal azonnal lecsapott ránk.
- Hellóka, valami elképesztő lett ez a hely, mióta utoljára itt jártam! - lelkendezett.
- Minden a férjem érdeme. - mondta Éjfél, és biccentett felém.
- Na ne... Férjhez mentél? Mióta vagytok együtt?
- Nos, tizenhárom voltam, ő tizenöt... Azóta meg...
- Azóta már huszonegy vagyok. Szóval, körülbelül hat év.
- Ó, nahát, és hogy szerettetek egymásba?
- Végighúztam Elementálián. - vontam vállat, mire Chrystal felvonta a szemöldökét. - Volt egy kis nézeteltérésünk, mondjuk úgy, elfogtam, megkötöztem, majd végighurcoltam árkon-bokron...
- Ettől függetlenül romantikus volt. - mondta Éjfél, és arcon puszilt. - És azóta is szeretjük egymást.
- Ó, de jó ezt hallani! - mondta Chrystal. - Lucas tudja?
- Hát, Shuan utalt rá. - mondta Éjfél. - De tudod, hogy már akkor nem jöttünk ki igazán egymással.
- És az a másik, Citern? Ő hogyhogy nincs itt?
- Mondjuk úgy, száműztem erről a létsíkról. - mondtam.
- Ugye, hogy az egy megszállott őrült? - pattant föl Chrystal.
- Ja, az volt. - mondtam.
- Meghalt?
- Meg szűnt létezni.
- Srácok, nekem ez a beszélgetés kezd kínos lenni. - mondta Éjfél.
- Persze, bocsi. - szabadkozott Chrystal. - Na de örülök, hogy így egymásra találtatok. Biztos sok közös vonásotok van.
- Ugyanolyan őrült ötleteink vannak. - mondta Éjfél. - Egyszer, mikor kiesett Necro foga...
- Éjfél...
Éjfél nem figyelt, elmondta az egész fogtündéres sztorit, én pedig a fejem fogtam. Chrystal nevetett, én pedig az asztal alá süllyedtem szégyenemben. Éjfél arcon puszilt, és felrángatott, aztán az úrnőről kezdtünk beszélgetni.
- Nekem annyira szimpatikus, és annyira... Érdekes aurája van. - mondta Chrystal.
- Ha te mondod... - mondta Éjfél. - Én még nem nagyon beszéltem vele, inkább csak Shuan.
- Hát, ja, de muszáj volt. - mondtam. - Annyira nem bírom az örökéltűeket. De őt még kedvelem is... Fogjuk rá.
- És a tízhónapos nyaralásod? Milyen volt, merre jártál, mit csináltál?
- Hááát...
Egy pillanatra lefagytam, ugyanis fogalmam se volt, mit mondjak. Végül Éjfél mentett meg.
- Nos, világot járt. Izé, a hobbija a kultúrakutatás, és minden szent helyet felkeresett...
- Esküszöm, azt hittem, katolikus vagy! - mondta Chrystal meglepetten.
- Nem, halotti kultista vagyok. Minden halottkultuszt ismerek, ami csak létezik a Két Világban.
- Ja, hát persze... Én elementalista és ógörög vallású vagyok. Néha furcsának is néznek miatta, de hát ha ezt választottam...
- Persze, érthető. - mondtam. - Pedig ez nem is olyan fura, mint a természeti nekromancia. Volt olyan, aki képes volt mindkét területen egyszerre érvényesülni. Csak egy nekromata ölhette meg, és csak természetmágus gyógyíthatta.
- Azért ez szívás, mert nem minden nekromata sebet gyógyíthat be természetmágus.
- Ugye? Én is ezt gondoltam. Úgyhogy a felesége elementalista lett, aki elég védelmet adhatott neki.
- Na ne...
- Na jó, a töriórának vége! - mondta Éjfél. - Shuan, elrabolhatlak egy percre? Mindjárt visszajövünk.
Éjfél megragadta a csuklóm, majd a szobánkba rángatott, és leült az ágyra, a kezét tördelve. És hirtelen sírni kezdett.
- Hé, Éjfél, mi a baj? - kérdeztem, és megsimogattam az arcát, mire azonnal mosolyra derült az arca, majd felpofozott.
- Aú, mi a...?!
- Észre se veszed, mi folyik körülötted? - kérdezte Éjfél. - Chrystal teljesen beléd van esve, de te észre se veszed, és még mindig nem koptattad le?!
- Sajnálom, és dehogynem, észrevettem, de ez nem ok arra, hogy felpofozz.
- Bocs, érzelemkitörés.
Éjfél a kezébe temette az arcát, aztán eszembe jutott valami.
- Éjfél, te eddig soha nem voltál senkivel rajtam kívül, ugye?
- Nem, miért kérdezed?
- Akkor jó. - mondtam, és fel-alá sétálgattam a szobában.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Éjfél kíváncsian.
- Az az éjszaka. Miután megjöttem, és felkeltünk az éjszaka közepén, és felvittünk egy üveg bort... Ó, te jó ég.
- Shuan, azt az éjszakát valószínű végigaludtuk.
- És ha nem?
- Azt akarod mondani, hogy te és én...
- Nem Necro lesz a legkisebb gyerek a családban.
- Anya leszek! - ujjongott Éjfél, a nyakamba borult, és letörölt egy könnycseppet. - Istenem, annyira örülök... Ez megmagyarázza a korábbi rosszulléteim.
- Nem is tudtam azokról! - méltatlankodtam.
- Legalább neked is meglepetés volt. - mosolyodott el Éjfél, majd lebiggyesztette az alsó ajkát. - De hamarosan nem fognak rám jönni a ruháim.
- Ne aggódj emiatt, majd szövök neked árnyakból olyan gyönyörű kismamaruhát, hogy csak ámulni és bámulni fogsz.
- Gránát atyának ne szóljunk? Tudod, hogy megvédje a kicsit egypár rontástól, meg... Nem tudom, hogy működik ez az egész. Nem született már rég óta kristály gyermek, nemhogy egy félvér...
- Tudom, a félvérekkel nehéz, de megoldjuk, jó?
Éjfél bólintott, majd a helyre mutatott maga mellett, és vágyakozóan nézett rám.
- Tudod, hogy nem mondanék neked nemet. - mosolyodtam el, és megcsókoltam.
- Gondoltam. Mikor mondjuk el Necrónak?
- Nem is tudom... - mondtam, majd Necro a nyakamba telepedett. - Ó, szia, épp rólad beszéltünk.
- Rólam? - kérdezte Necro. - Történt valami érdekes?
- De még milyen érdekes! - mondta Éjfél. - Kistestvéred lesz.
- Kistesó? De jó! Megnézhetem?
- Hát, még csak érkezget, de megnézhetjük. - mondtam zavartan. - Hogy is működik ez a dolog?
- Lilith szerint az anyukák hasában van a kistesó. - mondta Necro. - Kilenc teljes hónapig.
- Nos, igen, pontosan. - mondta Éjfél. - De ő még nagyon pici. Két hónapos.
- Óh. De megnézhetem?
Vállat vontunk, majd Necro Éjfél hasára tapasztotta a fülét, és bólogatott.
- Hát, tényleg kicsi. - mondta Necro. - De egészségesnek tűnik.
- Hála az égnek. - mondtam. - De figyelj csak, még ne mondd el senkinek, jó? Majd egy másik alkalommal.
- Jó. - mondta Necro, és elrepült.
Nagyot sóhajtottam, majd visszamentünk a nagyterembe.

Úgy egy jó hónappal később Jádéék és Wineterre-ék indulni készültek, de még megejtettünk egy utolsó vacsorát közösen. Már csak iszogattunk, majd felálltam, jelezve, mondandóm van.
- Nos, nagyon örülök, hogy mind eljöttetek. - mondtam. - Tudom, hogy mindenki utazik holnap korán reggel, mert hosszú az út, de mielőtt nyugovóra térnénk, bejelenteni valóm van. Elesezo volt olyan kegyes, gyermekkel áldott minket, azazhogy Éjfélt, de... Lényeg a lényeg, ismét szülők leszünk.
Mindenki lelkesen tapsolt, még Lucas is, aki mostanra már teljesen lemondott Éjfélről a javamra. Éjfél fogadta a gratulációkat és Wineterre top 10 gyerekgondozási tippjét, míg én örömömben elsírtam magam. Chrystal megveregette a vállam, majd Jáde atya és Wineterre férje, végül Lucas.
- Vigyázz rá! - kérte Lucas. - Tudom, hogy egyenesen rajong érted, nem vehetem fel veled a versenyt.
- Persze, mert egy Falánk félszirén vagyok óriási hatalommal, nem kevés ésszel és egy kis csipet emberfeletti sármmal, és már a második gyermekünk várjuk. Jaj Lucas, ha tudnád, milyen kicsi esélyed volt nála...
Lucas elszontyolodott picit, mire kedélyesen átkaroltam a vállát.
- Na, ne lógasd az orrod! Te sem vagy ám rossz parti! Csak nézz körül otthon! Vajon hány nő áhítozik azért, hogy a... Nagy Lucas Kvarc imádottja legyen?
- Igazad van! Köszönöm, és gratulálok a babához! Most... Egyszerre facsartad el a szívem és vidítottál föl.
- Ilyen az én formám. - vontam vállat. - Elég éles a nyelvem. És nem kell hozzátenned, hogy "a babához". Utálom, ha rosszul használnak egy kifejezést.
- Persze... - mondta zavartan Lucas. - Akkor, megyek is. Chrystal?
- Én még maradok. - csilingelte Chrystal.
- Hogyan?! - kérdeztem.
- Biztos kell egy segítő barát, meg hát imádom a babákat...
A fejem fogtam, és lopva Éjfélre pillantottam, aki csak vállat vont, és nem szólt semmit.
- Ugye nem bánod? - kérdezte Chrystal, ártatlanul pislogva.
- Bánja a fene. - morogtam. - Pincér! Vért ide, azonnal!