Az Árnykirály naplója

Nyárvégi bál (Éjfél szemszögéből)

Reggel úgy ébredtem, frissen és üdén, mint akit kicseréltek. Shuan mellettem már rég felébredt, és most kedvesen mosolyog rám.
- Jó reggelt! - mondta, és megcsókolt, a kopoltyújával súrolva az arcom.
- Jó reggelt! - mondtam, majd a vállába kapaszkodtam meg, maradásra késztetve. Feladja a szökést, felém fordul, elmosolyodik, majd ismét megcsókol.
Örültem, hogy már nem látom az arcán a gondterheltséget, remélem, hogy így is marad egy jó ideig. És így maradunk, csak mi ketten...
Egy szerény kopogás zavarta meg édes kettesünket, Shuan morogva kelt föl, és ment megmosni az arcát. Ennyit a felhőtlen szórakozásról, gondoltam, nagyot sóhajtva.
- Elintézem. - mondta végül, csintalanul mosolyogva.
- Mire készülsz? - kérdeztem kíváncsian.
- Csak apróság. De ne hallgatózz!
- Hát jó. - mondtam, és még visszafeküdtem kicsit, míg Shuan elintézi a váratlan vendéget.
Épphogy magára vett egy inget, aztán úgy, ahogy volt, kócosan, kissé nyúzottan nyitott ajtót. Váltott pár szót az ajtóban állóval még türelmesen, aztán öt perc után kezdett elege lenni.
- Tudod mit, Straen? - kérdezte váratlanul, félhangosan. - Ha nagyon fontos lesz, majd szólj! Akadt egy kis dolgom, ami nem tűr halasztást.
- De felség...
- Úgy látom, kissé karikás a szemed. Aludtál te eleget?
Azzal Shuan rácsapta az ajtót szegény Straenre. Még egy koppanást hallottunk, aztán Shuan vigyorogva visszadőlt mellém.
- Álomátok? - tippeltem.
- Ennyire kiszámítható vagyok? - kérdezte Shuan.
- Nem, csak ismerlek már egy ideje. - mondtam, és megcirógattam az arcát, mire ő elmosolyodik, és megcsókol. Csak a pillantása csalogat, a gyönyörű, zöld szemei és sötét pilláinak játéka. Megbűvöl, mindig.
Nagy nehezen elengedett, csak hogy behozza a reggelit, majd visszafekszik, és csak figyel, amíg eszem.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem.
- Nem. - mondta elgondolkodva. - Egyelőre nem, de majd biztos eszem én is valamit.
Csak vállat vontam, aztán vettem észre, hogy a reggeli duplaadag, és Shuan is közben nekilátott.
Kicsivel később Necro repült be a szobába, mellém lépdelt, majd adott egy "Jó reggelt!"-puszit, mire megöleltem, és megsimogattam. A pár nappal ezelőtti lázának nyoma sem volt.
- Kérem egy kicsit! - mondta Shuan aggódva. - Hogy van?
- Sokkal jobban. - pattant föl Necro, aztán be nem állt a szája, vidáman csipogott az apjának. Ő pedig egész estig hallgatta volna, ha ne lett volna más dolga, így Necro nekem mesélt tovább.
Kicsit játszottunk is, egész délig, amíg ő el nem ment vadászni, és Shuan is épphogy beesett az ajtón.
- Minden rendben? - kérdeztem aggódva. - Kissé... Ziláltnak tűnsz.
- Semmi, csak... Ezt majdnem elfelejtettem. - nyújtott át egy kis lapot, majd megcsókolt. - Az ebédnél találkozunk!
- Jól van. - motyogtam, de addigra már el is tűnt.
Megnéztem a lapot: egy meghívó valami nyárvégi bálra. Szóval ezt szervezték Shuanék. Így már világos.
Gyorsan magamra kaptam egy random, testhez álló ruhát, feltűztem a hajam, majd az étkezőbe mentem. Straen unottan kaparta az asztalt a körmével, engem megpillantva viszont elmosolyodott.
- Szia! - mondta. - Nem is láttalak már két napja... Felség.
Meghajolt előttem, mire elnevettem magam. Straen régi barátom volt, szórakozott és közben mégis kötelességtudó volt kisfiúként is, de sosem szólított hercegnőnek vagy felségnek. Régi titkos kézfogásunkkal köszöntöttük egymást, majd leültünk.
- Hát, más dolgom volt. - vontam vállat. - Minden rendben veletek?
- Persze, anyámék végre nem csesztetnek a házassággal. - forgatta a szemét. Egy időben az volt Csillagéknál az állandó téma, Sophie mindig menekült ilyenkor. - Feladták.
- Őrzőkapitányként jobb dolgod is van, mint menyasszonyt keresni.
- Fogjuk rá. Mi lelte Sophie-t? Annyira vidám és nyitott mostanában.
- Lucian megkérte a kezét, Shuan egyik árnyvezére.
- Na ne! - mondta Straen. - Nekem miért nem mondta?
- Most tudtam meg én is, egy napja, szóval... Vajon ki lesz a következő, Asha és Ionas, vagy Achirit és Abyss?
- Achiritet mostanában nem is látom... Ó, szia Citrin! Claudius...
- Sziasztok! - köszönt Citrin, és megölelt, míg Claudius és Straen kezet ráztak, majd Citrin visszalibbent Claudius oldalára. Claudius gyengéden megcsókolta, majd helyet foglaltak.
- Látom, a gerlepár köszöni, megvan. - mosolyodtam el.
- Ó... - pirult el Claudius. - Nos igen, de jönnek a többiek is.
Nemsokára megérkezett Gránát, majd Ionas és Asha is, aztán Sophie és Lucian. Lucian gondolatban valahol egészen máshol járt, ábrándozva pillantott körül, míg Sophie-t egy óriási barátnős öleléssel köszöntöttük.
- Megkérte a kezem! - visította boldogan Sophie.
- Gratulálunk! - mondta Asha. - Csak tudnám, Ioni mikor szeretne hasonló gesztust tenni...
- Hamarosan, drága! - mondta Ionas sokat sejtetően. - Oda nézzetek, kedvenc druidánk is megjött, dioptáza társaságában.
Valóban, Abyss és Achirit is lassan megérkezett, halkan beszélgetve és nevetgélve. Kettő nyitott ember, akik csak egymásnak nem mondták meg, mit éreznek. Vártam, mi sül még ki ebből.
- Hoztam egy kis apróságot, a régi helyett. - mondta Abyss, és egy virágos szalagot adott Achiritnek. - Tudom, mennyire szeretted az előzőt, és úgy gondoltam, talán ez elég hiánypótló lesz. A célnak megfelelő.
- Nagyon aranyos vagy, köszönöm. - mondta Achirit, és gyorsan összefogta a haját az ajándékkal. - Fagyöngy...?
- Hoppá. - mondta Ionas. - A druida felbátorodott.
- Hagyd már! - pisszegte le Asha.
- Reméltem, tetszeni fog, bár, először csak véletlenül került bele, de annyira feldobja az egészet...
Achirit válaszul megcsókolta, mire Abyss teljesen elvörösödött, de nem húzódott el, sőt, úgy tűnt, nagyon élvezi a helyzetet. Egyre bátrabban csókolóztak, aztán végül Achirit húzódott el, egyre vörösödve.
- Hűha. - mondta végül, zavartan vakargatva a tarkóját. - Fagyöngy alatt szabad, ugye?
- Szabad, persze. - mondta Abyss mosolyogva. - Tetszik?
- Nagyon, köszönöm szépen. Ha volna kedved...
- Épp azt akartam kérdezni, hogy akarsz-e velem jönni a bálra.
- Persze, nagyon szívesen. Odaülünk? - mutatott két helyre Achirit, közvetlenül mellettem és a következő helyre.
- Persze, miért ne? - mondta Abyss, és leültek. Ionas oldalba bökte Abyss, és súgott valamit a fülébe, Abyss csak ábrándozva figyelte Achiritet, majd a szemét forgatta.
- Majd ha megkéred Asha kezét.
- Miről van szó? - kérdezte Shuan, és leült mellém. Ha lehet, még ziláltabb volt. Kezdtem aggódni.
- Ja, semmi. - legyintett Abyss.
- Aha. De ugye lehetek majd a srácok fogtündére?
- Erről még szó sincs... - sipította Abyss idegesen. - Uraaam...!
- Bocsáss meg! - mosolyodott el Shuan. - Hé, Lucian! Hahó!
- Igen, ki szólt? - kapta fel a fejét Lucian. - Ó. Üdv, uram.
- Helló. És gratulálok. Mikor lesz az esküvő?
- Köszönöm. És nem tudom.
- Majd kitaláljuk még, Lucfenyő. - mondta Sophie, és megcsókolta Luciant.
- De aranyosak vagytok együtt, lehetek majd a gyerekek fogtündére? - kérdezte Abyss, mire mind nevettünk.
- Ha akarsz... - mondta Lucian. - Hol a kaja? Úgy megéheztem.
- Én szintúgy. - mondtam.
Végszóra behozták az előételt, utána szép sorban fogytak a fogások. Aztán a többiek mind felálltak, és a kedvenc dalomat kezdték el énekelni. Teljesen meghatódtam, de még korántsem volt vége. Behoztak egy tortát, és kisebb csomagokat, majd hirtelen ölelés.
- Boldog születésnapot, egyetlenem! - mondta Shuan.
- Uramisten! - mondtam. - Az ma?
- Igen.
- Szóval, ezen mesterkedtél.
- Nem csak. Nézd meg az ajándékaid is!
Az asztalhoz léptem, és kibontottam a csomagokat. Egy gyönyörű ékszerszett, egypár szalag és pipereszett, egy báljegy Shuantól...
- Ne már! - mondtam. - Úgyis veled táncoltam volna.
- Sejtettem, hogy a hívásra igent mondasz, na de az utolsó ajándékkal mi lesz? - kérdezte.
Kibontottam az utolsó, kicsi csomagot is. Különös szövetet tapintottam először, aztán megpillantottam magát a ruhát. Gyönyörű nagyestélyi volt, könnyű, kényelmesnek tűnő, mégis nagyon elegáns és drágának látszó. Elakadt a lélegzetem egy pillanatra.
- Szentséges gyémántbánya... - mondtam. - Köszönöm. Mikor volt erre időtök?
- Amíg Necro lefoglalt... Ezt ő küldi. - mondta Shuan, és a tortára mutatott. Csoki, rajta szezongyümölcsökkel, aranyos marcipánfigurákkal és egy kicsit elmázgált "Szeretlek, anyuciii!!!"  - lekvárfelirattal.
- Nagy gyémánteső, ezt Necro sütötte egyedül? - kérdeztem. - Ez nagyon szép, aranyos tőle.
- Hozzád illő. - mondta Shuan, széles, büszke vigyorral az arcán.
- Köszönöm szépen! - mondtam, és nem is tudtan hirtelen, kinek a nyakába ugorjak örömömben. Talán mindenkiébe egyszerre.
Végül Achiriték segítettek felvennem a ruhát. Könnyed, testhez álló volt, kiemelve az alakom, időnként viszont uszályszerű leplek alkották, mint az ujja könyöktől, vagy a szoknya maga. Egészen végig rózsaminták és gyöngyök, vagy csak az árnyanyagba szőtt mikrokristályok csillantak meg rajta. Az ékszerek természetesen ahhoz készültek, és egy hozzá illő füstös sminket csináltam.
Amikor visszamentem az étkezőbe, hogy felvágjuk a tortát, a fiúk nem győztek ámuldozni. Shuan egyenesen a karjaiba zárt, és megcsókolt, kicsit sem kímélve a rúzsom, de most az zavart a legkevésbé.
- Ennyire tetszem? - kérdeztem incselkedve.
- Az nem kifejezés. - mondta Shuan. - Látom, ebből az ajándékból még én is hasznot élvezek. Késő délután kezdődik a mulatság, majd érted jövök... Pontosan négy harminchatkor. Felkészíted addig Necrót? A fogára nagyon ügyelj, kérlek!
- Persze. - mondtam nevetve. - Ne aggódj, intézem.
Shuan bólintott, aztán sietve távozott, gyakorlatilag senki sem tudta, hova.
Én addig visszamentem a szobámba, és még beszélgettünk a barátnőimmel. Achirit valahol a fellegekben járt, Sophie szintén, Citrin pedig Ashát kérdezgette, nekik mik a terveik. Asha csak vállat vont.
- Ioni hangulatember, nem lehet tervezni vele. - mondta. - Bár, egyre többször kedveskedik nekem, szóval esedékes a dolog.
- Remélem, hamar lesz. - mondta Achirit. - Annyira összeilletek.
- Na és ti? - kérdeztem. - Te és Abyss?
- Abyss nagyon kedves, de nem hiszem, hogy összejövünk. A kapcsolatunk plátói, és könnyen hívhatja őt a kötelesség.
- Majd megkérem Shuant, hogy ne kelljen annyiszor mennie Abyssnak. - mondtam. - Úgyis nagy hatással vagyok rá. A barátnőmért megtenném.
- Nem szükséges. - pirult el Achirit, aztán berepült Necro is.
Már csak két óra. Valahogy rá kell vennem addig Necrót a fogmosásra. És arra, hogy egyáltalán felkeljen.
- Necro... - szólongattam, és megsimogattam a füle tövén. - Kelj föl, Apróárny! Anya és apa szeretné, ha elegáns lennél a bálon. Vagy talán pont a herceg ne jelenjen meg, ezt szeretnéd?
Necro fölmordult, átfordult a másik oldalára, majd lassan fölkelt. Kicsit megpiszkáltam, mire csipkedni kezdte magát.
- Gyerünk, mosdás, karomápolás, fogmosás! - mondtam.
- Fogmosás?! Minek?! - nyávogta Necro, de azért elvonszolta magát a fürdőig. - ANYA!!!
- Igenis kell, mert nem éppen rózsaillatú a leheleted. Nyomás! Meglátod, hogy jobb lesz neked is, ha tiszták és fehérek a fogaid. És, talán népszerűbb leszel a lányok körében is.
Elég gyenge próbálkozás volt, Necro erre a szemét forgatta, aztán csak elkészült. Shuan direkt erre az alkalomra készített neki egy kis báli talárt, azt próbálgatta, amikor kopogást hallottam. Az ajtóban Shuan, és négy vezére mögötte. Mindenki nagyon elegánsan öltözött, a maga stílusának megfelelően.
- Minden rendben? - kérdezte Shuan aggódva.
- Persze, csak elkalandoztak a gondolataim. - mondtam.
- Necro?
- Itt vagyok... - mászott át az említett a vállamon át Shuan fejére. - Ragyogok!
- Nahát, de elegáns lett valaki! Hogy csináltad?
- Hallgat az anyjára. - mondtam vigyorogva, mire ő elkomorodott picit, és a szemét forgatta.
- Öröm ezt hallani... Mehetünk?
Belekaroltam, aztán elsétáltunk a nagyteremig. Elképesztő volt, körben végig svédasztal, középen a tánctér, a márványpadló visszatükrözte a csillár és a falon lévő lámpások különböző fényeit. Páran már meg is érkeztek rajtunk kívül, majd mikor mindenki megérkezett, Shuan fellépett az egyik asztal előtti emelvényre, mire mindenki elhalkult.
- Kedves egybegyűltek! - kezdte. -Köszönöm, hogy eljöttetek erre a különleges, nyárbúcsúztató bálra. Nem tudom ugyan, milyen báli hagyományaitok voltak, de remélem, ez - mutatott körbe - elnyeri majd a tetszéseteket. Ezennel megnyitom a bált!
Tapsvihar követte Shuan beszédét, majd mindenki énekelni kezdett nekem. Miután befejezték, meghatódva tapsoltam meg őket, aztán kezdetét vette a táncmulatság. Időnként színes kristálypor hullott alá, ami gyönyörűen visszaverte a lámpák fényét. Az egész meseszép volt.
- Szabad az első táncra, drága szülinapos királynőm? - kérdezte Shuan, és kezet csókolt nekem.
- Neked bármikor. - mondtam.
Egész estig táncoltunk megállás nélkül, amikor is a porhullás alábbhagyott, és a fények is már csak villogtak. A tömeg hangoskodni kezdett, majd Shuan tapsolt kettőt, mire minden fény kialudt. Azt hittem, a sikítozástól szétmegy a fejem. Aztán Shuan csettintett, mire minden fény újragyúlt, zöldtől sárgán át a vörösig, őszies hangulatot varázsolva a terembe. Erre mindenki tapsolni kezdett, Shuan pedig nem halogatta kifejezni, mennyire örül, hogy sikerült ilyen kellemes meglepetést okoznia. Főleg nekem. Meghajolt a tömeg előtt, aztán az őserők tudják, honnan, szerzett egy poharat, és a kezembe nyomta.
- Pezsgőt, Éjfél? - kérdezte, aztán szerzett egy poharat magának is, és koccintott velem. - Boldog szülinapot!
- Köszönöm Shuan, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen szép estém...
- Reméltem, hogy tetszeni fog. - mondta, azzal felhajtotta az italt, és eldobta a poharat. Csak néztem, hogy a levegőben apró darabjaira hullik, és porként száll föl, majd vissza, mintha mindig is egy kupac lett volna a színes kristályból.
- Hogy csinálod? - kérdeztem ámulva.
- Ősenergia... - mondta Shuan elgondolkodva. - Könnyebb használni, mint gondoltam. Szabad vagy a következő körre?
- Természetesen.
Lassú, szinte melankolikus zenék következtek, aztán eljött az éjfél. Ekkor a porhullás elállt egy pillanatra, csakhogy a tűzijátékot ne zavarja. Aztán lassan annak a fénye is elhalványult, és akkor éreztem, mennyire lejártam a lábam. Leültem egy padra, magamhoz vettem egy pohár frissítőt, koccintottam pár nemessel, akik gyorsan felköszöntöttek, és sajnálták, hogy nem tölthették velem az estét. Erre csak vállat vontam, aztán kezdtem nagyon fáradni. Az viszont szemet szúrt, hogy Shuan megint eltűnt, aztán vissza is jött, kicsit ziláltabban, mint eddig volt.
- Biztos olyan könnyű az ősmágia használata? - kérdeztem.
- Csak Necrót kerestem. - mondta Shuan. - Egyelőre Gránát unokáival kergetőzik.
- Hagy tegye! Gránáték aranyosak, nem lesz baj.
- Nagyon remélem... Veled minden rendben?
- Persze, csak elfáradtam picit, a lábamat kicsit lejártam, de nagyon jól éreztem magam.
Shuan elmosolyodott, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy menyasszonypózban visz a szobánk felé. Nem mintha bántam volna, hisz már lépni nem volt erőm.
Finoman lefektetett az ágyra, aztán elment fürdeni. Addig átöltöztem, összehajtogattam a ruhát, aztán rögtön le is feküdtem.
Talán még egy jóéjt-csókot kaptam, aztán lassan elaludtam. A drága férjem ismét kellemes perceket okozott nekem. Ha nem csinálja mindezt értem, elfelejtem a születésnapom.
Necro még mellém feküdt, leellenőrizte, alszok-e, majd elaludt.