Az Árnykirály naplója

Beilleszkedés az elementálok közé

A koncertbarlang lassan megtelt földszellemekkel, őrzőkkel, sárkányokkal, energiákkal és elemi lényekkel, majd megjelent maga a királynő és az őserő is. Azonnal fejet hajtottam, amikor elhaladtak mellettem, de észre sem vettek. Terrához surrantam, biztató beszédet tartottam neki, majd elfoglaltam a helyem a barlang kijárata környékén.
Terra pedig elkezdett játszani. Az elementálok egy része azonnal ráérzett a műfaj lényegére, a lábukkal dobogtak vagy a ritmusra a fejüket rázták, mások csak hallgatták, voltak, akik csak savanyú ábrázattal ültek végig.
- Terra megint azt hiszi, megválthatja a világot. - morogták néhányan. - Bolond kislány.
Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Mégis inkább cselekedtem. Színes lángokat helyeztem el néhány üvegcsében, árnnyá válva a plafonra kúsztam, és onnan dobáltam lefelé őket. Színes füst lepte be a színpadot, a nézőtéren egyre többen lelkesedtek. De a koncert végeztével mind egy szó nélkül tértek vissza az eddig csinált feladataikhoz. Terra pedig elkedvetlenedve vonult volna le a színpadról, amikor tapsvihar köszöntötte őt. Felkapta a fejét, és egy kis csapatnyi árnnyal találta szemben magát. Terra a szemével engem keresett, mire leestem a tetőről, és a barlang kijáratánál pihentem egy kicsit. Azért nem olyan könnyű ennyi árnyat megidézni és kordában tartani egyszerre. És a lángokkal is kimerítettem az erőm. Terra elmosolyodott, tőlem csak egy fáradt mosolyra futotta.
- Vissza, vissza! - kiáltották, fütyültek, és követelték a ráadást.
- Hát, nem is tudom... - mondta Terra, és zavartan a füle mögé húzta a haját. - Tényleg tetszett?
- Szerintem ez egy egyértelmű igen. - mondtam.
- Hát jó. - mondta Terra, és újból játszani kezdett.
Érzékeltem, hogy néhány szellem visszafordul, és feltöltik az árnyaim közti helyeket. Ahogy pedig fogytak a helyek, küldtem vissza egyre több árnyat, amíg már csak elementálok maradtak. Összességében elégedett voltam. Amint Terra befejezte a koncertezést, füstöt idéztem, a nézőtér pedig hangos volt a vastapstól. Na jó, ez egy ércpoén, nem idevaló.
Terra vidáman jött le, fogadta a gratulációkat, én pedig kisurrantam felkutatni a legközelebbi forrást, hogy feltöltődjek. El voltam szokva a mágiahasználattól.
Alig vonszoltam már magam a vízig, és egy kellemesen meleg forrásban mártóztam meg. Ez a barlang csendes volt, és békés.
- Nagy Neptun, köszönöm neked... - mondtam, és elmerültem a vízben. - Mmm, hogy lehet valami ilyen egyszerűen nagyszerű, mint egy forró forrás, mondd meg, Pallasz...
Alig fél óra fürdőzés után azonban sikoltva ugrottam ki a vízből. A szirének deréktól lefelé általában halak. Én sem vagyok kivétel, és nagyon megijedtem az első átváltozásom alkalmával. A szemem forgattam a saját reakciómon, aztán addig szugeráltam az uszonyom, amíg újra lábbá nem vált.
Egy sziklán ücsörögtem, lábamat felhúzva, két karommal átölelve, most csak egy egyszerű, testhez álló sötét ruházattal a környezetembe olvadva. Nem akartam, hogy kinevessenek, ha megtalálnak. Mert biztos, hogy hallották néhányan a sikolyom.
Aztán valaki félénken a nevem kiáltotta. A hang irányába fordultam, Terra állt a parton. Gonoszkás mosolyra húztam a szám, Terra mögé lopakodtam, és vártam.
- Shuan, merre vagy? - kérdezte ismét.
- Mögötted! - mondtam, és a vízbe löktem, és a víztükörre álltam. - Fölötted.
Terra morcosan úszott ki a partra, és a kardját élezgette, én pedig a vízbe süllyedtem szégyenemben. Nem úgy jött össze ez a vicc, mint számítottam. Terra azonban elmosolyodott.
- Jaj Shuan, ne vedd annyira a lelkedre! - mondta.
- Nem a rajongóiddal kéne lenned? - kérdeztem a partra könyökölve. - Hm? Miért egy emigráns félvérrel szórakozol?
- Mert ez a bolond, emigráns félvér a barátom. - mondta Terra, és kicsit megcsípte az arcom, majd hátrált pár lépést.
- Hé, ez fájt! Terra, hova mész?
- Van egy fél órád készülődni. Elmegyünk a tanácsba, megtárgyalni, maradhatsz-e! Ez a protokoll.
- Nem akarok szabályt szegni. - vigyorogtam.
- Tanácsos ellen támadni is bűn. - mondta Terra. - A vízbe lökés már számít.
Terra elindult az egyik folyosón, én pedig utána, sötétzöld vászonruhában, és fejemre húztam egy zöld csuklyát.
- Valld be, titokban élvezted. - incselkedtem vele.
- Nem. - mondta Terra, és megállt egy sziklafal előtt. Visszafordult, és rám mosolygott. - Én valóban élveztem. Erre!
Terra megkocogtatta a falat, ami elmozdult, feltárva egy hatalmas termet. A királynő, az őrzők vezére, a sárkányatya és az őserő már vártak ránk. Terra leült a szellemek képviselőjének helyére, előhúzott a ruhájából egy tiarát, a fejére tette, és szembenézett az őserővel.
- Terra főhercegnő készen áll a tanácsbéli feladatai ellátására. - mondta.
A királynő, Gainila biccentett, ujján egy gyűrű csillant meg. Most levette, az asztal közepére helyezte, majd a tanács többi tagja is sorban hasonlóképp. Az Őrző egy karperecet, a Sárkány egy nyakéket, Terra a tiarát, az Őserő pedig egy kardot helyezett az asztalra, mire erős földenergia szabadult föl. Kíváncsian pillantottam Terrára, de láthatóan el volt foglalva.
- Mi híreitek vannak? - kérdezte a királynő.
- Valaki vadászik az elementálokra. - kezdte a sárkány. - Többen eltűntek az utóbbi időben, főként sárkányok, mind az öt népből.
- Ennek utánajárok. - mondta az őserő, és már indult is volna, de a királynő visszafogta.
- Tertilius, várj! - mondta. - A Nagy Sárkány?
- Alszik, ahogy kell. - mondta a földsárkány. - Nem találtak rá.
- Helyes. Tovább.
- A másodelementálok egyre komiszabbak. - mondta az őrző. - A tündérek lázonganak, a szirének közül már csak egy kolónia maradt. Ixivaz igyekszik békés megoldást választani. De hát... Bele kell avatkoznunk.
Legszívesebben felpattantam volna, rohantam volna nagybátyámhoz a hírrel, és azzal az ajánlattal, hogy segítek a harcban az árnyaimmal. Aztán kíváncsivá tett, ki a másik három nép, és miért nem esett róluk szó.  Öten kellett, hogy legyenek, nem ketten. Így mégis maradtam.
- Még valami? - kérdezte a királynő unottan.
- Egyik járőrözésem során néhány furcsa és szokatlan dologra bukkantam. Csupa aggasztó hír, felség. - kezdte Terra. "Mit csinál ez?" - kérdeztem magamtól. - Egy ifjú mágus volt az Y szektorban. Az emberek felfedezték, de lezárták, azonban korábbi megfigyeléseim alapján tartok tőle, hogy a Juik ébredeznek. A és B típusúak is.
A tanács tagjai összenéztek, nekem pedig volt egy sanda gyanúm, hogy tényleg semmi keresnivalóm itt. Futni támadt kedvem megint.
- Rebecca fia Shuan. - jelentett be Terra, én pedig előrébb léptem majdnem pontosan mögé. De nem tovább.
Az őrző és a királynő gyanakvó pillantást vetettek rám, a sárkány csak meglepődött, az őserő pedig rezzenéstelen arccal figyelt végig, majd megtörte a csendet.
- Légy üdvözölve, ifjú Shuan herceg! - mondta, enyhén biccentve faagancsos fejével.
- Köszönöm, Föld Ősereje! - mondtam, és meghajoltam mindannyiuk előtt. - Felség, mélyen tisztelt sárkányatya, őrzők kapitánya és Terra főhercegnő.
- Nahát, milyen tisztelettudó félvér létére! - mondta a királynő őszintén meglepődve. De a hangsúlya valahogy nem tetszett.
- Gainila, hallgass! - mondta az őserő. - Fogadd részvétem a szüleid miatt, ifjú herceg. Itt tartózkodásod ideje alatt bármire szükséged volna, szólj bátran!
- Maradhat? - kérdezte Terra, mire a tanács tagjai bólintottak.
- A te felügyeleted alatt. - mondta a királynő.
- Megtisztelnek. - mondtam. - Köszönöm.
Az őserő biccentett, majd megkért, hogy várjak kint egy kicsit. Így hát jobb dolgom híján felkerestem a legközelebbi barlangi tavat, úsztam egy kicsit, majd kísérletezgettem a mágiámmal. Az árnyakkal és zöld lángokkal már a vegyítésükön kívül minden létező dolgot kikísérletezve ráuntam a dologra, valami újat akartam csinálni. Közelebb hajoltam a vízhez, de nem egészen a saját tükörképemet láttam. Sápadt bőrű, szigorú, démonias vonású férfi volt, kócos, sötét haja majdnem eltakarta vérvöröses, sötét szemét. Ijedten ugrottam vissza a vízbe, megmostam az arcom, és visszanéztem a tükörképemre. Végre újra a sajátom. Megkönnyebbülten merültem el a gőzölgő, forró vízben, amikor végre Terra visszaért.
- Szinte gondolhattam volna, hogy itt talállak, Shuan herceg. - mondta, majd a halántékát masszírozta. - Ha nem hagysz ott, a királynő nem zúdítja rám a hülyeségeit...
- Nem csatlakozol? - kérdeztem. - Jó meleg a víz. Ellazítana egy kicsit. Terra főhercegnő.
- Shuan, szolgálatban vagyok...
Kiskutyaszemekkel néztem rá, mire megadta magát, és bemászott a vízbe.
- Hm, tényleg jó. - mondta Terra, körbenézett, de nem talált meg. - Te meg hova tűntél már megint?
- Mögötted. - súgtam a fülébe halkan, mire egy kicsit összerezzent. - Lazíts, hercegnő! Túlságosan feszült vagy.
- Nincs most időm szórakozni, még a szállásodról kell gondoskodnom, a királynő születésnapi ünnepségére készülnöm, még ruhám sincs, és még rengeteg más dolgom is lenne még...
- Ráér. - mondtam, és finoman masszírozni kezdtem a vállát. Elégedetten pillantott hátra rám a válla fölött, majd teljesen elengedte magát.
- Nem tudom, mit csinálsz, de jól esik. - mondta Terra.
Kicsit belepillantottam a gondolataiba, majd elmosolyodtam, és folytattam a masszírozást.
- A tizenkettedik szülinapos megérdemel egy kis kényeztetést. - mondtam. - Hercegnő.
- Neked csak Terra. Honnan tudtad, hogy ma van a születésnapom?
- Az legyen az én titkom. - mondtam sejtelmesen mosolyogva. - A többiek tudják?
- Persze, csak senki nem foglalkozik vele. Te vagy az egyetlen barátom. Az egyetlen, akit igazából érdeklek is. Csak érdekbarátaim vannak.
- Ez azért így szomorú. Van egy kis meglepetésem számodra, ami feledteti veled a mai nap összes bosszúságát. Mit szólsz?
- Előbb fejezd be, amit elkezdtél, herceg. - mondta Terra. - Ráérünk, nemde?
- Teljesen kiforgatod a szavaim. Imádom. Végre egy szellemi társ.
- Viszont így gondolom.
- Hunyd le a szemed! - mondtam. - És ne less! Még elrontanád a meglepetést.
Terra engedelmesen behunyta a szemét, de nyelvet öltött rám. Lassan kihúztam a vízből, sejtelmes, zöld fénnyel világítottam meg a mellesleg teljesen sötét barlangot, majd zöld lángok és árnyak segítségével formáltam egy kevés földet. A tavat nagy nehezen sikerült megfagyasztanom, a fal mellé helyeztem két korcsolyát, itt most nem egészen a modern pengés cipőkre kell gondolni, csak egy vastagabb tőrt rögzítettem egy csizmára. Ettől függetlenül nagyon büszke voltam az új ötletemre.
- Kinyithatod a szemed. - súgtam Terra fülébe. - Boldog szülinapot!
Terra előbb a termet csodálta meg, majd a ruháját. Földből próbáltam neki egy zöldesbarna nagyestélyit készíteni, de hát nem értek az ilyesmihez. Derékban kicsit szűkített volt, egy ővvel összefogva, mellesleg egy kényelmes kis lepelszerű ruha. Összefont hajában színes, illatos virágok pompáztak, ő csak szó nélkül nézte magát a jégtükörben. A kezemet tördelve vártam a reakcióját.
- Nos, hogy tetszik? - kérdeztem.
- Ez valami gyönyörű, Shuan, de... - kezdte. - Nem fogadhatom el, annyira... Nem kellett volna, tényleg! Nagyon kedves tőled...
- Mégis azért tartsd meg! - kértem, majd támadt egy ötletem, én is elegánsabb ruhát öltöttem magamra, és a kezemet nyújtottam felé. - Táncolsz velem?
- Nagyon szívesen, de nem tudok, félek, hogy rálépek a lábadra...
- Én sem. - mondtam. - Vagyis... Elméletben tudok.
- Én úgy sem. - nevetett Terra, de elfogadta a kezem.
- Majd vezetlek, jó? Gyere!
- Két ember, akik nem tudnak táncolni, nos, mókás lesz a próbálkozásunk.
- Én akkor is jól fogok szórakozni, ha látom, hogy élvezed.
Terra csak mosolygott a kijelentésemen, és elkezdtünk lassúzni, vagy valami olyasmit csinálni. Először csak együtt ringtunk, majd valahogy táncszerű, majd keringőre emlékeztetővé vált a mozgásunk. Terra a mellkasomnak döntötte a fejét, úgy nézett föl rám.
- Te most udvarolsz nekem? - kérdezte, hegyeskés füle mögé húzva egy kósza hajszálát.
- Parancsolsz? - kérdeztem vissza meglepetten, és teljesen elvörösödtem.
- Csak imádlak zavarba hozni. Olyan aranyos vagy ilyenkor.
- Hát... Akár azt is lehet erre mondani...
- Az ott mi? - mutatott a korcsolyákra.
- A jégen lehet rajta csúszni. - mondtam, és magyarázni kezdtem a működését, mire úgy körülbelül negyed óra múlva nevetve tapasztotta kezét a számra.
- Hallgass már el, a Kilenc Hegy szentségét! - mondta. - És korcsolyázni is olyan jól tudsz, mint táncolni?
- Hát, nem tudom.
- Persze, majd' elfelejtettem, hogy firenzei vagy. Ott nincs jég. Akkor majd vezetlek én.
- Tudsz?
- Az elementálok többségénél jobban. Csak Naryana hercegnő jobb nálam. Meg Ixivaz, igen. De ők vizes elementálok! Bízol bennem? - kérdezte, a kezét nyújtva felém, immár a jégen.
- Senki másban jobban, magamon kívül. - mondtam, és már suhantunk is a jégen.
Terra nagyon élvezte az egészet, és ennek nagyon örültem. Miután elfáradtunk, Terra elvezetett a szobámhoz az övé mellett. Éppen azon gondolkozott, átöltözzön-e, de lefogtam a kezét.
- Ne még! - kértem. - Gyönyörű vagy, szülinapos. Volna kedved egy kis levezető tánchoz?
- De táncoslábú valaki! - mondta Terra csípőre tett kézzel. - Jó, legyen! Csak mert... Már megint úgy nézel.
- Hogyan? - kérdeztem ártatlanul, a pilláimat rebegtetve.
- Igézően. Mágiát hasznász hozzá, mi?
- Abszolút ártatlan vagyok. - mosolyodtam el féloldalasan.
- Ez a mosoly felért egy kegyelemdöféssel. Miért pont én?
- Miért ne? - kérdeztem. - Mivel akiket eddig láttam, nem voltak túl szimpatikusak. Szabad, hölgyem?
- Jaj, hagyd már, csak tizenkettő vagyok! - forgatta a szemét Terra.
- Nekem ez ért fel egy kegyelemdöféssel. - motyogtam félhangosan. - Esküszöm, ha így folytatod, itt hagylak!
- Hiszem, ha látom. Az előbb nem táncolni akartál?
- Kétszer meg kell gondoljam... Erre az ajánlatra egyszerűen nem mondhatok nemet.
Egy kicsit lassúztunk, majd Terra átöltözött, és elment az ügyeit intézni. Én addig gondoltam, keresek egy könyvtárat. Muszáj volt valami elfoglaltságot találnom.