3.12; hol vagy?
L U C Y;
Idegesen kopogtatom a körmeim Luke márvány pultján, miközben nézem, hogy csinálja a reggelit. Egész este nem aludtam, még mindig abban bízok, egyszer úgyis lesz alkalmam rá, hogy megszökjek. De mikor? Luke folyamatosan mellettem van, és ha valami rosszat csinálok... megbüntet. Rohadtul elcsesztem, már a legelső alkalomkor megkellett volna szöknöm.
És Calum? Hol van Calum? Mi a fenét csinálhat most? A sarki kávézóban iszogathat? Vagy talán talált magának egy új feleséget? Megértem, az én életem már jelentéktelen. Csak Luke tudja egyedül hova cipelt el, nem fog senki se rám találni. Csak az zavar, hogy öt napja rohadok itt, és még mindig semmi jel rólam... Luke megengedte, hogy megnézzem az elmúlt öt nap híreit, de semmi... Egy kurva szót sem említenek rólam. Hahó, elrabolt egy elmebeteg! Talán ezt jelenteni kellene, nem? Vagy csak én vagyok ilyen hülye? Meg lehet...
- Reggeli után összecsomagolunk.- jelentette ki Luke, majd elém rakott egy tányér rántottát. Végre valami normális kaja...
- Miért?- kérdeztem, utána hozzáfogtam a reggelihez.
- Elkell mennünk... Egy másik helyre. Ott jobb lesz minden, tetszeni fog.- lassan bólintottam, ő pedig felsietett az emeletre. Tovább ettem a reggelim, ami nem volt annyira rossz. Calum is így szokta csinálni a rántottát... sok sóval.
Miután megettem, elmosogattam, aztán összepakoltam egy kicsit a konyhában. Nem tudom Luke mit csinálhat fent fél órája, de nem is akarom tudni. Kimegyek a nappaliba, leülök a kanapéra, és csak bambulok. El fogunk menni... De hova? Miért nem jó ez a hely Lukenak? Nem tök mindegy hol rejt el, úgysem találnak meg. De ő tudja, nekem rohadtul mindegy már...
Ahogy egy picit feljebb ülök, hallom, hogy valami csörögni kezd. Hát ez meg? Öt napja vagyok itt, mégse hallottam még ezt a hangot. Soha. A hang a konyhából jön. Odarohanok, aztán a hang irányába kezdek keresgélni. A mikró mögött találom meg...
El sem hiszem. Rohadtul el sem hiszem, hogy átkutattam az egész helyiséget, és most kell megtalálnom, ezt a kurva telefont. De még mindig csörög. Felvegyem? Ha túl sokáig hagyom Luke észreveszi. Oké, gyerünk!
Felvettem, utána azonnal megállt a szívem. Mintha kihagyott volna egy ütemet... Ő volt az.
" Hahó? Kivel beszélek? "- hallottam meg ártatlan hangját.
" Calum? "- suttogtam. Könnyeim azon nyomban megindultak.
" Lucy? "- hallottam, ahogy zihált. " Édesem... Jól vagy? Úristen, nem hiszem el! "
" Én... Én jól vagyok. Honnan tudtad, hogy... "
" Egy cetlin találtam ezt a telefonszámot... Jézusom tényleg te vagy az? "- mintha tudta volna mire gondolok. Mintha nem csak én sírtam volna, hanem ő is.
" Calum... Elkell jönnöd. T- tudod hol vagyok? "
" Mi? Hol? Ugye nem mentetek még el?! "- már- már zokogtam, annyira hiányzott a hangja...
" Nem... Mégis honnan tudod ezeket? "
" Elfogom neked mondani ígérem. Ugye... Ugye minden rendben van veled? "- azt mondanám, hogy " nem, rohadtul nem vagyok jól ", de nem mondhatom ezt neki... Mégjobban elsírnám magam.
" Én...én igen. "- sírtam halkan.
" Lucy, hol van Luke? "
" Én... én nem tudom... "
" Lekell tenned a telefont...nehogy megtudja, hogy... "- ekkor Luke kitépte a telefont a kezemből, és a hűtőnek lökött. Felnyögtem a fájdalomtól.
" Csá Calum, itt Luke beszél. Figyelj a csajod utál téged, megmondtam, hogy lépj tovább. Mire ideérnél már úgysem leszünk itt, ne is álmodj róla, hogy megtalálod...- rámvigyorgott, majd tovább folytatta: " Üzensz valamit neki, édesem?- a hajamnál fogva húzott fel, mire felsikítottam. " Remek, akkor ezt el is intéztük. Viszlát. "- azzal bontotta a vonalat.
