9; borzasztó nap
Reggel a szomszédkutya ugatására ébredtem. Nagyon jó volt mondhatnám. A szekrényembe pedig vagy húsz percig kotoráztam, hogy találhassak egy normális ruhát. A reggelimet apa pedig megégette, és anya már akkora elment dolgozni, szóval ma reggeli nélkül maradok. Pocsék nap már látom előre. Ma történelemből megejtjük az első dogát, én pedig semmit sem tudok. Ma gyalog mentem a suliba nehogy apa esetleg neki menjen valaminek. Mert az lenne a nála a csúcspont. Útközben zenét hallgattam, így kizártam magamból a külvilágot. Egyszer csak egy hatalmas csattanást éreztem a seggemen, na igen, azonnal felébredtem.
- Calum!
- Neked is jó reggelt cica.- kezdett sétálni mellettem.- Hogy aludtál?
- Úgy nézek én ki, mint aki szivárványokkal álmodott?- fordulok felé majd magamra mutatok.
- Ugh, valaki nagyon morci.- kuncogott.
- Hogy hogy velem jössz a suliba?- kérdem.
- Növelem a népszerűségem, ha egy bomba csajjal jövök suliba.- a bomba csaj szó hallatára elpirultam. Biztos vagyok benne, hogy Calum csak viccelt. Mint mindig.
- Értem.- nevetek.- Ami a tegnap estét illeti, sajnálom, hogy apa...
- Jófej apád van. Azt hittem leszedi a fejem, amiért hazudtál neki, hogy velem lehess.
- Azt mondta rendes vagy.- bököm ki.
- Igen! Tudtam én ilyen ártatlan, jóképű fiú vagyok.
- És milyen szerény.- forgatom meg a szemem.
Tovább csendben sétáltunk egymás mellett, míg végül odaértünk a suliba, Jodie odarohant hozzánk nagyon fontos lehet, gondolom.
- Srácok! Srácok! Jövőhéten nem jövünk öt napig suliba!- hallgattuk lelkendezését.
- Mi történt?- érdeklődött Calum.
- Csapatépítő tábor. A suli második hetére rakták. Királyság!- lelkendezett Jodie. Hogy micsoda? Ettől tartottam.
- Király!- lelkendezett Calum Jodieval együtt.
- Hurrá.- mondtam a lehető legunottabb hangon.
- Mi az, te nem szeretnél egy jót szórakozni?- nézett rám érthetetlenül Jodie.
- Ha Luke is ott lesz, akkor nem.
- Nem lesz semmi para. Úgyis folyton velünk leszel.- mondta Jodie. Mondata végére megszólalt az iskolai csengő, vége a szünetnek. Így elhúzódott az idő?
Mindhárman sebesen rohanni kezdtünk a történelem terembe, ami Hál' Istennek az első emeleten van, nem a másodikon. Még a tanár előtt értünk be szerencsére. Viszont most írjuk a dolgozatot, és semmit nem tudok.
- Nyugi, majd segítek.- bökött meg Calum. Ennyire látszik, hogy ideges vagyok?
- Ez nem igazságos.- nézek rá.
- Majd ma ötkor ledolgozod, a könyvtárba.- kuncogott. Kuncogott. Hogy az a...
- Seggfej...- mormogom az orrom alatt.
A történelem óra után boldogan ballagok Calum mellett a folyosón. Nem hittem volna, hogy ennyire könnyű lesz a dolgozat. Calummal egymásnak segítettünk, bár a dolgozat nem csapatmunka volt, de lényegtelen.
- Akkor ma ötkor?- húzogatta a szemöldökét.
- Legyen. Nagyon gyanús vagy nekem, mit tervezel?- odasétáltam a szekrényemhez, majd beraktam a holmimat, és kivettem azt ami a következő órához kell.
- Majd meglátod.- maga elé fordított ajkait enyéimnek tapasztotta. Lesmárolt. Nyilvánosan lesmárolt. A következő pillanatban azt látom, hogy Luke minket néz. Ajaj.
