3.8; ne bánts!
Rögtön elkap a hányinger, kezem az arcom elé teszem. Emma. Ez biztos Emma teste. Mit keres itt? Luke megölte? Mi a francot keresik itt ebbe a kurva pincébe?! Jézusom... Luke embert ölt. Egyáltalán ő ölte? Ki kell jutnom innen. Most azonnal!
Az ajtóhoz rohanok, és rángatni kezdem a kilincset. Semmi értelne. Találnom kell valami éleset, amivel kijuthatok.
Újra az asztalhoz rohanok. Csavarok, szögek, csavarhúzók semmi. Az asztal alá nézek, csak egy fúrót látok. Na nem mintha értenék hozzá, de azt hiszem az egy fúró.
Lassan kiveszem, eleinte nehéznek érzem, aztán megszokom. Újra az ajtóhoz sétálok, egyenesen a fába vágom a fúrót. A korhadt faajtó beszakadt, akkora lyuk lett rajta, mint a fejem. Tovább ütöttem. Amikor már akkora lett a lyuk, amin kiférhetek eldobtam az eszközt, és kimásztam.
Friss levegő ütötte meg az orrom, jobb volt, mint ott lent. Most mit csináljak?
A bejárati ajtóhoz sétáltam, majd óvatosan bepillantottam az ablakon. Emberek. Rohadt sok embert látok. Mindenki kezében pezsgős poharat látok, látom Lukeot is. Öltönyben van, olyan elegánsan néz ki. Nem úgy, mint egy hidegvérű gyilkos.
- Hey, maga meg mit keres ott?!- hallottam meg a hátam mögött a hangot. Olyan ismerős volt... Mintha Calumé lett volna.
Felelni se tudtam, mert akkor azonnal kinyílt az ajtó, Luke volt az. Az arca most az egyszer nem volt dühös. Mosolygott rám. Aztán megszólalt:
- Finn, ő csak a szomszéd!- nevetett fel. Nyílván annak a férfinek beszélt, aki hozzám szólt.- Megyek, és visszaviszem...- erősen megfogva karomat kezdett el cipelni.
Ennek rossz vége lesz... Miután újra a kertbe értünk a földre dobott, aztán felpofozott.
- Büdös ribanc! Hogy a fenébe jutottál ki?!- ordította, majd újra megpofozott.
- L- luke...K- kérlek.- kezdtem könyörögni.
- Válaszolj a kérdésemre mocskos ribanc!- ordibálta.
- N- ne bánts kérlek, Luke!- zokogtam.
- Rohadt ribanc!- újra, és újra felpofozott. A fűben feküdtem, nem tudtam mozdulni.
Zúgott a fejem, tudtam, hogy tele vagyok lila foltokkal, Luke nem kegyelmezett. Nem kellett volna kijönnöm a pincéből. Ott kellett volna maradnom, és kussolnom. De nem nekem okoskodnom kellett...A kurva életbe!
- Meglátjuk ezután, hogy fogsz viselkedni.- morogta, majd felvett.
Nem tudom hová fog vinni, de már nem is érdekel. Csak arra tudok gondolni, hogy életem végéig ezzel a gyilkossal fogok élni...
