15; reggel
Reggelt arra ébredtem, hogy Calum rohadt kemény farka a fenekemhez simul. Mi most komolyan így aludtunk? A fiú aki mellettem fekszik, engem néz közben hajamat simogatja.
- Jó reggelt cicu.- vigyorog rám.
- Jézusom Calum!- ijedek meg.- Te nem vagy észnél!- akadok ki.
- Oh, bocs máris megyek.- kitakarózik, majd leszáll az ágyról, oh micsoda segg ez itt kérem.
- Mindenki ébresztő!- ordítja Cal ahogy látom, Lukeot akarja idegesíteni aki épp Emmat ölelgeti.
A lány ébredezni kezd, és ahogy meglátja Calum pucér testét, mondhatni sokkot kap.
- Calum öltözz fel!- sikítja a lány.
- Nincs meg a ruhám... Valaki eldugta előlem.- pillant felém, mire belőlem kitör a nevetés.
- A bőröndőmbe vannak te mamlasz!
- Oh, köszi baby.- bőröndömhöz sétál, majd turkálni kezd benne.- Hol van a párnám? Alig aludtam az este annyira hiányzott.- vág szomorú arcot. Oops Lucy mit tettél.
- Huh, valahova elraktam de nem tudom, hogy hova.
- Lucy Dashner kinyírlak!- felvesz egy alsót, oh milyen kár... Majd egy pólót, és egy igen szűk fekete farmert. Woah, ki ez a jó pasi?
- Nagyon menő vagy ebbe a nadrágba.- állapítom meg.
- Ja, tudom hogy menő vagyok.- állítom Calum Hoodnak egyáltalán nincs egoja.
Miután én is felöltöztem, és Lukeot meg Emmat is sikerült kiverni az ágyból, elindultunk reggelizni vagyis reménykedünk benne, hogy még kilenc órakor kapunk reggelit.
Ahogy belépek a helyiségbe az osztályomat pillantom meg, ahogy a lányok kenyérrel dobálják a fiúkat. Woah, micsoda kaja csata van itt.
- Kaja csata!- ordítja Calum a fülembe.- Most legszívesebben hozzád vágnék egy tojást.
- Akkor én tökön rúglak ezt ne felejsd el.- ahogy láttam az osztályfőnök leállította a harcot, miért Tanár Úr miért kellett?
Igaz, mi nem reggeliztünk, de sebaj akkor is ki kellett mennünk a teremből a kaja csata miatt kiküldték az osztályt.
- Mit képzeltek ti tizenhat éves taknyosok!? Mindenki lefut öt kört a tábor körül most!- oh nemár ember én benne se voltam ebben az egészben!
Most komolyan fussak le öt hatalmas kört egy szűk farmerban? Benne sem voltam ebben az egészben!
- Talán nem hallottátok? Gyerünk mindenki nem érdekel ki volt, és ki nem volt benne futás!- megfújta a sípját. Ez most komoly? Mindenhova magával viszi azt az szart?
Azt se tudjuk hol van vége a tábornak, hogy a fenébe futnánk körbe? Na, mindegy. Scott kezdett futni elől utána pedig futottak a többiek. Én maradtam legutoljára, mint a legnyomorékabb persze. Sosem volt erősségen a sport én inkább okos vagyok. Persze ez is vicc volt. A hátam mögé állt Calum, oh ha kiakar gáncsolni azt nagyon megbánja.
Szóval elkezdtünk mindannyian futni az ofő meg vadul fújta a sípját komolyan úgy volt, hogy ledugom a torkán. Amikor már kikerült a látómezőből az édes tesi tanárunk mindenki megállt. Tipikus osztály vagyunk ki gondolta volna?
- Hey srácok melyik faház az övé?- kérdezi halkan Luke. Miben sántikálnak már megint.
- Az 57- es nem?- kérdezi vissza valamelyik fiú. Közelebb sétálunk Calummal a fiúkhoz egy hatalmas körbe álltak be, pár lánnyal együtt.
- Hey mit csináltok?- lépek Scott mellé.
- Lucy te elég vékony vagy, hogy beférj a vécé ablakon nem?- érthetetlenül meredek Scottra, fogalmam sincs mit akar.
- Miért?
- Hát össze kéne kenned mézzel az ágyát meg úgy mindenét...- ajkába harap. Woah, most látom, hogy Scott eléggé hogy is mondjam. Eléggé jóképű.
- Dehát nincs is mézünk.- ekkor megbántam amit mondtam, mert odanyújt felém Luke egy üveg mézet. Ezt meg honnét szerválták?
- A konyháról loptuk.- mosolyog felém Scott. Ahw jó én kész vagyok.- A vécé ablak nyitva van, csak be kell másznod nem nagy ügy majd segítek.
- Hát oké.- mondom.
- Remek Josh hol van az 57- es faház?- nézz Scott a vörös hajú, zöld szemű srácra. Nyilván ő Josh.
- Itt van nem messze gyertek!- mindenki Josh után oson, mellettem Scott van Calum pedig úgy látszik, hogy eltűnt.
A faház hátuljához sétálunk az ablak tényleg nyitva van.
- Oké akkor most felemellek, és te próbálsz bemászni.- bólintottam. Bár féltem, hogy Scott nem bírja el a hatalmas súlyom.
- Lehet, hogy nem bírsz felemelni.- bököm ki.
- Már miért ne?- ráncolja össze a homlokát.
- Mert nehéz vagyok.
- Figyel Lucy szerintem eléggé soványka vagy. És ez a haspóló elárulja.- mosolyogva ajkába harap, én pedig majdnem ott ájulok el. A barna haja, a barna szeme, és az a mosoly oké Lucy térj észhez!
- O- oké.- dadogok. Scott felemel, én pedig próbálok bemászni ahogy mondta.
De végül sikerült, igaz egy hatalmasat taknyáltam de sebaj! Scott beadja az ablakon a mézet, én pedig az ofő ágyához futok. Leveszem az üveg tetejét majd a párnája, és a takarója alá öntöm a mézet. Visszasétálok a fürdőszoba ablakához, oké most, hogy menjek ki?
- Scott?
- Kész vagy?
- Igen.
- Rendben, akkor menj a vécé tetejére és próbálj meg kimászni. Ne aggódj itt vagyok elkaplak.- azt csinálom amit mondott, egy hatalmas eséssel Scott karjaiba leszek, nem is rossz.
- Ügyes kislány... Ezért este nem szívatunk meg.- kuncog.
- Hey!- mellkasába ütök, felnevetek.
- De ha akarsz átjöhetsz hozzám este.- a fülembe suttog, mire elmosolyodok. Megpillantom Calumot aki szúrós tekintettel néz minket Scottal.
