2.8; Nash története
Arra ébredtem, hogy Calum simogatja a hajam. Rózsa illatát érzem meg, kinyitom a szemem, s látom, ahogy Calum mellettem fekszik. Átölel, én pedig hozzá vagyok bújva. Mintha így aludtunk volna el. De nem. Sajnos emlékszek minden egyes pillanatra ami történt.
- Hogy érzed magad?- Calum aggodó hangját hallottam meg, ránéztem. Bárcsak ne tettem volna. Jobb szemén egy hatalmas lila folt ékesedett, fáradtnak tűnt, mintha két napja talpon lenne.
Fájdalom nyilalt a torkomba, azonnal oda kaptam. Máskor is fogták meg már a nyakamat, régen Sarah és Nash azt játszották, hogy megfújtanak. Most így ebbe belegondolva ez elég ijesztőnek hangzik, de akkor egyáltalán nem volt az. És akkor azonnal felültem.
- Nash hol van? És Sarah?- kezdtem el aggódni. Próbáltam elhitetni magammal, hogy Sarah nem ment el vele. Itt maradt. Vagy ha elment is visszajött.
- Sarah elment... Nash pedig a szobájában van. Nem akar beszélni.- Sarah elment. De mégis miért? Miért hagyott itt minket? Talán annyira rossz anya vagyok? Vagy talán utál, amiért ennyire pórázon tartjuk? Annyi minden kavarog a fejemben...- Maradj itt, pihenned kell...- motyogta az utolsó szavakat Calum.
- Jól vagyok.- és már kirohantam a szobából egyenesen Nash ajtajához mentem. Kettőt kopogtam aztán megszólaltam.- Nash drágám én vagyok az... Bemehetek?
Nem jött válasz. Mikor ért haza? Tudja mi történt? Vajon valamit tud erről az egészről?
Lassan lenyomtam a kilincset, beléptem a tágas, sötét szobába. A függönyök elvoltak húzva, csak Nash kislámpája volt égve. Az ágyon feküdt arca rémült volt, még sosem láttam ilyennek.
- Anya én... annyira sajnálom...- azt hittem elfogja sírni magát, de nem. Hangja elcsuklott, leültem mellé, ő pedig azonnal átölelt.- Az egész az én hibám.
- Mi történt Nash?
- Én tudtam, hogy elfog menni. De azt hittem viccel. Folyton azzal a pasassal írógatott, és mikor mondtam neki hagyja abba azt mondta elárulja a...
- A midet?- néztem a szemeibe.
- Azt, hogy...a fiúkat szeretem.- hirtelen nem tudtam erre mit válaszolni. Nash? Soha nem tűnt fel ez, hogy ő...
- Drágám mi úgy szeretünk, ahogy vagy, és nem érdekes melyik nemhez vonzódsz mi ugyanúgy fogunk szeretni.- válaszoltam gyorsan.
- Tudom de... Én Lukeot szeretem. Szerelmes vagyok belé.- teljesen sokkot kaptam. A fiam egy elmebetegbe szerelmes. Hogy történhetett ez? Mi fog még következni!?
- Értem...- mondtam halkan.- Elmondanád honnan ismered Lukeot?
- Úgy egy hónapja ismerjük egymást. Sarah és én a parkban találkoztunk vele először aztán... Meghívott minket ebédre, utána megismerkedtünk egymással. Azt mondta a suliban ő is ott tanít, csak nagyon keveset ezért nem látjuk... Utána Saraht elhívta randira ő meg beleszeretett. És én is. A múlt héten nagyon sokat beszéltek egymással telefonon. Valami olyasmiről beszéltek, hogy elmennek oda, ahol senki nem találja meg őket, hogy kettesben legyenek. Én ezt meghallottam, és mondtam Sarahnak, hogy előtte ezt megkellene beszélnie veled. Aztán megfenyegetett, hogy mindenkinek elmondja a titkomat. És most ez történt. Anya én annyira sajnálom...- szemeim megteltek könnyekkel. Esküszöm fogalmam sem volt erről az egészről. Fel sem tűnt nekem.
Aztán rájöttem. Ezt akarta. Mindent összekavarni. Elhitette velem, hogy Calum megcsal. Azután nálam bepróbálkozott hátha teljesül régi vágya és az övé lehetek. Tudta, hogy ellenkezni fogok. Bevetette Saraht, elhitette vele, hogy szereti. Végül elvitte a lányom, és a családomnak annyi. A fiam sebezhető lett, a férjem sosem lesz az igazi, a lányom pedig valahol a világban van egy elmebeteg nyomorékkal. A házasságom sosem lesz az amilyen eddig volt. A hangulatom. Az életkedvem. A fájdalmam, hogy elveszítettem számomra minden fontos dolgot.
Elsírtam magam. Zokogtam. Megakartam keresni Saraht, elakartam mindent mondani Calumnak, Nasht megakartam vigasztalni, támogatni akartam. De összetörtem. Calum jött be a szobába, könnyeimtől nem egészen láttam jól. Azt suttogta, hogy " minden rendben lesz, ne sírj ". De én nem tudtam abbahagyni. Luke tönkretett. Bárcsak visszatekernénk az időt ahoz a naphoz, amikor az első iskolai napon sétáltam be az osztályterembe Calumot megpillantva. Bárcsak ne ismertem volna meg Lukeot...
