26; ne érj hozzám!¡!!
- Képzeld Lukekal este beszélgettem, és mondta, hogy tetszik neki egy lány a suliból.- mondta Jodie, én pedig próbáltam rá koncentrálni közbe pedig a szekrényemet kerestem a nagy tömegben.- És kérdeztem, hogy ki az és azt mondta majd meglátom sok kacsintós emojival... Szerinted ez normális? Szerintem rám gondolt.
- Ja, tutira rád gondolt.- vágom rá azonnal. Végre nagy nehezen megtalálom a szekrényem, kinyitom azt, s kiveszem a következő órára való cuccokat ami irodalom lesz. Ouh utálom, mint a többi tantárgyat.
- Most mi van? Nem hiszed el? Akkor magyarázd meg különben miért írta volna ezt, hm?- nem válaszoltam, az irodalom könyvemet kezdtem keresgélni, basszus nem hagyhattam otthon emlékszem rá, hogy elraktam.
Egy cetlit találtam, azonnal elolvastam.
" kedves Lucy,
Ebédszünetbe várlak a suli könyvtárába;)
álom pasid: calum "
Akaratlanul is elmosolyodtam, már megint tervez valamit.
- Lucy Dashner figyelsz te rám?- Jodie hangja zökkent vissza a valóságba, oops mit is mondott az előbb?
- Hm, bocsi figyelek.- nézek a lányra, s az irodalom cuccomat a kezem közé veszem, és becsapom a szekrényem ajtaját.
- Mit mondtam az előbb?
- Azt, hogy Lukekal beszélgették az este?- alsó ajkamba harapok.
- Sosem figyelsz rám.- motyogja.
- Sajnálom csak az este keveset aludtam.- hazudtam neki.
- Oké, nem haragszom... Akkor jössz irodalomra?
- Megyek.
Jodieval hat órát kellett túlélnünk ráadásul ma dupla matek volt komolyan majd nem összeestem a padban. Calumot egész nap nem láttam amit kissé furcsálltam hisz semmi baja nem volt még tegnap. Na meg a levele...
- Jössz ebédelni?- kérdezi tőlem Jodie majd berakjuk a könyveinket a szekrénybe.
- Öhöm, nekem mennem kell korrepetálásra...- hazudok ismét.
- Korrepetálásra? Milyen korrepetálásra? És ebédszünetbe?
- Jah... A töri nagyon nem megy.- idegesen alsó ajkamat kezdem harapdálni nem hiszem el, hogy megint hazudtam Jodienak.
- Jól van te tudod. Sok sikert.- mosolygott rám majd elsétált mellettem.
Kifújtam a benn tartott levegőmet, s azonnal a sulikönyvtár felé kezdtem rohanni. Furcsa eddig még egyszer sem jártam itt, Calum mi a fenét akarhat ott tőlem?
Belépek a hatalmas ajtón hatalmas csend fogad. Ki hitte volna, hogy valaki ebédszünetben a könyvtárban tartózkodik nemde?
- Calum Hood hol a faszba vagy?- motyogom.
- Én is szeretlek.- két kéz fonódik derekam köré, apró csókot nyom a vállamra.
- Miért nem voltál suliba?
- Nem volt kedvem bemenni.- vallja be.- Egész nap rád gondoltam.- alsó ajkába harap ez már túl sexi.- Annyira kívánlak.
- És?
- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk akár itt is.
- Fúj biztos nem!
- Most miért? Senki sincs itt.
- Nem fogom először egy könyvtárban csinálni!
- Miért hol szeretnéd?
- Mondjuk egy normális ágyba?
- De én most akarom. Itt ezen a helyen.- magához húz majd megcsókol. Na azt már nem!
- Eressz el.- mondom teljesen nyugodt hangon.
- Mi lesz ha nem? Már bemelegítettem kicsi Calt...
- Mi? Fúj ne érj hozzám azzal a kezeddel!- akadok ki.
- Nem.
- Utóljára mondom. Vedd le rólam az izés kezed! Gusztustalan vagy ugye tudod?
- Megfoglak dugni.
- Nem, nem fogsz.- azzal a lendülettel tökön térdeltem mire összeesett.
- Olyan kis hülye vagy.- nyöszörgi.
- Hogy mondtad?
- Úgyis megduglak.
- Ja, csak nem itt.
- Hát akkor hol?- kerekedik el a szeme.
- Ah, anyáék pénteken elmennek valahova felőlem átjöhetsz úgyis félek egyedül.
- Félsz egyedül?- röhög ki.
Szememet megforgatva sétáltam az ajtóhoz, majd kiléptem a könyvtár ajtaján.
