3.4; a szökés
Minden erőmet összeszedtem. Egy kis szőke gyökér nem fog elbánni velem... Nem az biztos nem, nem fogom hagyni magam!
- Állj fel!- utasított. Az ellenkezőjét csináltam. Igen, felakarom dühíteni, de van egy jobb ötletem. Felülök, majd magam elé kezdek bámulni, tudom nem sok kell, hogy felrobbanjon.- Azt mondtam áll fel baszd meg, vagy itt foglak agyon verni!- ugh, oké. Talán a vártnál jobban kikészítettem...
- Igen is.- felállok, a plafont bámulom, bár tudom. Most is vigyorog.
- Ügyes kislány.- az ágyra lök. Fölém kerekedik.
Nem erre számítottam. Nem arra számítottam, hogy a meztelen testem kezdi majd el csókolgatni. Undorító. Már- már hányingerem van tőle...
- Valami nem tetszik?- ránéztem újra, szeme gyönyörű kék volt, annyira ártatlannak nézett ki. De egyáltalán nem volt az. Sőt...
Orrba vágtam. Minden erőmet összegyűjtve löktem el magamtól, miközben ő csak az orrát fogta, s nézte, hogy ömlik ki belőle a vér.
Kiszaladtam a szobából, azt ajtót rávágtam, majd a kulccsal bezártam. Igen! Igen, igen, igen! Sikerült! Megcsináltam!
A fürdőszobába rohantam vissza, felvettem a ruháim, aztán lerohantam a lépcsőn. A bejárati ajtó be volt zárva, mily meglepő... A kulcs sehol sem volt, így egy választásom maradt... Bekell törnöm valahogy.
Az ablakai túl kicsik voltak, és még azon is rácsok voltak, szóval az, hogy kimászok az ablakon ugrott. Oké keresnem kell egy olyan tárgyat amivel betudom ezt törni. De ugyan mit!?
A konyhába rohantam, az összes szekrénybe belenéztem, de semmi alkalmas nem volt. Hát ez kurva jó! Egyszer tudom leütni Lukeot, és most sem fogok kijutni! Miért nem gondoltam erre!? Annyira balfasz vagyok! Nem érdekel, ki fogok jutni!
A fiókok jöttek. Sorra néztem bele, de semmi! Csak kések, villák és kanalakat találtam. Feladom! Luke mindjárt úgyis betöri az ajtót, aztán megöl a picsába.
Aztán valamit észrevettem... De, hogy a fenébe szúrhattam ki!? A pultban lévő fiókok mind zárva voltak... csak az utolsó nem. Kinyitottam, és ott voltak. Rengeteg kulcs. Az összes. Luke iderejtette őket? Ezt most komoly? Jézusom mennyire gyökér.
Az ajtóhoz rohantam az összes kulccsal, majd próbálgatni kezdtem melyik jó az ajtóhoz. Úgy a hetedik kulcs után végre megtaláltam a jót. Kinyitottam, az esti szellő azonnal megcsapta az arcom.
Kijutottam. Kijutottam bassza meg!
Rohanni kezdtem. Rettentően gyorsan. Újra hinni kezdtem abba, hogy megtalálhatom Calumékat.
Futottam, kerestem a kiutat. Kiabálni kezdtem, hogy meghalljanak.
Aztán a földre zuhantam. Valaki leütött.
- Elegem volt belőled! Büdös ribanc!- szinte már köpte rám a szavakat. Leütött, én pedig ismét a sötétséf rabja lettem...
