22; ötödik nap
Másnap reggel nem voltam hajlandó ki kelni az ágyból. Túlságosan is fáradt voltam. Nagyon fáradt. Ami tegnap éjszaka történt hát az... inkább ne beszéljünk róla.
- Valaki hozzon nekem kaját.- motyogta Luke.
- Nem érzem a lábam.- mondta Emma.
- Lucy te még élsz?- kérdezi tőlem Calum.
- Utolsó nap srácok. Azt hittem sosem jön el ez a nap.- mondta Luke.
- Ugyanígy érzek. De ma szemetet szedünk az erdőbe, nem?- kérdi Emma.
- Nem tom'. Esik az eső nem hiszem. És amúgy is abba az erdőbe egy lélek sincs nemhogy szemét.- nevetett fel Luke.
Senki sem szólalt meg, inkább tovább fetrengtünk az ágyunkba, alig várom, hogy hazamenjünk.
Ajtócsapódásra figyelek fel, Ava jött be a faházba.
- Nos, az ofő azt üzeni, hogy pakoljatok egy óra, és indulunk.
- VÉGRE!- ordította Luke.
- Lucas, ha befognád.- mondta Ava.- Nos, kérdezi ki volt, kint tegnap az erdőbe mert talált egy táska piát... Nem tudom ki volt, de nagy büntit kap az biztos.
- Scott volt.- mondtuk négyen egyszerre.
- Hűha, asszem megyek hello.- azzal távozott.
Egy óra múlva már a szakadó esőbe vártuk a vonatot. Tylartől nagy nehezen elköszöntünk, hál' istennek nem voltak annyira vészes feladatok. Hah, annyira.
- Éhes vagyok!- hisztizett Luke.
- Lucas kuss már!- csattant fel Emma.
- A számból vetted ki a szót Emma.- nevetek fel.
Tíz perc múlva már a vonaton ültünk, ismét leghátul ültünk Calummal, eléggé hideg van itt, majd megfagyok.
- Egész jó volt ez a hét.- mondta.
- Nagyon jó volt.- motyogtam.
- Fázol ugye?
- Csak egy kicsit.
- Gyere ide.- magához húzott, mellkasához bújtam, melegség járta át a testem.
- Mit csinálsz hétvégén?- kérdem.
-Nem tudom. Általában tanulok, vagy elmegyek kosarazni.
- Az király.
- Tudod, elég unalmas személyiség vagyok.
- Persze Calum arról vagy híres.- nevetek fel.
- Lucy, annyira aranyos vagy mikor nevetsz.
- Nem is.
- De is.
- Nem.
- De.
- Nyomi vagy.
- Oh igen?
- Nem, nem. Szerizlek.
- Ez milyen szó?- hangosan nevetni kezdett, jaj hát ez tényleg vicces.
- Tévedtem tényleg nyomi vagy.
Egy óra múlva már mind ketten untuk az utazást, ugh érjünk már haza.
- Kajár akarooooooook.- nyafogott a mellettem ülő fiú.
- Éhen haloooooook.- csatlakoztam hozzá.
A vonat hirtelen lassítani kezdett, oh igen.
- Azt hittem soha nem érünk haza.- mondta Calum.
Mindenki leszállt a cuccaival együtt a vonatról, úgy látszik senkit sem hagytunk ott azon a szörnyű helyen.
- Mindenkinek megvan mindene?- kiabálta az ofő.- Ha igen kellemes hétvégét kívánok mindenkinek hétfőn találkozunk az iskolában. Jah és Scott beszélni szeretnék veled.- mindenki a szüleihez vette az irányt, anyáékat már messziről kiszúrtam.
- Hát szia Lucy.- mondta Cal felém fordulva.- Hétfőn ötkor a könyvtárba várlak.- huncut mosoly húzódott az arcára, oh már előre félek mi fog történni.
