46; park
Öt órát kellett végigszenvednem. Mint ahogy általában most sem találtam Calumot sehol sem a suliban. Miért is jönne be hétfőn? Felesleges úgyis egy stréber. A suliban ebédeltem, mint mindig Jodieval ezúttal Calum nélkül. Hiányoltam őt. Ebéd után Jodie el akart menni valahova vásárolni, de nem akartam. Azt mondtam neki, hogy sok a lecke, és még tanulnom is kell ma. Lassan sétáltam haza, rettenetesen vártam az estét. Mikor hazaértem találtam egy cetlit a hűtőn, amit anya hagyott nekem.
" Késő este jövünk haza.
Szeretlek.
Anya "
Csak a szokásos. Néha unom már, hogy mindig késő este érnek haza. A szüleim orvosok. Bár nem a legjobbak közé tartoznak. Apa legalábbis biztos nem. Ledőltem az ágyamba, fáradt vagyok. Amikor év elején Calum mellé ültem fogalmam sem volt, hogy ez lesz. Nem gondoltam volna. Úgy döntöttem alszok egy kicsit, utána fogok csak tanulni. Lehunytam a szemem, s már el is aludtam.
Nyolckor csörgött a telefonom, Jodie hívott. Álmosan nyomtam ki, utána észhez tértem. Alig egy órám van arra, hogy elkészüljek. Azonnal fel keltem, s villám gyorsan öltözni kezdtem. Kint biztos hideg van, hiszen tél van. Melegen felöltöztem, utána lesiettem, felvettem a kabátom, és a cipőm. Telefonomat zsebembe rakva indultam el, szinte már rohantam a parkba. Amikor odaértem lihegve ültem le az egyik padra, majd megnéztem az időt telefonomon.
20:26
Több, mint fél órám van. Nem baj inkább időben érkezzek, mint hogy késsek. Türelmesen vártam, és vártam. Kilenckor reménykedtem, hogy megjelenik Calum. Az az igazság, hogy már szétfagytam. Fél tízig vártam rá, utána felálltam, és elkezdtem sétálni.
- Megint el akarsz menni?- hallottam meg mély, férfias hangját. Mintha már évek óta nem hallottam volna.
- Én csak, azt hittem nem jössz.- fordultam meg, hogy lássam. Fekete csőnadrág volt rajta, és egy bőrdzseki. Ő nem fázik, vagy mi?
- Akkor minek írtam volna neked, hogy gyere ide? Kibaszásból mi?
- Nem...- motyogtam.
- Nem mi.- nézett rám. Gyönyörű barna szemeibe néztem.- Lucy én csak megszeretném beszélni ezt az egészet, és békésen elválni.
- Oké.- feleltem.
- Figyelj, sajnálom ami történt. Nem akartam ezt az egészet.
- Oké.- feleltem ismét.
- Te nem akarsz semmit sem mondani?- kérdezte gúnyosan.- Jaj, hát persze el is felejtettem te ilyen is ártatlan vagy, és semmit sem csináltál!
- Miről beszélsz? Talán mit kellene mondanom? Hogy sajnálom? Képzeld nem fogok mondani semmit sem, mert nem sajnálok semmit!
- Oh, igen? Én viszont sajnálom, hogy megismertelek!
- Ugh, most rohadtul megbántottál, de tényleg.- nevettem fel.- Gyűlöllek.
- Én is. És hidd el nem kell tőled semmi sem!
- Valóban? De arra jó voltam, hogy megdugj!
- Te akartam annyira ezt az egészet!
- Mert te nem? Komolyan miért hiszed azt, hogy egyedül én akartam ezt!?
- Lukekal akartál lefeküdni, hogy legyen egy kis hírneved! A hülye is észrevette volna ezt!
- Igen, és? Talán rosszul esik, hogy nem akarok árnyékban lenni, ahogy te?- erre nem válaszolt. Némán nézett rám, láttam, hogy megakar szólalni, de egyetlen hang sem jött ki a torkán.
- Árnyékban lenni? Lucy miről beszélsz? Attól akarsz népszerű lenni, hogy lefekszel olyannal, akit nem szeretsz? Undorító vagy. Én nem ilyennek ismertelek meg!
- Én vagyok az undorító? Nem én voltam mindig más csajjal! Calum te sem vagy különb nálam!
- Tudod mi volt a hiba? Az, hogy barátkozni kezdtem veled! Az, hogy megengedtem, hogy mellém ülj! Rohadtul beléd szerettem, és te ezt nem vetted észre! Miért mondtam rád annyiszor, hogy édes!? Akkora egy idióta voltam, hogy elhittem azt, hogy valahol te is szeretsz!- most én nem szólaltam meg. Megéreztem meleg könnyeimet az arcomon, ahogy lefolytak. Sosem ordibált még velem így.- Lucy én...sajnálom nem akartam kiabálni.- most hangja halk volt, egy lépést közelebb jött hozzám.
Kitört belőlem a zokogás, amit már régóta tartottam. Borzalmas ember vagyok.
- Lucy kérlek ne sírj...- mondta Calum.- Nem szeretem, ha sírsz ezt te is tudod, kérlek ne csináld ezt.
- Igazad van. Mindenben igazad van.- zokogtam tovább.- Undorító ember vagyok.
- Nem ez nem igaz nem vagy az. Én csak dühös vagyok, sajnálom.
- Rám vagy dühös?
- Nem. Arra, hogy ennek így kellett végződnie. Tudod, nem bírtam elviselni azt, hogy te Lukekal akarsz lefeküdni. Közelebb akartam hozzád kerülni, és egyszerűen beléd estem. Amikor az első nap megkérdezted, hogy szabad ez a hely én annyira... megörültem. Alig- alig szólt hozzám valaki, és te barátkozni kezdtél velem. Utána jött ez az egész ügy, hogy szexeljünk. Én szeretlek Lucy, és sajnálom. Nem akarlak elveszíteni.- mellkasába fúrva fejemet öleltem át szorosan, szeretem. Annyira idióta voltam. Nem vettem észre, hogy a szemem előtt van az akit szeretek igazán.
- Én is szeretlek.- mondtam.- És soha nem fogsz elveszíteni.- néztem rá. Elmosolyodott.
- Szeretlek.- suttogta, majd megcsókolt.
