36; utálom
Apa a kanapén talált rám zokogva, eléggé fura volt. Aggódva hívta fel anyát, hogy mi a bajom, mert neki nem mondtam meg. Senkinek sem fogom. Jodie minden órában felhív, de inkább nem veszem fel. Nem akarok senkivel sem beszélni. Calumot nem akarom látni. És Lukeot pedig legszívesebben tököm rúgnám.
Másnap a suliban kerültem mindenkit, bár Calum folyamatosan mondogatta mennyire sajnálja, de rohadtul nem érdekelt.
Pár hét múlva jött a félév, alig vártam a téli szünetet. Otthon lenni, látni ahogy esik a hó. Egész jól sikerült a félévim. Egy hét múlva lesz a téli szünet, egyszóval már csak öt napot kell szenvednem a suliban.
Kiérve biosz óráról az ebédlőbe sétáltam, leültem egy asztalhoz egyedül majd hozzáláttam megebédelni. Ahogy a tőlem öt méterre ülő Calum és Emma boldogan nevetgéltek teljesen elment az étvágyam. Nem zavarja őket, hogy iskolában vagyunk? Nem? Mert szívesen mondom nekik. Felálltam és jobbnak láttam azt, hogy elmegyek mielőtt ezek tele nyálazzák az asztalt. Ahogy észrevettem Calum teljesen kifordult magából, de ez nem az én bajom.
Azt vettem észre, hogy Jodie rohan felém egy szórólappal a kezében.
- Lucy, Lucy! Szilveszteri buli lesz eljössz ugye? Kérlek, kérlek!
- Szilveszteri buli?
- Jah.
- Ki tartja?
- Szerinted? Scott. Menjünk már tök jó lesz!
- Hát ha nagyon akarod... Megkérdezem anyáékat.
- Ez az!- vigyorodott el.- Ebédelünk együtt?
- Már ebédeltem.- mosolyogtam rá.- Holnap találkozunk.- a szekrényemhez indultam. Kivettem a táskám majd elindultam haza.
Útközben csak Calum és Emma járt a fejembe. Együtt vannak? Olyan boldogok együtt... Nem úgy mint én meg Calum régen. Álljunk csak meg! Köztünk semmi sem volt csak szex. Csak szex. És most már az sincs. Ami jobb. Nem tudom, hogy lehettem ekkora hülye, hogy elhiggyem ő is akarta ezt.
- Szia!- felsikítottam oh, ez csak Hood.
- Heló.- motyogtam halkan.
- Miújság?- kérdezte.
- Nincs semmi.- gyorsabbra vettem a tempót, amit ő is észrevett. Le kellene ráznom.
- Haragszol még a múltkoriért?
- Nem.- hazudtam.
- Lucy...- állított meg.- Én... Járunk Emmaval.- hirtelen egy világ tört össze bennem.
Miért is gyengültem meg? Semmit nem érzünk egymás iránt lekellene szarnom kivel jár.
- Oké.- éreztem, hogy hangom remegett. Csak legyek már otthon.
- Lucy minden rendben?- nézett felém.- Ugye nem...
- Rohadtul nem érdekel kivel jársz.
- Oh, hát...hát oké. Arra gondoltam, hogy...
- Calum hagyj már békén kérlek! Nem érdekel mit akarsz csinálni. Csak hagyj békén.
- Lucy neked meg mi a bajod?
- Elmondjam mi a bajom? Egy hónapja még bunkó voltál. Most meg mit akarsz tőlem? Szállj le rólam és foglalkozz inkább a kis Emmaval...- berohantam a házba a szobámig meg sem álltam.
Utálom. Miért kell ezt csinálnia?
