2.5; fenyegetés
- Luke!- toltam el magamtól.- Ezt... ezt nem kellett volna.- motyogtam.
- Mi? Te meg miről beszélsz? Ez... csak egy csók volt.
- Nem kellett volna megtörténnie.- feleltem.
- Csak egy ártatlan csók volt, Lucy.- nézett rám.- Ne haragudj...
- Semmi baj.- aprót bólintottam.- Mennem kell.
- Ne menj, kérlek!- kezeimet megfogva húzott magához, szemeimbe nézett.- Maradj.- felelte egyszerűen.
- Nekem hazakell mennem.- próbáltam elhúzódni tőle, nem sok sikerrel ment.- Calumhoz hazakell mennem. És... és a srácokhoz.
- Srácokhoz?- bámult rám érthetetlen arccal.
- Sarahoz és Nashez.
- Oh...- bólitott.- De főleg Calumhoz akarsz visszamenni nemde? Miután megcsalt, még mindig visszamész hozzá. És vissza is fogsz.
- Ezt meg, hogy érted? Ő a férjem. És gyerekeink vannak, gondoskodnom kell róluk.
- Oh, a kis Sarah tud vigyázni magára. Nash pedig megtudja védeni magát.
- Micsoda? Te ezt meg honna tudod?!
- Megvannak az információim.- vigyorgott rám.- Na Lucy, maradj itt.- suttogta a fülembe. Kirázottt a hideg, még mindig undorodom tőle.
- Takarodj.- ellöktem magamtól, majd az ajtóhoz siettem.
- Hát nem érted?! Nem kellessz Calumnak!- megfogja a kezem, nem fogom hagyni, hogy tönkre tegyen.
- A felesége vagyok! Szeret engem!
- Itt egyedül én szeretlek.- szemei sötétedni kezdtek, ahogyan nézett rám... ez nem Luke.
- Luke hagyj elmenni.- könyörögtem.
- Nem tehetem. Egyszer már hagytalak. Többé nem tehetem.
- Eressz el kérlek!
- Nem! Soha! Tudod mennyi időt kellett várnom, hogy újra lássalak? Van fogalmad róla? Gyerekeket akartam. Nem akárkitől... hanem tőled. Tőled Lucy... és ezt most megadhatod nekem.- magához húzott újra, testemmel próbáltam ellökni őt, de hiába. Erősebb volt. Erőszakosabb. A régi Luke még elmebetegebb lett.
- Luke.- nyöszörögtem.- Undorom tőled. Gyűlöllek. Soha nem fogsz megkapni, soha!- kiabáltam. Tökön térdeltem, majd kabátomat felvéve futottam ki a házból. Sietve szálltam be a kocsiba, Luke utánam rohant.
- Megbosszúlom... Mindent. Amit én éreztem fájdalmat, azt te is érezni fogod! Menj csak vissza Calumhoz! Egymáshoz illetek! Két szánalmas ember! Rosszul fog esni amit kapni fogsz! Az egész családodon megfogom bosszúlni!- megindítottam a kocsit, és azonnal elhajtottam.
Út közben Luke szavai hangzottak a fejemben...
" Amit én éreztem fájdalmat, azt te is érezni fogod.. "
" Két szánalmas ember... "
" Az egész családodon megfogom bosszúlni... "
Hiba volt eljönnöm hozzá. Gondolhattam, hogy ez lesz. Nem változott. Az idő mégjobban elrontotta. Egy pillanatig elhittem, hogy megváltozott. Nem szabad elmondanom Calumnak. Ha megtudja, nem is tudom... azt hiszem éppen elég baja van. Mindkettőnknek túl sok gondja van. Ha ezt elmondom neki, tönkre is teheti a kapcsolatunkat ez az egész.
Nem szabadott volna elolvasnom azt a levelet. Nem szabadott volna elmennem a kávézóba. Amit Luke mond, az nem mese. Megfog keresni. Addig fogja csinálni ezt, amíg el nem éri a célját. Édes Istenem mekkora bajban vagyok...
