44; problémák
- Haver ez nem az amire gondolsz...- ült fel Calum, én pedig próbáltam felöltözni.
- Tényleg? Akkor biztos nem Lucy nyögéseit hallottam!- Luke arca még vörösebb lett. Hűha, valaki dühös.
- Félre érted.- öltözött fel már Calum is.- Nem csináltunk semmit sem.
- Nem mi? El sem hiszem, hogy ekkora is fasz vagy. Mindenki tudja, hogy Lucy az enyém!- erre felkaptam a fejem. Mit pofázik ez a gyökér?
- Senkié sem vagyok. Főleg a tiéd nem!- felvettem a szoknyám, utána Lukera néztem. Végignézett rajtam.
- Neki engeded nekem meg nem?- most már nem ordított.- Komolyan Calum miben jobb, mint én?
- Mindenben.- kiszaladok a szobából, nem foglalkozva senkivel sem hagyom el a házat. Ezt rohadtul nem kellett volna.
Hogy lehetek ekkora fasz? Lefeküdtem vele. Megint. Hogy bírt megint elcsábítani? Megparancsoltam magamnak, hogy soha többé nem foglalkozok vele. Erre mi történik? Eljön hozzám bocsánatot kérni, én pedig leakarom vágni a farkát. Anyám persze, hogy ránk nyitott. Calum pedig beadta nekik ezt az egész szart, hogy mi együtt vagyunk. Nagy lófaszt. Soha nem jönnék össze vele. Olyan, mint a többi fiú. A farka után megy. Ma én vagyok az akit dug holnap pedig már biztos a suli valamelyik ribancát döngeti. Megváltozott. Rohadtul megváltozott. A régi Calumot akarom. Aki félénk volt, és nem mert egy lányhoz sem hozzászólni. Soha nem kapom vissza. Istenkém minek kellett ezt az egészet kitalálnom!? Persze Lucy neked meg kell magad dugatni hogyne... A könyvtárban kell szexelned Calummal. Ha ezt anyáék megtudnák letagadnának. Borzalmas ember vagyok. Nem is értem, hogy gondolhattam ezt. Majd lefekszek Calummal, utána Lukekal és mindenki boldog lesz. Hogyne. Utálom ezt az egészet.
- Lucy várj már meg!- Calum hangját hallottam meg, ja, hogy én ennyire nem figyeltem...
- Ezt nem kellett volna...
- Mit?- nézett rám Calum kérdőn.- Jó tudom, lehet be kellett volna zárnom az ajtót...
- Calum lefeküdnünk nem kellett volna!
- Mi? Miért?
- Hiba volt.
- Lucy ne mondj ilyeneket...
- De igen is mondok! Rohadtul nem kellett volna lefeküdnünk! Most Luke szétkürtöli az egész iskolának!
- Nem fogja megdumáltam vele...
- Calum! Elfogja mondani a haverjainak azok meg mindenkinek! Az egész iskola erről fog beszélni!
- Lucy nyugodj már le...
- Nem, nem nyugszok!
- Ez a bajod? Komolyan ez a kibaszott bajod? Vannak fontosabb bajaid is!
- Például? Ja, igen. Anyámék azt hiszik együtt vagyunk! Pedig kurvára nem!
- Csak azt akartam, hogy ne kerüljünk nagy bajba, de látom ennek sem örülsz.
- Hogy örülnék? Inkább mondtuk volna el nekik az igazat!
- Tudod mit? Leszarlak. Egyszerűen elegem van már belőled! Soha semmi sem jó neked! Rohadtul elakartam ma neked mondani, hogy szeretlek, de úgy látszik ezt is leszarod. Hétfőn találkozunk a suliban.- csak néztem, ahogy sietve sétál haza.
Egy hang sem jött ki a torkomon. Csak az ő mondata szólt a fejemben.
" Elakartam ma neked mondani, hogy szeretlek. "
