2.2; kávézó
Munka után bevásároltam, viszont egy valami nem ment ki a fejemből. Az a levél. Mégis ki írhatta? És egyáltalán igaz? Calum sosem csalna meg. Tudom, hogy nem csalna meg ismerem már őt elég jól.
Öt óra múlt húsz perccel, mikor eldöntöttem bemegyek az utcánkban lévő kávézóba. Békés kis hely, igaz alig- alig vannak ott emberek, de én szeretek oda járni. Leparkolok, majd kiszállok a kocsiból. Sietve megyek be az kis kávézóba, majd megpillantom őt.
Semmit sem változott. Ugyanaz a stílus, haj, viselkedés. Mintha még mindig tizenéves lenne...
Dermedten állok, nem sok idő kell mire észrevesz engem.
- Oh, szia Lucy.- mosolygott rám.- Késtél.
- Luke? Hát te meg mit keresel itt?
- Hiányoztál.- felállt, én pedig automatikusan hátraléptem egyet.
- Mit akarsz?
- Téged.
- Engem?- ráncoltam a homlokomat.- Miért engem? Hisz feleséged van...
- Tudom, tudom.- sóhajtott.- Emma nem egy izgalmas nő...
- Nem tudom miről beszélsz...
- Emlékszel amikor régen Calum és Emma túlságosan is jóba voltak?- nézett szemeimbe.
- Nem.- feleltem. Fogalmam sincs miért hazudtam. Talán nem akartam belegondolni, hogy Calum és Emma régen összemelegedtek. De az régen volt.
- Ugyan Lucy...- nevetett fel Luke.- Te is tudod mennyire odavoltak egymásért. A múltkor láttam őket a kosárlabdapályán.
- Persze, és én ezt higgyem is el nem!? Menj a francba!- hátat fordítottam, majd az ajtóhoz igyekeztem.
- Lucy várj...- hallottam, ahogy utánam szalad. Nem érdekel, nem fogok foglalkozni vele.- Hétfőn délután két órakor láttam őket együtt.- megálltam. Az utolsó reményem is elszállt.
- Ez biztos?- kérdeztem.
- Igen.- felelte halkan Luke.- Michael, és Ashton is ott volt.- Calum hétfő délután mindig a fiúkkal kosarazik, ez számára a kikapcsolódás. De ez... hogy Emma is ott legyen. Lehetetlen. Luke pedig látta őket. Michael biztos szólt volna nekem, hisz ő utálja Emmat.
- Értem.- motyogtam.
- Lucy kérlek én csak... beszélgetni szeretnék.
- Nem fogunk beszélgetni. Ennyit akartál mondani? Mert akkor elmegyek.
- Én, én megváltoztam.
- Örülök neki.- morogtam.- Szia Luke, jó volt beszélgetni.- kocsiba szálltam, s elindultam. Két perc alatt hazaértem, a konyhában Nash csinált magának szendvicset mikor beléptem.
- Szia drágám.- mosolyogtam rá, majd arcára puszit nyomtam.- Hogy ment az első nap?
- Sarah leégetett.- motyogta.- Letolta a nadrágom az egész iskola előtt.
- Micsoda?- kerekedtek el a szemeim.- Sarah?
- Igen.
- Itthon van?
- Nincs. Pff, merne hazajönni biztos megverném.
- Nash!- néztem a fiamra dühösen.- Majd ha hazajön akkor én elbeszélgetek vele.
- Jó.- sóhajtott.- Felmentem.- mondta, majd fogta a szendvicsét, és felment.
- Apád hol van?- kérdeztem tőle hangosan, mivel már fent volt az emeleten.
- Valami Emmanal szereli a vízvezetéket. Legalábbis nekem ezt mondta.- megdermedtem. Valami Emmanal. Ki másnál szerelhet vízvezetéket.
Igaza volt Lukenak.
