2.9; a könyvtár
Hajnali kettő volt. A konyhában ültem, a lányom telefonját a kezembe tartottam. Az üzeneteit kitörölte. Vajon hova mehettek? Ez az egyetlen kérdés volt a fejembe.
Luke hová vihette? Magához? Egy hotelbe? Egy másik államba? Egy másik kontinensre? Fogalmam sincs. Egy pillanatig mintha elálmosódtam volna, de tévedtem. Mi a fenét akarhat Sarahtól? Szexre kell neki? Nem, nyilván tudja mennyire kínoz ezzel. A saját lányomat vitte el, kivette a kezemből... Hogy tehetett ilyet Sarah? Az anyja vagyok. Rossz anya lennék? Mindent megadtam neki, amit csak akart. Lehet nem foglalkoztam vele annyit, mint Nashel.
Felsétáltam a szobánkba, Calum mélyen aludt, úgy döntöttem sétálok egyet. Ki kell szellőztetni a fejem. Csak úgy tudok majd gondolkodni. Átöltöztem, majd elindultam a szüleim házához. Ahol régen még itt laktam. Régen... annak már tíz éve.
Nem akarom elmondani anyának mi történt. Se apának. Ha megtudják, hogy az unokájukat elvitte Luke kikészülnek. Bár nálam jobban már senki sem tud. Hajnali kettőkor amúgy se lenne időszerű. Csak sétálgattam. Össze- vissza barangoltam. Azt vettem észre, hogy Sarahék sulijához értem.
Ahol régen mi jártunk ide Calummal... Bárcsak még most is tizenéves lány lennék. Mindent másként csináltam volna. Elsétáltam az ebédlőnél, majd az udvarnál. Egyszerűen minden eszembe jutott. A szünetek Calummal és Jodieval. Az órák Calummal és Jodieval. A könyvtárban Calummal. Calummal. A férjemmel. Amikor még tizenöt éves voltam, elkövettük azt a nagy hülyeséget. SZex órák. Milyen kis buta voltam. Lucy Dashner a béna szűz lány, aki a suli lúzerével beszélget a könyvtárban. Csak hogy nem beszélgettünk.
A könyvtár felé vettem az utamat, régóta nem jártam már ott. Az első év után Calummal csak tanulni mentünk oda, semmi szex óra nem volt. Nem tagadom néha túlságosan is vágytam rá. Fogalmam sincs hányszor kapott minket azon a könyvtáros, hogy meztelenül ülök Calum ölébe. Naiv gyerek voltam. Amikor végzősök lettünk, már nem is volt időnk meglátogatni a könyvtárat. Elfeledkeztem róla. Pedig csak egy unalmas, poros könyvtár. Mégis szép emlékek fűznek hozzá.
Furcsáltam, hogy amikor odaértem, mintha világosság lett volna odabent. Közelebb mentem, végre láttam is.
De nem erre számítottam. Nem arra, hogy a lányom meztelenül ül Luke ölébe, aki láthatólag rettenetesen élvezte, hogy Sarah fenekét markolássza.
Az istenért is! Ez meg mégis hogyan... Itt a könyvtárban? Normális ez a seggfej!? Azonnal berontottam az ajtón, a csengő megszólalt, Sarah azonnal megfordult, s felsikított. Luke csak vigyorgott. Undorító.
- Sarah, azonnal öltözz fel!- kiabáltam. Csak ennyi? Ennyit bírok kinyögni? Szánalmas...
- Anya... te meg mit? Mit keresel itt!?- kérdezte Sarah, s sietve vette fel magára a ruhadarabjait.- Hogy találtál meg?
- Csak sétáltam, és gondoltam megnézem a régi könyvtára kívülről, hogy milyen... de te kisasszony most azonnal hazajössz velem!- egyre szánalmasabb vagyok. Mintha anyám lennék komolyan úgy viselkedek.
- Gondoltam, hogy megtalálsz.- Luke még mindig vigyorgott. Fehér ingje valamennyire ki volt gombolva, fekete farmerjának cipzárja már le volt húzva.
- Hogy tehetted ezt!?- néztem újra Sarahra.- Mégis mi a fenéjért mentél el? Sarah mi rosszat tettem amiért elmentél ezzel az idegbeteg állattal?
- Luke nem idegbeteg.- mondta határozottan Sarah.- Szeretjük egymást. És ha az utunkba állsz elfogok megint menni.
- Sarah...- nem találtam szavakat. Komolyan gondolja? Szereti Lukeot? Lukeban egyáltalán mit lehet szeretni?
- Hagyd Sarah anyád sose volt a szavak embere.- szólalt meg Luke újra.- Amúgy is menni készültünk az új otthonunkba szóval...
- Hogy mi? Azt, azt nem engedem! Nem fogod elvinni a lányomat! Még csak kiskorú! Van fogalmad róla, hogy fel is jelenthetlek?
- Hajrá.- morogta Luke.- Nem tudsz megállítani.
