3.2; hol vagyok?
A hajamat tépte, majd a fejemre zsákot húzott. Hagytam magam, hogy felvegyen. Semmi értelme nem volt ellenkeznem. Sokkal erősebb volt. Másrészt, ha esetleg kiszabadultam volna nem tudnám merre menjek. Igazából fogalmam sincs hol vagyunk. Egy másik államban? Igen, nyílván. Luke nem annyira lökött. Csak egy kicsit.
Ajtócsapódást hallottam meg, majd éreztem, hogy a földre dobott le azonnal. Fájdalmasan nyöszörögtem, a zsákot nagy nehezen leszedtem fejemről. Egy házban voltam, pontosabban a ház előszobájában. Azt gondoltam egy pincében fog majd tartani életem végéig. De nem. Vagy lehet tévedek? Lehetséges, hogy ezután levisz a pincéjébe? Egy biztos, ez nem Luke háza. A bútorok, az egész stílusa a háznak nem rá jellemző. Túl egyszerű, Lukeról pedig elmondhatjuk, hogy ő minden csak nem egyszerű.
- Állj fel.- szólalt meg. Hangja már cseppet sem volt olyan, mint amikor Calummal verekedtek. Kezem segítségével álltam fel nehezen, a szemem és a szám rettenetesen fájt, nyílván Luke azon a helyen üthetett le.
- Hol vagyunk?- kérdeztem halkan.
- Biztonságban. Egy olyan helyen, ahol Calum nem találhat meg minket. Soha.- lassan elvigyorodott, közelebb lépett hozzám.- Még valami kérdés?
- Hol a fenébe vagyok? Pontosan adj választ, ha lehet.- azt hittem dühbe fog gurulni, de nem. Nyugodt maradt, de most már nem vigyorgott.
- Nem kell tudnod róla.
- Azért elmondhatnád...
- Azt mondtam nem kell tudnod róla!- ordította.- Most szépen felmész a fürdőbe, és megengeded a kádba a vizet. Mindjárt megyek utánad.
- Utánam?- szólaltam meg már- már halkan.
- Együtt fürdünk.- valamelyik szobába bement, engem pedig egyedül hagyott.
Gyerünk Lucy!
A bejárati ajtót próbáltam betörni, de reménytelen volt. Az ablakok üvegeit pedig nem törhettem be, azzal túl nagy zajt csapnék. Beletörödtem hát, s felmentem a lépcsőn. Minden annyira réginek tűnt és porosnak. Mintha már ezer éve nem járt volna itt senki. A lépcsőn ahogy mentem fel folyamatosan úgy éreztem, mintha bármelyik másodpercbe betörhetne alattam a fadeszka. A fenti fürdőt nehezen találtam meg, ami meglepett, hogy az teljesen új volt. Új kád, új tusoló, új mosdókagyló. Luke itt élhetett előtte? Vagy talán valakitől kapta ezt a házat?
Megengedtem a kádban a vizet, majd lassan kezdtem levetkőzni. Nem szívesen csinálom. Lukekal fogok fürödni. Soha se vágytam erre. Most pedig... el nem tudom hinni. Fehérnemümbe álltam a tükör előtt, arcomat néztem. Alsó ajkam felszakadt, a szememen pedig egy apró lila folt volt. Csodás.
Hirtelen gyorsasággal az ajtó kinyilt, Luke kezében egy türülközővel lépett be, egyenesen végig nézett rajtam. Láttam, ahogy ajkába harapott, mintha már megszokta volna ezt a látványt. A lábamat kezdtem bámulni.
- Gyönyörű vagy.- suttogta bal fülembe, azonnal kirázott tőle a hideg. Undorom van tőle.
A melltartómat kikapcsolta, majd azt ledobta rólam, máris elfutottam volna legszívesebben. Aztán a bugyimat is eltávolította, úgy éreztem nem sok kell, hogy elbőgjem magam.
- Gyere.- megfogta a kezem, a kádba ültem mellé, de ez nem volt neki elég. Lábai közé húzott, s úgy ölelt át, éreztem, ahogy mindkét keze melleimen van.- Tudod mióta várok erre?- suttogta újra a fülembe, ajkai érintették már- már nyakamat.
- Nem...- egy könnycsepp folyt le az arcomon, amit nem vett észre. Jobb keze lejjebb csúszott, s simogatni kezdte nőiességem.
- Alig várom, hogy megtörténjen amit végre megakartunk csinálni, már a gimibe is. Jó móka lesz, ugye?- igen, jó móka... Kár, hogy nem fogom hagyni.
