34; hétfő !
Utálom a hétfőt. Mindenki utálja a hétfőt ez egyértelmű. Reggel Jodie leordította a fejem, mert nem mentem el a buliba. De hey nem az én hibám volt, ezt Calum is megmondja.
- Haragszom rád.- pukkadt be.
- Sajnálom Jodie ne legyél már ilyen!
- Nem tudok megbocsájtani.
- Oh, akkor nyald ki!
- Nyald ki te!
- Nem te nyald ki!
- Nem! Te nyald ki!
- Oh, nem én nyalom ki.- röhögött a hátunk mögött Luke. Oh, Lucas baszódj meg most.- Lucy anyuci nem engedett el a buliba? Oh, szegénykém.
- Rohadna le a farkad.- morogtam.
- Tessék?- fordult felém, közben pedig a folyosón mindenki minket nézett.
- Azt mondta, hogy...- kezdett bele Jodie de ez a fasz megállította.
- Nagyon jól hallottam mit mondott...- lépett oda hozzám.- Mi a faszt képzelsz magadról hm? Kis kurva.
- Most kussolj be.- sziszegtem.
- Mert ha nem mi lesz?
- Akkora bal egyenest kapsz, hogy év végéig megfog látszani.
- Ugh, nagyon félek egy kislánytól...
- Anyádat.- motyogtam.
- Most állj le vagy én állítalak le...- elsétált mellettem gondolom a fizika terembe megy, oh nem nem fog úgy elmenni, hogy azt hiszi ő nyert...
- Nagyon félek tőled. Szánalmas kis pöcs vagy.- vigyorogtam. Megfordult, tekintetében düh volt. Oké most, hogy így végiggondolom lehet nem kellett volna megszólalnom.
- Mit mondtál?
- Öhöm, én?- nyeltem nagyot.
- Kis pöcsnek neveztél?- közelebb lépett felém, keze ökölbe szorult, mindenki minkett nézett.- Rohadtul idegesítesz már Dashner... Tudod tetszettél eleinte de most már nagyon unom, hogy visszabeszélsz...
- Oops.- motyogtam.- Sajnos mennem kell órára...- muszáj volt elsétálnom mellette, mi a fasznak van arra az irodalom terem miért?
- Nem mész sehova se...- szorította meg erősen a kezem.- Most mindenki kussba elmegy, én pedig elbeszélgetek egy kicsit Lucyval... Ha bárki is szólni mer valamelyik tanárnak az nagyon megbánja...- az összes diák a termekbe indult, még Jodie is. Még Jodie is!? Komolyan? Itt hagy ezzel a seggfejjel? Ezt még megbánja. Mikor senki sem volt már a folyosón, Luke a szekrényemnek nyomott erősen.
- Luke!- ordítottam.
- Shh...- lefogta kezeimet, kész ennyi nincs esélyem a szabadulásra. Sokkal erősebb nálam.- Lucy, Lucy mindig csak a bajt keresed...- szemeimbe nézett, még erősebben szorította kezeimet.
- Hagyd abba ezt.- motyogtam.
- Miért is?- vigyorgott rám.- Többet nem fogsz leégetni senki előtt sem...- a szekrényhez vágott, mire hangosan felnyögtem, a padlóra kerültem. Leguggolt elém, vigyorogva nézett rám.- Tudod Lucy aranyos lány vagy meg minden, de tudom, hogy legbelül egy vadmacska vagy.- felhúzott magához, újra a szekrénynek nyomott.- Már az első nap megtetszettél.- combomat felhúzza a derekához, ajkai nyakamat súrolják.- Annyira jól nézel ki ebben a szoknyában... Nem is tudod mennyien akarnak megdugni. Hogy is tudhatnád? Mindig azzal a buzi Hood gyerekkel lógsz. Pedig én jobb társaság lennék hidd el...
- Hagyj békén!- mondtam.
- Tudom, hogy akarsz ne is tagadt! Nem értem miért vagy Calummal hisz ő semmi jót nem tud nyújtani neked... Viszont én... Én mindent megadhatok neked. Mindent megteszek amit csak szeretnél...- a szoknyám alá nyúlt, amitől csak jobban ideges lettem.
- Nem mondom még egyszer!- ordítottam.
- Oh, kussolj már be és enged el magad. Hidd el tetszeni fog... Lehet, hogy fájni fog de nem érdekes majd megszokod.
- Nem akarok lefeküdni veled!
- Dehogynem... Tudod hány lány rohangál utánam? Nekem te kellesz Lucy... És megfoglak szerezni.
- Nem, nem fogsz!- minden erőmet összegyűjtve ellöktem magamtól, s gyorsan futni kezdtem ahogy csak tudtam.
A lány mosdóba rohantam be, bementem az egyik fülkébe magamra zártam az ajtót, zokogni kezdtem.
Lucy Dashner most nagy bajban vagy.
