35; sajnálom
Fél órán át zokogtam a lány mosdóban. Idióta vagyok. Egy hülye liba. Hogy is gondolhattam, hogy lefeküdhetek Lukekal?
Egyáltalán miért akartam ezt? Oh, igen nem akartam, hogy megalázzon az egész iskola előtt. Mert már egyszer megtette ami telibe talált.
És most, hogy pöcsön rúgtam és elrohantam a legnagyobb szívatásra számíthatok. Nagyszerű.
Miért nem hagytam magam? Miért? Egy hülye ribanc vagyok.
Calum pedig felszívódott. Hívtam egy csomószor de végül ráhagytam. Hagytam neki üzenetet arra sem válaszolt.
Hazamentem, anyáéknak nem kell megtudni, hogy nem voltam iskolában. És ha megtudnák ezt biztos megkérdik miért nem mentem be.
Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót, s ledőltem az ágyamra.
Fogalmam sem volt, hogy Luke ennyire erőszakos is tud lenni. Fogalmam sem volt, hogy akar engem. Egyáltalán nem mutatta ennek a jelét. Zavarta, hogy Calummal több időt vagyok.
Arra eszméltem fel, hogy csengetnek. Lassan felálltam, lesiettem a lépcsőn majd ajtót nyitottam.
Ki más állt az ajtóban. Calum aggódó pillantást vetett rám, ahogy meglátott.
- Jól vagy?- ez volt az első kérdése.
- Neked is szia.- morogtam.
- Mi történt?- kérdezte újra.
- Semmi érdekes, csak Luke megakart erőszakolni.
- De hisz nem azt akartad, hogy lefeküdj vele?- furcsán nézett rám, engem pedig elöntött a harag.
- Nem, nem akartam! És most már biztos, hogy nem akarom! Gyűlölöm! Felőlem leégethet az egész iskola előtt akkor sem érdekel! És te? Te hol voltál? Rád vártam Calum, hol voltál!?- kiabáltam.
- Én...nekem dolgom volt.
- Dolgod volt? Valóban? Miféle dolgod volt?
- Neked nem mindegy? Te akartad, hogy megdugjon viseld a következményeket... Nem én akartam ezt a szarságot!
- Oh, igen? Mégis belementél!
- Azért, mert nem akartam, hogy tovább rinyálj nekem!- hirtelen elhallgatott, legszívesebben rácsaptam volna az ajtót.
- Azt hittem te is akartad...- remegtem.
- Lucy én... sajnálom nem így akartam mondani...
- Hanem? Hogy akartad?- könnyeim megindultak, mindjárt elsírom magam.- Kivel voltál Calum?
- Emmaval.- mondta.
- Oh, értem.
- Lucy ne haragudj. Kérlek.- megbánóan nézett rám, nem nem fogom bevenni.
- Te is olyan vagy, mint a többi.
- Nem, én... kérlek hadd magyarázzam meg.
- Ne is gyere a közelembe Calum.- rácsaptam az ajtót, azt pedig bezártam. Zokogni kezdek, hogy is lehettem ekkora hülye?
Még, hogy szeret hát rosszul hittem...
