33; vacsora
- Menjünk a konyhába!- mondta anya majd mindenki az említett helyiségbe indult. Calum anyja és apa egymást mellett foglaltak helyet akárcsak anyáék is. Persze nekem Calum mellett kellett ülnöm, uh.
- És mond Lucy milyen tanuló vagy?- kérdezte Calum anyukája Joy, miközben anya kivitte a főételt.
- Lucy kitűnő tanuló.- válaszolt helyettem apa.- A mi kis okostojásunk.
- Calum is jeles minden tantárgyból.- dicsekedett Joy.- Imád tanulni.
- Azt azért nem mondanám.- szólt közbe Calum.
- Oh, édesem ne butáskodj mostanában folyton a könyvtárban vagy...
- Milyen érdekes Lucy is mindig ott van.- mondta anya. Egy pillanatra felnézek. Ezt muszáj volt elmondanod anya.
- Együtt szoktunk tanulni.- mosolygott Calum.- Leckét írunk, utána pedig tanulunk.
- Ez nagyon jó dolog.- mosolyodott el apa.- Jó hatással vagy Lucyra.
- Nagyon.- morogtam.
- Hogy mondtad drágám?- kérdezte tőlem anya.
- Semmi, semmi. Együnk inkább.- mindenki neki látott a vacsorához, anya rendesen kitett magáért.
A hangulat oldódni kezdett, anyáék egész jól elbeszélgettek. Én pedig inkább csendben maradtam, egyáltalán nem volt kedvem Calummal beszélni.
Viszont ez a nyomi az asztal alatt kezdett el fogdosni. Komolyan. Már egy ideje benyúlt a szoknyám alá és a keze valahogy nem akar onnan kijönni.
- Calum.- sziszegem.- A kezedet...
- A kezem jó helyen van.- kuncogott. Persze anyáék ránk se hederítettek. Miért is tökre igazuk van.
Ez a jófiú tovább folytatta amit csinált. A keze feljebb vándorolt amitől kicsit dühös lettem. Kicsit ugh.
- Anya felmehetek a szobámba?- törtem meg a beszélgetésüket.
- Persze. Mutasd meg Calumnak a szobád.
- Igazán érdekelne, hogy néz ki.- vigyorodott el.
- Muszáj neki is jönnie?
- Lucy!- szólt rám apa.- Kicsit kedvesebben.
- Jó, jó bocsánat.- felálltam majd felsiettem a lépcsőn. Persze Calum már ismerte a járást csak anyáék ezt nem tudják. Bementem a szobámba ő pedig utánam jött egyből ledőlt az ágyamra.
- Kényelmes ágy.- fetrengett benne.- Kicsit szex szaga van.
- Kussolsz.
- Csak nem vagy dühös?- vigyorgott.
- Igen az vagyok. Már rég a bulin lehetnék ha ti nem jöttök!
- Nem az én hibám nyugodj le!
- Te nyugodj le.
- Durci.
- Micsoda?
- Vágd be inkább a durcit.
- Azt is fogom csinálni!- felült hirtelen, egyenesen rám nézett.
- Idejössz durcis Lucy?- nézett rám aranyosan.
- Nem.- feleltem. Nem fogok édes Calumnak bedőlni.
- Na, cicus gyere ide.- mosolyogott rám.
Lassan odasétáltam hozzá, ő pedig az ölébe húzott.
- Durcis cicus.- kuncogott.
- Nem vagyok durcis cicus!
- De az vagy.- nevetett fel.- Kapok egy puszit?
- Nem!
- Hát jó akkor majd én adok.- megcsókolt, én pedig kezeimet arcára raktam. Tovább csókoltam ajkaink falni kezdték egymást.
Újra szoknyám alá nyúlt, combomat markolászta, én pedig a haját. Keze fenekemhez csúszott, majd erősen belemarkolt.
- Nem akarjuk megismételni?- törte meg a csókunkat.
- Nem lehet.- motyogtam.
- Hiányzol.- suttogta. Elmosolyodtam, mikor anya benyitott a szobába. Azonnal az ágyra ültem. Oh, bassza meg mindent látott!
- Oh, ne haragudjatok.- vigyorgott. Már ő is mi a picsa?
- Nem történt semmi sem!- mondtam, Calum pedig ártatlan arccal nézett rám.
- Jó oké.- nevet anya.- Ti csak barátkoztatok értem.- nevetett tovább. Oké anya állj le. Azt hiszem miután elmennek elfog velem beszélgetni.
