47; epilógus
- Boldog szülinapot kicsim!- mondtam, miután Calum elénekelte Sarahnak a szülinapi dalt.
- Milyen tizenötnek lenni? - kérdezte Calum majd leült az ágy szélére.
- Borzalmas.- motyogta a kislányom.- Miért nem hagytatok aludni?- nyafogott.
- Iskola van gyerünk!- parancsoltam rá.- A reggelid lent vár!- homlokon pusziltam, majd lementünk Calummal a konyhában, és helyet foglaltunk az ebédlőasztalnál.
- Szerinted milyen lesz az első napja?- nézett felém Calum.
- Ugyan olyan unalmas, mint amilyen az enyém volt.- mondtam.
- Hey!- nevetett fel.- Nem is volt unalmas az a nap!
- Nem mi?- nevettem.
- Legalább úgy beszéljetek, hogy én ne halljam.- motyogta Sarah, majd leült mellénk reggelizni.- Sosem mondtátok, hogy jöttetek össze.
- Sosem kérdezted.- felelte egyszerűen Calum, s megfogta a kezem.- Anyád, és én nos, elég érdekes történetünk van.
- Izgi?
- Nem tartozik a gyerekre Cal.- néztem a férjemre.
- Tudom édesem.- csókolt meg.- Na irány a suli! Még a végén elkésünk!
- Ne már apa! Nem akarok menni!- nyafogott Sarah.- Nem fognak szeretni tudom.
- Imádni fognak.- állt fel Calum az asztaltól.- Szedd a cuccod, igyekezz!
- Jó oké.- indult fel a szobájába Calum.
- Meg sem reggelizett.- néztem mérgesen Calumra.- Nem mehet el üres gyomorral!
- Majd eszik ebédkor.- vont vállat Cal.- Tudod milyen finom szokott lenni ott az ebéd.
- Tényleg? Azért volt finom, mert az én kajámat etted meg!
- Finom volt az tény, és való.- kuncogott.- Sarak készen vagy már?
- Igen!- jött le.- Nasht felkelthetem?
- Már fent van, nem?- kérdeztem.
- Nash gyere le indulnunk kell!- kiabálta Calum.
- Nem akarok!- kiabálta vissza.
- Ma van az első napod az iskolában nem hagyhatod ki!- Nash álmosan lépkedett le a lépcsőn Calum régi stílusát örökölte. Fekete nadrág, fekete póló, egyszerűen mindene fekete. Kivéve a kék szemét, és a barna haját.
- Olyan gáz ti is oda jártatok...- mondta.- Tök béna az a suli... És az is, hogy a húgommal együtt járok oda.
- Nagyon is jó az a suli.- erősködött Calum.- A csapatépítő tábor milyen jó lesz.- vigyorodott el.
- Inkább menjünk.- vettem fel a kabátomat.
Miután mindannyian beszálltunk a kocsiba elindultunk. Út közben Cal és én biztattuk Saraht és Nasht, hogy milyen jó lesz majd a suli. Sarah inkább rám hasonlít ugyan olyan lusta és nagyszájú, mint én. Nash inkább Calumra ütött. De ez várható volt.
- Megérkeztünk!- parkolt le Calum a sulinál.- Jók legyetek!
- Apa nem vagyunk hat évesek.- mondta Nash.
- Nem érdekel!- mondta Calum.- Adjatok egymásnak iker pacsit, és nyomás befelé!
- Az iker pacsi már rég lejárt lemez.- röhögött Nash.
- Nashy drágám...- néztem a fiamra.- Tedd azt, amit apád mond.- Nash és Sarah szemüket megforgatva csináltál meg az iker pacsit, amit még anno Calum erőltetett rájuk.
- Puszit kérünk!- nézett Calum rájuk.
- Hát ezt nem hiszem el...- akadt ki Nash.- Csak anyának adok puszit.
- Én pedig csak apának.- mondta Sarah.
- Na jó, csak haladjatok már!- türelmetlenkedett Calum. Nash puha pusziját éreztem meg arcomon, azonnal elmosolyodtam.
- Sziasztok!- köszöntek el, majd kiszálltak a kocsiból.
- Édesek.- mondtam.
- Rosszak.- mosolyodott el Calum, majd nézni kezdtük őket. Nash lökdösni kezdi Saraht, Sarah vissza lök. El sem tudnám nélkülük képzelni az életem.
- Remélem jól fog nekik telni az első napjuk.- néztem Calumra.
- Tudod, hogy mindenhol jól érzik magukat kicsim.- puszilt a hajamba.- Szeretlek.
- Én is.- mosolyodtam el.
Sosem hittem, hogy ilyen életem lesz. Két gyerek anyja vagyok, és van egy csodálatos férjem. Jobbat nem tudnék elképzelni. Boldog vagyok. Csak ez számít.
