Just friends! - PSG ff.

8. rész

- Nem, most nem!
- De mégis, miért hiányoztam?
- Mert szeretlek! - rám dobta a jó meleg takarót és magához ölelt.
- Én is szeretlek, Neymar! - mikor kimondom a nevét, mindig kirázza a hideg. Most is éreztem, az ölelésén keresztül.
- De én nem úgy szeretlek, hanem... - kezdte el mondani. Ekkor ránéztem, amit észrevett és ki is használta. Megcsókolt.

Először nem is tértem magamhoz. Steve volt az utolsó, akit megcsókoltam, de őt is csak részegen egy autóban. Az óta az éjszaka óta nem csókoltam meg senkit! És hiányzott! Kurvára hiányzott!

Ezek után elkezdtem sírni és Ney természetesen észrevette.

- Mi van, Kicsi?
- Én nem fogok hazudni! Mert sírok! Jól hallod! Rose Grey bevall valamit, valakinek, amit kínosnak érez, életében először! - a szavaim hallatán elkezdett röhögni, mert már ismer és tudja, hogy ez így van.
- Neked is hiányoztam, vagy mi van?
- Részben igen. - suttogtam. - De legjobban az hiányzott, hogy megcsókoljon valaki és őszintén szeressen. - folytak a könnyeim továbbra is.
- Hát, úgy látom, ezen tudtam segíteni!
- És emlékszek, hogy mit mondtam az előbb! Nem vagyok bebaszva! - nevettem el magam a saját mondanivalómon.
- De én be vagyok! - röhögött ő is, és magához ölelt.

Így aludtunk el. Nagyon jó volt végre valakivel összebújni. Utoljára Lizzel aludtam együtt, de az teljesen más!

Végiggondolva a történteket, nekem nem is lett volna kedvem szexhez, amit szerencsére Ney nem is erőltetett. Csak egy kis szeretetre és egy kis lágy romantikára, amit az a csók abszolút megadott.

Azonban nem lesz, ilyen egyszerű ez a barátságnak indult kapcsolat. Nem hiszem, hogy csak véletlenül történt az a csók. Kylian-nek baromi nehéz lesz kimagyarázni, hogy mi történik. Remélem, nem fogunk összeveszni, emiatt! 

Reggel, szólt az ébresztőm. Már este elterveztem, hogy majd aranyosan felébresztem Ney-t, de nem volt ott mellettem. Tudtam, hogy nem mehettek sehova, hacsak nem vitték el a kocsimat.

Belebújtam a szuper puha, imádott papucsomba és lekrasnyogtam a nappaliba, ahol megláttam a két jómadarat.

- Szép jó reggelt! - köszöntem én először. - Hűha, micsoda főzőcskézés folyik itt, kérem! - csodálkoztam el.
- Morgen! - üdvözölt Ney álmosan.
- Jó reggelt, neked is! - nézett fel Kylian a főzőcskézésből.

Nagyon reggelies, meghitt volt a hangulat volt a konyhában. Készült az omlett, közben a konyhaablakon áradt be a napsütés. Szinte áldás volt ide lejönni!

- Kávét valaki? - csak illendőségből kérdeztem, mert én nem kávézok.
- Én kérnék egyet! - szólt Ney.
- Én is! - folytatta Kyky.

Odavittem a kávés cuccokat az étkezőasztalra és megterítettem a reggelihez. Ekkorra Kylian is elkészült a kajával.

- Wow Donatello! Nem is tudtam, hogy ekkora szakács vagy! - piszkálta Ney.
- Komolyan mondom, hogy finom! - erősítettem meg Neyt. - Azt hittem nem tudsz főzni! Vagyis az eddigi tapasztalataim alapján... - ekkor mindhárman röhögni kezdtünk.
- Nem is értem, hogy miért becsületetek alá! - játszotta a sértődöttet Kylian.

A reggeli másik fele csöndben telt, amit én törtem meg.

- Ma fél 10-kor edzés van, ugye?
- Baszdmeg! Tényleg! - fogta a fejét Ney.
- Oda meg hamarosan el kéne indulni! Mert gondolom még haza akartok menni az edzős gönceitekért!
- Ahh, a picsába! Akkor sietni kell! - sóhajtott Kylian.
- Hagyjatok itt mindent, majd elpakolok, ha hazajöttem. Inkább húzás felöltözni!