Just friends! - PSG ff.

25. rész

Az előző személyi tanácsadás véget ért, de jött egy másik dialógus, aminél még nem tudtam, hogy mire számítsak.

- Hoppá, hoppá! Nagyon jól elvoltatok! - huppant le mellém Kylian.
- Hát, ja! Tényleg jót beszélgettünk!

Innentől lesz érdekes a helyzet. Vajon mit reagál majd? Örül neki, vagy rossz néven veszi?

- Komolyan nem tudom elképzelni, hogy mégis mi volt ez! Velem nem tudsz ennyit beszélni, nemhogy mással!
- Én se gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, azonban mint látod jól sikerült és örülök neki.
- Most nem fogod elhinni, hogy mit mondok, de én is!

Ezen teljesen kiakadtam. Mindenesetre ezerszer jobb, mintha leosztott volna, hogy mégis mit képzelek magamról, mert 'szóba állok másokkal is'. Ez amúgy is nagyon beteges lett volna.

- Tényleg jó volt nézni, ahogy jól megtaláltad velük magad! Valljuk be egy kicsit vicces is volt, ahogy nagyon magyarázol, de akkor is!
- Amúgy, azt hittem, majd leugatsz, hogy mertem ilyet csinálni, de kellemesen kellett csalódnom!

A kis ünnepség további részét kimondottan élveztem, majd másfél óra múlva már mindenki elment, csak mi maradtunk ott, fizetni.

- Most, amúgy hova megyünk? - kérdeztem.
- Foglaltak egy hotelben, a mai estére szobát. Oda. Te nem ittál, ugye?
- Csak egy kicsit.
- De tudsz attól vezetni?
- Ja, persze.

Majd beszálltunk a kocsiba, amit kaptak erre a két napra és elindultunk a hotel felé. Nagy helyismeretem nem volt, úgyhogy eltévedtünk egy párszor a lezárások miatt.

Nagynehezen megérkeztünk. Biztosan nagyon örültek nekünk, hogy hajnali háromkor beállítunk. De nem volt más lehetőségük, ki kellett szolgálniuk, ráadásul nagyon segítőkészek is voltak, mikor felismerték Kyliant. Még autogramot is kértek tőle.

- Na! - nézett rám izgatottan.
- Mi van már? - kérdeztem az ágyra ledőlve, amint beértünk a szobába.
- Emlékszel, mit kérdeztem pár órája?
- Hogy Fifázok-e veled?
- Hát, ja!
- Azt ne mondd, hogy hoztál! - fogtam meg a fejemet.
- Dede! Anélkül nem megyek el sehova!
- Azt a kurva életbe! Úgy nézek ki, mint aki negyed négykor képes ilyen fost játszani?!
- Miért ne! Naa, gyere már!
- Baszdmeg! Beszarok rajtad!
- Szóval! Ez egy igen?
- Jó, de csak gyorsan! - nagyon örült, hogy belementem. Ott vigyorgott magában.

Őszintén szólva, nem sok közöm van az ilyen PS5-ös, vagy bármilyen videojátékokhoz, de ha ezzel ekkora örömöt okozok neki, akkor legyen.

Először nem nagy barátságban voltam a kontrollerrel, aztán belejöttem.

- Hallod! - mondta nagyon koncentrálva.
- Mivan?
- Fogadjunk! - megállította a játékot, aztán rámnézett.
- Minek? Mit akarsz?
- Ha én nyerek, akkor teljesítened kell nekem valamit! Ha te nyersz, akkor én teljesítek valamit!
- Aha, persze! Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy ki nyerne meg ügyvédként egy pert. Egyértelmű a válasz!

Tudtam, hogy valami olyat akar majd tőlem, amire rá sem merek gondolni. Inkább nem megyek bele a fogadásba, minthogy megszívasson.

- Ááá! Szóval félsz, hogy vesztesz! - mondta röhögve.

Na, ettől a mondattól feláll a szőr a hátamon, és előtör belőlem a legerősebb versenyszellem, ami létezik. Nem bírom, ha megkérdőjelezik a képességeimet!

- Hát..., nem az, de ez akkor sem fair!
- Naa! Ne szépíts! Te most megijedtél, hogy mit akarok tőled! Így már minden világos!
- Jó, belemegyek, de nem akarok többet, ilyet hallani!
- Oké! Nagyon örülök! - majd vetett egy sejtelmes mosolyt. Láttam a fején, hogy gondolkodik valamin, amit jobb, ha nem tudok meg, úgyhogy nagyon igyekeztem, nehogy veszítsek!