Just friends! - PSG ff.

13. rész

Ha már Bologna, akkor egy olasz étterem kötelező. A sok izgalom után megéheztünk és elmentünk az egyikbe. Nagyon jól esett a vacsora, ezután a fárasztó nap után. Építészetileg a gótikus és a klasszikus stílus keveredett, ami egy kellemes hangulatot idézett elő. Mindezek mellett, még az étel is valami mennyei volt.

Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat, még egy másfél órás repülés várt ránk. Már eléggé álmos voltam és elaludtam a gép egyik székén. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami puha hozzám ért. Ekkor megláttam, hogy Ney hozott nekem egy takarót és próbálja rám tenni. Úgy tettem, mint, aki alszik, hogy ne rontsam el az idilli, gondoskodó pillanatot. Aranyos volt, hogy betakargatott. Már éreztem, hogy lassul alattunk a gép és lefelé veszi az irányt, de Ney is figyelmeztetett.

- Kicsi! Ébredj, mert mindjárt leszállunk. - mondta, ezalatt hátulról átölelt.
- Nem alszok. Hány óra van? - kérdeztem, miközben ráfogtam a kezeire, amik a derekamat körülölelték.
- Fél tizenegy van. - suttogta a nyakamba, amitől kirázott a hideg. - Jössz hozzám? - érdeklődött, amire csak egy választ adhattam, különben addig győzköd, amíg igent nem mondok.
- Aha. - majd fölém hajolt és megcsókolt. Be kell vallanom, hogy nagyon jól csinálja! Bár biztos volt már egy-két páciens, akin gyakorolhatta, de akkor is.

A gép leszállt, bepattantunk a kocsijába és már indultunk is hozzá. Beállt a garázsba és, mikor kiszálltunk, már tudtam, hogy mi fog következni és azt is, hogy innen már nincs visszaút. Sétáltam be a garázsból, ő meg szaladt utánam. Irány a háló!

Lépkedtem fel a lépcsőn, ő meg ráhúzott egy akkorát a seggemre, hogy rendesen csattant!

- Hello! - fordultam hátra és egy gyilkos pillantást vetettem rá.
- Mi van? - vigyorgott rám ravaszul.

Tudom, hogy a hálószobába kellett volna vennem az irányt, de a fejemben felhősek voltak a gondolatok. Most tényleg feküdjek le vele? Nem vagyok a kurvája, hanem a legjobb barátja, akit tisztel és szeret. Bár rohadt jól esne most, de ezt nem tehetem meg. Rose Grey, uralkodj magadon! Nem egy tápcsirke vagy, akit meg lehet vásárolni! Egy komoly, felelősségteljes felnőtt ember vagy. Gondolj csak Lizre! Nem fektethet meg valaki! Nem lehet kapcsolatom! Hogyan magyaráznám ki ezt Liznek és Robnak? Meg ott van Kylian is! Ő is, mit gondolna?! Őt lepattintom, aztán ágyba bújok a legjobb barátjával, aki lebeszélte arról, hogy bármit is csináljon velem?! Nem vagyok egy olcsó ribanc! Még arra se foghatom, hogy részeg vagyok! Eközben meg párkapcsolati tanácsokat adok Ney-nek, hogy ne csak a szexet keresse valakiben?! Ez idiótaság! Nem, nem és nem! Mész aludni Rose és nem törődsz, azzal, hogy mit akarsz!

Végül bementem a fürdőszobába lefürödtem, felvettem a pizsamámat és megmostam a fogaimat. Aztán befeküdtem Ney ágyába. Ő ezt nem így képzelte el, ahogy láttam az arckifejezését. Egy darabig csak ott állt egy szál törölközőben és nézett rám, miközben az ajtófélfának támaszkodott. Nem tudom, hogy min gondolkodott, de lehet, jobb is!

- Mi van, Kicsi? Álmos vagy? - kérdezte, miközben bebújt mellém az ágyba.
- Igen, egy kicsit. Holnap mész haza?
- Aha, ott lesz nálam Davi. Most jut eszembe, hogy nem is mondtam, mikor megyünk Messiékhez!
- Ja, tényleg! Azt jó lenne tudni.
- Pénteken, este nyolcra kell ott lenni.
- Baszdmeg! - sóhajtottam.
- Most, mi van?
- Csütörtökön jön Liz. Mi a faszt csináljak vele?!
- Hívj hozzá egy bébiszittert!
- Dehogy is! Az kéne még! Nem jön semmiféle idegen a házamba! Még ellopná a cuccaimat.
- Rakd be a Disneyland-be?
- Lehet olyat?
- Persze. Már csinált ilyet más ismerősöm is!
- Na, ez jó ötlet! Fel kell hívni őket és helyet kell foglalni?
- Aha, aztán elviszed és másnap mész érte valamikor.
- Ez okos! Köszi! - ezek után megöleltem, ő pedig homlokon csókolt.
- Kicsi!
- Igen? - néztem rá érdeklődően.
- Már meg akartam korábban is kérdezni...
- Mit?
- Válaszolsz rá, bármi is az?
- Persze! Érded bármit! - ahogy ezt kimondtam, láttam rajta, hogy boldog, mert aranyosan mosolygott.
- Mégis miért nem akarsz velem lefeküdni és felvállalni a kapcsolatunkat?! - tudtam, hogy ezt fogja felhozni. Már nem is lepődtem meg ezen, de mégis leizzadtam, mihelyt ez a kérdés elhagyta a száját.
- Hát... - kezdtem a magyarázkodásba dadogva. - Az az igazság, hogy... én nagyon félek a külső véleményektől, más emberek véleményétől.
- Miért, szégyellsz?
- Nem, nem erről van szó. Amúgy, hogy mondhatsz ilyen faszságot?!
- Oké, de el nem tudom képzelni, hogy mi lehet a fejedben, ami ennyire visszatart!
- Van az én fejemben sok minden! - sóhajtottam. - Visszatérve az előzőkhöz, ott van például Kylian. Ő mégis mit gondolna erről? Te is hallottad, hogy szerelmet vallott a kocsiban és azon az estén többször is rám akart mászni. Nehezemre esne a szemébe néznem, ezek után. Ráadásul te is mondtad neki, hogy hagyjon engem békén. Téged is hülyének nézne és csalódást okoznál neki, hogy őt lebeszéled rólam, közben te összejössz velem. Vagy ott van Rob. Ő azt hiszi, hogy én vagyok I. Erzsébet a szűz királynő, akinek sose lesz kapcsolata és nem nézne rá senkire. Közben magyarázkodnom kéne még Liz-nek is, hogy te ki vagy. Azt hiszi csoro gyerek, hogy én vagyok az anyja. De miattam ne vond meg magtól a szexet! Nem fogom azt érezni, hogy már nem szeretsz, ha lefekszel mással.
- Te hülye vagy! Eszembe nem jutna mással lefeküdni! Ha kell éveket várok rád! Benned találtam meg azt, akit keresek. Azt a személyt, akit te leírtál, hogy milyen nő kell nekem. Nagyon szeretlek! Mindig segítesz, bármit elmondhatok neked, mert te tudod, hogy mit kell csinálni. De azt még mindig nem tudom, hogy miért nem akarsz lefeküdni velem! Arról nem tudna senki.
- Amíg Kyliannek nincsen barátnője, addig nincs semmi! Nem tudnám ennyire megbántani!
- Hogy tudod ennyire kontrollálni magad? Hogy tudsz megvonni annyi mindent magadtól, amit szeretnél, de nem teszed meg? - már válaszra nyitottam volna a számat, de ő nem engedte, mert újabb kérdésekkel bombázott. - Amúgy meg most jut eszembe, hogy szinte nem is meséltél még anyádékról! - erre felröhögtem.
- Most mi van? - nézett rám értetlenül.
- Semmi, csak ez vicces! - nevettem tovább.
- Mi a vicces?
- Anyámék! - folytattam a röhögést, majd meg szakadtam és már kb. köpködtem, ahogy ezt kimondtam. - Ez nagyon nagy! - törölgettem a könnyeimet, amiket a nagy hahotázás közben hullajtottam.
- Mi a fasz van veled?! - kiabált rám.
- Jóvan', na ne ugass mán'! - néztem rá nagy szemekkel meglepődve, hogy mitől lett ideges.
- Elmondanád, hogy ez mi volt? - váltott kedvesebb hangnemre.
- Tehát... - kezdtem el, de megint rámtört a röhögőgörcs. - Na! Szóval! Anyám egy seggfej! - mondtam félig megnyugodva a sok nevetés után. De, ahogy Ney ezt a kijelentést meghallotta, kikerekedtek a szemei és teljes sokkban volt. Tudom, hogy ő nagyon szereti az anyját, Nadine-t, de nálunk kissé más a helyzet.
- Konkrétan azt se tudom, hogy mi van anyámmal, lehet, hogy már meghalt. Fingom nincs az egészről, de őszintén szólva nem is érdekel!
- Miért ilyen szar a viszonyotok?
- Ez eléggé egyszerű. Kisgyerek voltam még, mikor egyszer összevesztek apával, mert be voltak rúgva. Elment otthonról és nem is jött vissza többet. Öt éves korom óta nem hallottam felőle semmit.
- Hát, ez eléggé rossz történet. Gondoltam, hogy nem vagytok valami jóba, mivel kb. sose említetted még.
- Ha megtudnám, hogy hol van, akkor se keresném. Csak jól összevesznénk, az meg nem hiányzik senkinek!
- És apáddal mi a helyzet?
- Az apám egy rendes, dolgos ember. Bár vele sem beszéltem mostanság. Legutoljára, talán nyolc-tíz éve. Minden nap fél négykor kelt, hogy megetesse az állatokat és ment kapálni a veteményest. Aztán 6-kor indult dolgozni egy TSZ-be. Onnan kirúgták kb. két-három év után, mert részeg volt, mikor ment munkába. Ezek után a ház körül dolgozott. Ő nevelt fel. Sokat járt piacokra, addig egyedül voltam általában, de, mikor még kisebb voltam, akkor én is mentem vele.
17 évesen elköltöztem otthonról Amerikába. Ott felvettek egy jogi egyetemre, de megbuktam, aztán idejöttem egy másik egyetemre szintén jogot tanulni. Ezt el tudtam végezni és itt maradtam Párizsban.