Just friends! - PSG ff.

3. rész

Na, de jó! Mi lesz így?
Ekkor eszembe jutott, hogy ez a két hülye biztosan nem jegyezte meg a meghívást! Na nem is baj, mindjárt felhívom őket, hogy legyen kedd. Úgy is azt mondták, nekik bármikor jó.

Így is lett. Sikerült megbeszélnem, hogy akkor kedden jöjjenek. Szerencsére nem emlékeztek, mit mondtam tegnap.

Már éppen indultam volna le a reggelizőbe, ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Alexandra volt az. Tudtam, hogy ő lesz. Remélem nem azért jött, hogy jól leosszon! Szép lenne! Most nyugodtam meg, erre újra sírhatok.

Kinyitottam neki az ajtót.

- Jó reggelt! - köszönt komolyan.
- Jó reggelt, Neked is! - mondtam, majd behívtam.
- Azért jöttem, hogy megbeszéljük a tegnap történteket. - ahogy ez a mondat elhagyta a száját, kirázott a hideg.
- Igen, tudom mire gondolsz és sajnálom! Idióta voltam, hogy ott hagytalak egyedül a részeg ribancokkal. Nem várom, hogy megértsd, miért mentem el. - válaszoltam őszintén és szomorúan, ő lenne az, akinek sosem hazudnék.
- Ne viccelj mán' csájé'! Azt hiszed, ilyen sértődékeny, hülye picsa vagyok?! Akkor valóban rosszul esett, azóta átgondoltam és szarok az egészre! - mondta ezeket a mondatokat már röhögve.

Néha, ha van valamilyen komolyabb problémám, akkor nem szeretem, hogy ennyire félvállról veszi a dolgokat. Most ki is voltam akadva, mert nem szokott ilyen határozott és sértődékeny lenni, pedig rendszeresen piszkálom.

Ránéztem az órámra és majd ki estek a helyükről a szemeim.

- Fél óra maradt még a reggeli idejéből!
- Na de jó! Elkésünk, a picsába! - pattant fel Lex is.

Sietve lelifteztünk a terembe, ahol a reggelit adták. Ahogy odasétáltam a svédasztalos kínálathoz, ahol alig volt valami. Már csak azok az ételek maradtak meg, amiket nem szeretek. Volt polip, a többit meg nem is ismertem. Szerencsére találtam még egy kis salátát, így azt reggeliztem. Nem pont erre vágytam és nem volt kiadós egyáltalán. A végén még igaza lesz a hülye ribanc Cindynek, le fogok fogyni! Na minden, legalább nem polipot kell ennem.

Lex, sem volt túlságosan megelégedve a kínálattal. Ő szóvá is tette a személyzetnek, hogy miért ilyen szűk a választék. Valahol igaza is volt, meg nem is. Reális, amit mond, mert 2000 €-t fizetünk egy éjszakáért. Ennyi pénzért elvárnám, hogy az utolsó vendégeknek is meleg reggeli járjon és teljes választék minden vendégnek. De valahol őket is megértem, mert nem akarják kidobni a fölösleges ételt, ami megmarad.

Szóltam Alexandrának, hogy visszamegyek a szobámba. Útközben rájöttem, hogy fennhagytam a telefonomat és pánikba estem, hogy nem-e keresett valaki, akinek baja van! Mióta Steve meghalt betegesen gyorsan felveszem mindenkinek a telefont, nehogy baja essen valakinek. Persze, hogy most sem hagynak békén. Mikor kinyitottam a szobám, már kívülről hallottam, hogy csörög a telefonom. Monica volt az. Ő a lányok közül az egyik. A rendesebb kategóriába tartozik. Van egy férje és két gyereke, akiket a végtelenségig kényeztet el. A csaj minden pletykát tud és kedves mindenkihez, szóval egy szavam sem lehet.

Azért hívott, hogy elmennek brunch-olni és ha van kedvünk csatlakozhatunk. Örültem a meghívásnak, mert a reggeli salátámtól nem laktam valami jól. Felhívtam Lex-et, hogy csatlakozik-e hozzánk, majd kaptam egy igent és már indultunk is.

Fogtunk egy taxit majd háromnegyed óra alatt értünk csak oda, ami bár kétszer olyan sok volt, mint kellett volna, de egy luxus dugóban nem volt olyan unalmas a helyzet, főleg, hogy a kilátás is valami eszméletlen volt. A fő úton, egy kikötő mentén állt a sor. A járdán gazadagabbnál gazdagabb emberek sétáltak designer darabokban a mai divatnak megfelelően.

Majd nagy nehezen megérkeztünk, aminek már nagyon örültem, mert azt hittem nem élem túl a mai napot kaja nélkül. Ezt az alkalmat sem úsztam meg kényszer vigyorgás nélkül, ugyan is drága Cindy barátosném is felbukkant. Körbepusziszkodtam mindenkivel, aztán kértem két goffrit.

Alexandrával a kiruccanás során még nem sikerült egy jót beszélgetem, úgyhogy azt éreztem, hogy eljött az ideje.

- Hallod, Lex! Mi van a paliddal? - kérdeztem két harapás goffri közt.
- Ahh, ne is mondd! Lepattintottam Csorit egy buliban, mikor holt részegen flörtöltem egy másik sráccal, aki bevallom kurva jól nézett ki. - ahogy ezt kimondta, közben elpirult és kitört belőle a nevetés. Zavarban volt.

Tudni kell róla, hogy igen könnyen szerelembe esik és elcsábítja, akit akar.

- Na, mivan? Talán szerelmes vagy? - piszkálódtam vele.
- Neem, dehogy is! - ellenkezett, majd újra elpirult. - Hát, jó! Talán lehet! - vallotta be, ekkor már mindketten röhögtünk.
- Oké, hogy én szerelmes vagyok, de veled mi a helyzet? - húzta fel a szemöldökét a barátnőm.
- Hagyjál már! Nem kell nekem senki! Ismersz olyat, aki elviselne?
- Ne csináldd már! Tök jó party vagy! Jól nézel ki, jó a segged, okos vagy, mi kell még?
- Ja, biztos ágyba bújnék valami nőfaló fasszal!
- Nem erre gondoltam! Ott vannak a barátaid... - nem engedtem neki, hogy végigmondja, mert közbevágtam.
- Te teljesen hülye vagy? Ők a barátaim, nem fekhetek le velük!
- Nem ezt akartam mondani! De, ha már itt tartunk, miért ne lehetne köztetek valami! Rájuk nem mondhatod, hogy csak ki akarnak használni! Ismered őket!
- Ez igaz, de... - itt ő szakított engem félbe.
- De, mi? Mi a bajod velük? Ha nem lennének jófejek, akkor nem lennél velük!
- Szerintem, ezt itt és most zárjuk le! - jelentettem ki indulatosan.
- Majd meglátjuk még, Csajszi! - kacsintott rám Lex.

Jól elment rajtunk az idő. Délután kettő volt és még el akartunk menni várost nézni. Este pedig egy utolsó esti luxuspartyt tartani. Végül kirándulás terén a Jardin Exotique-ra esesett a választásunk. Itt készítettem Lex-ről és a csajokról csini insta képeket. Bár nekem is van instagramom, ami privát de ott sem nagy gyakorisággal storyzok vagy posztolok. Ha fiúkkal vagyunk valahol, akkor is nehezen egyezek bele, hogy közös képet postoljanak. Most pedig mégjobban ódzkodtam ettől. Általában hülyének néznek emiatt, de nem érdekel. Nincs szükségem rá, hogy írogasson a sok idióta! De az én barátnőim ezt természetesen nem tudták megérteni, így telibe bombázták az instájukat közös képekkel, ahol meg is voltam jelölve.

A félelmem bejött. Nem maradtam üzenet nélkül most sem.