Just friends! - PSG ff.

60. rész

A tokiói hét viszonylag nehezen akart indulni, mikor pár óra múlva már kelni is kellett.

Ha nem ébredek fel időben, ahogy mindig is kelek, Kylian kérdés nélkül elkésik.

- Szerelmem! - ráztam meg a vállát, ahogy ránézem az órára, de nem nagyon akart megmozdulni, úgyhogy tovább kellett piszkálnom. Egy pár perc után már ott jártam, hogy megpofozom, vagy nem is tudom...
- Na! Mi van? Hagyjál már... - fordult el a másik oldalára, közben hallható volt a hangján a szenvedés. - Mondtam már tegnap, hogy nem akarok menni!
- Ne kínlódjál már...
- Csak egy módon kelek fel... - szegezte rám a sunyi tekintetét.
- Énnekem mindegy, hogy felkelsz-e vagy nem. Ha akarsz maradhatsz is... - vontam meg a vállamat, majd otthagytam, és mentem fogat mosni.

Egyszercsak látom, hogy nyílik az ajtó, ő meg jön a wc felé. Nagy ügyet nem csináltam belőle, csak sóhajtottam egyet, és mosolyogtam magamban az indiszkrétségén. Még az sem érintett meg igazán, hogy bármiféle kézmosás nélkül odaállt mögém, a tükör elé, és simogatni kezdte az arcomat.

- Ez nem annyira tetszik itt nekem... - lobogtatta meg a pólómat, arra célozva, hogy vegyem le.

Már önállósította volna magát, és húzta is fel, mikor ráfogtam a kezére és eltoltam magamtól.

- Soká keltél, életem... már nincs ilyenekre idő... - ingattam meg a fejemet sajnálkozó tekintettel, majd magára hagytam.

Rendesen futva jött utánam, hogy elkaphasson még egy-két szóra.

- Vannak dolgok, amikre mindig van egy kis idő. - nézett mélyen a szemeimbe, majd gyorsan lesütötte tekintetét az ajkaimra, és egy szenvedélyes csókba vont.

A kezeinket összekulcsolta, hogy megtarthasson, majd óvatosan hátralökött az ágyon, és letérdelt a földre.

- Ki a fasz alszik pizsama gatyában? - rázta meg a fejét értetlenül, majd rácsapott egyet a fenekemre.
- Mondjuk én!
- Ez baromság... nincs rá szükség. - azzal az erővel pedig megfogta és le is rántotta.

Ujjaival kényeztetni kezdte a csiklómat, nyelvét pedig belém helyezte és egyre gyorsabban mozgatni kezdte, majd nyomott egy csókot rá.

A nagy élvezetek után hirtelen arra lettem figyelmes, hogy kezeit a fejem mellett támasztja, férfiasságát pedig lassan egyre bentebb tolja. Hiába volt óvatos, reflexből ráhúztam egy nagy csattanósat a hátára, amin kicsit meglepődött, de gond nélkül folytatta tovább.

Idővel már én térdeltem előtte, ő meg fogja a hajamat, a fejemet pedig fokozatosan gyorsulóan mozgatta, ahogy éppen kívánta. Hirtelen megrogyott térdével a nagy kéj érzése hatására, majd számba élvezett. 

Hátradobta testét az ágyon, és közelebb húzott, hogy ölébe ültethessen. Kisebb-nagyobb nyögések kíséretében egyre lentebb csúsztam férfiasságán, majd az élvezetek levezése képen belemélyesztettem ujjaimat a vállába, amin már ő maga is felszisszent.

- De állát vagy... - szorította össze a fogait.

Fokozatosan fel-le kezdtem mozogni az ölében, ami hatására először az párnákat akarta széttépni, majd a melleimre fogott rá.

Mikorra kellően kifáradtam ledobtam a fejemet mellkasára, és hallgattam heves szívverését, miközben simogatja a hátamat.

- Na, gyerünk! - csaptam rá a vállára, jelezve, hogy már készülődhet, mivel megkapta, amit kért.
- Most meg nem tudok felkelni... - nevette el magát szánakozóan.

Egy alapos fürdés indokolttá vált a nagy zuhé után, amit ezúttal egyedül akartam, hogy pakolhasson addig.

- Ugye ezt nem gondoltad komolyan, hogy kihagysz?! - nézett rám felháborodottan.
- De, teljesen komolyan gondoltam... nem tudom, mikor jönnek érted, de nem hinném, hogy nagyon ráérsz.
- Szerelmem, rád bármikor... ilyen alkalmakat idióta lennék elmulasztani. - nyomott egy puszit a számra, majd elmosolyodott saját magán.