Just friends! - PSG ff.

23. rész

- Na! Eszünk? Rohadt éhes vagyok! - tereltem a témát.
- Aha, igen.

Láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik, mégis miről lehetett szó a telefonban. Szinte fel se fogta, amiket mondtam neki, csak bólogatott, mint egy hülye. Nem tudom, mennyit értett a kis reggeli angol szakkörből, de, valamiket biztosan, ha rákérdezett, hogy tudok-e ilyen kedves lenni.

- Az a nagy helyzet, hogy nem igazán van kaja, csak ilyen szar, zacskós croissant-ok. - mondta még mindig bambulva.
- Jó az! Jelenleg bármi megteszi!

Nem volt merszem megkérdezni, hogy min jár az esze, mert feltételezem, én jártam volna rosszabbul, ha magyarázkodnom kell.

- Amúgy este lesz meccs! Jössz oda? - kérdezte izgatottan.
- Mert, hol lesz ez? Itt a Parc de Princes-ben?
- Nem. Majd megyünk repülővel Bordeaux-be. Szóval? Jössz?
- Ha, már az elkövetkezendő hónapban nem tudok részt venni, akkor csak el kéne. Nem?
- Hát, ja! Ha kell el tudom intéztetni a fuvarodat oda!
- Jaj, cuki vagy, de nem kell! Majd keresek egy járatot.

Nem voltam elcsodálkozva, hogy ilyen segítőkész volt, mert, már hetek óta baszogat vele, hogy, mikor megyek a meccsére.

- Mikor indultok? - kérdeztem.
- Dél körül.
- Akkor szedjed magadat, mert fél 11 van!
- Uuu, baszmeg! Tényleg! Na, akkor haladjuk! Csak nem kéne elkésni!
- Hánykor kezdődik?
- Kilenckor, de jöhetnél előbb. Akár 6-ra is.
- Ja, oké. Kell oda valamit vinni?
- Nem! Vagyis várjunk csak! Egy pár üveg piát hozhatsz, ha nyerünk. De, olyan jó fajtát!

Sokat nem időztem már Kylian-nél. Megkajáltunk, aztán útra keltünk mind a ketten.

Durván tizenegy óra lehetett, mikor hazaértem. Nekiálltam dolgozni, mert volt bőven. Az idő jól elszaladt rajtam. Magamtól nem is hagytam volna abba a munkát, ha a telefoncsörgés nem szakítja azt meg.

Egy ismeretlen szám keresett.

- dr. Rose Grey, tessék!
- Szia! Antonela Roccuzzo vagyok.
- Igen! Szia! Miben segíthetek?
- Ha ráérsz jövő hét kedden, akkor szeretnélek meghívni a Louis Vuitton 2022-es tavaszi-nyári kollekciójának bemutatójára. Kaptam már meghívókat, többet is, és rád gondoltam, hogy, reményeim szerint te értékelnéd ezt a lehetőséget!
- Nagyon szépen köszönöm a meghívást! Pont szabad vagyok azon a napon.
- Nagyon örülök, hogy el tudsz jönni. Jelenleg annyit tudok mondani, hogy úgy, mint szokott a Passage Richelieu bejáratnál kell bemenni és az ott lévő teremben lesz. De ez mindegy is! Gondolom, úgy is közösen megyünk majd. Pontosabb részleteket még nem tudok, később e-mailben fognak értesítni. Szólni fogok, ha megtudok még valamit!
- Mégegyszer köszönöm szépen, ezt a csodás lehetőséget! Majd egyeztetünk még!
- Én is köszönöm, hogy velem tartasz. Még hívlak! Szia!
- Köszi, szia!

El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok! Legszívesebben sikítanék örömömben! Engem, a paraszt balhézós picsát, egy fontos ember elhív egy ritka, luxus és érdekes eseményre. Fel sem tudom fogni! Ezek szerint szimpatikusnak tűntem neki a múlt alkalommal, ha máris közös programot szeretne velem.

A nagy munkálkodások közben meg is éheztem, úgyhogy bekaptam ezt-azt. Ránéztem az órára, ami fél ötöt mutatott. Hirtelen azt hittem, hogy elborul az agyam, mert a gép 17:15-kor, tehát háromnegyed óra múlva indul.

Amilyen gyorsasággal csak lehet, összerámoltam a cuccaimat és magamra vettem valamiféle, normálisan kinéző ruhát, nem olyat, mint ami jelenleg volt rajtam. Ezek után pedig hívtam egy taxit és rohantam a reptérre, mint az állat. A sikeres becsekkolás után, az utolsó pillanatokban elértem a gépet.

Viszonylag gyorsan meg is érkeztem, összesen másfél óra sem volt az út. Elvitettem magamat a Matmut Atlantique stadionba, ahol majd játszanak.