Just friends! - PSG ff.

15. rész

A szerda délután nem telt különösebben izgalmasan. Dolgoztam egy pár órát és elmentem bevásárolni, hogy mikorra Liz visszaért legyen itthon kaja. Számításaim szerint elege lesz a gyorskajákból, mert az apja 0-24-ben azt adott neki. Mit is csinálnék neki, ha nem rántott húst és rizst majonézzel! Ez az örök kedvence. Reggelente pedig a hagyományos, isteni francia croissant. Természetesen nutellával vagy lekvárral.

Éppen egy adás-vételi szerződést nézegettem, mikor megcsörrent a telefonom. Rob keresett.

- Cső!
- Hello! Mi bajod van mostanság, hogy már képes vagy felhívni?
- Gondoltam csak kéne szólnom, hogy Liz még nem megy vissza a héten.
- Micsoda? Miért?
- Nem foglalkoztam vele valami sokat, mialatt itt volt, most meg ráérek.
- Ja, oké. Ahogy gondolod. És mikor fogod visszahozni?
- Hát, fasz tudja! Olyan két hét még kb.
- Mennyi? Két hét? - kerekedtek ki a szemeim.
- Na, mi van? Nem jó, úgy?
- Két hét az még sok idő! Ráadásul szeptembertől már bejelentettem a magánoviba.
- Hát, akkor mondd le! Biztos le lehet.
- Oké, de akkor is! Még két hétig ott lesz?
- Maradjon tovább?
- Nem! Éppen elég az!
- Na, jóvan! Csak ennyit akartam. Cső!
- Na, hello!

Nem tudom, mi szállta meg ezt az embert. Nem parancsolhatok rá, hogy rögtön és azonnal hozza vissza a gyerekét! Remélem, nem történik vele semmi baj ebben a plusz két hétben.

Alig tettem le a telefonomat, erre újra csörög. Azt hittem, már Ney hív, hogy megérkezett, de nem ő volt az. Kylian keresett.

- Hello, Édes!
- Rose! Na végre!
- Na, mi történt?
- Otthon vagy?
- Aha, igen! Mert?
- Gondoltam beugranék hozzád!
- Oké! Mikor jössz?
- Kb. 20 perc és ott vagyok.
- Kell kaja?
- Hát, ja! Nem ettem dél óta.
- Na, majd jössz, Édes! Szia!
- Oké, Puszi!

Ötletem nincs, hogy mit akarhat. Nincs még kifejezetten késő, de hogy pont ilyenkor jön?! Na, mindegy, legalább nem unatkozok majd!

Elkezdtem nézni egy sorozatot, de eközben jött is Donatello.

- Na, hello! Hogyhogy erre jöttél? - kérdeztem meglepetten. Izgatottságot láttam a szemében, valószínűleg van valamilyen storya. Kíváncsivá tett.
- Mit tudom én! Nem akartam egyedül lenni, aztán eszembe jutottál.
- Ja, oké! Azt hittem, már történt valami!
- Részben az is.
- Hadd halljam, csak! - mondtam tolakodóan.
- Szóval... - kezdte mondani, miközben lefeküdt a kanapéra. - Tegnap találkoztam egy csajjal...
- Ajjajj, jól kezdődik! - vágtam közbe.
- Na, hadd mondjam már el!
- Bocs, figyelek!
- Tehát, voltam a 7th Club-ban tegnap, mert te nem értél rá. Minden szándék nélkül elmentem, de kicsit máshogy végződött, mint terveztem.
- Igen, tudom, mi fog következni.
- Hát, pontosan az jön, amire gondolsz! Kicsit bebasztunk, utána nála kötöttünk ki.
- Ez egy fokkal jobb, mint amit eredendően képzeltem.
- Na, de figyelj, mert most jön a fordulat!
- Ajjaj, már izgulok!
- A csaj amúgy kívülről egy magára ügyelő, igényes picsának nézett ki, drága ruhákban volt. De, ahogy beléptem a lakásába, már nem annyira voltam biztos a dolgomban. Büdös volt, szét voltak baszva a cuccai a földre, igénytelenség meg kosz volt.
- És mit csináltál végül?
- Hát, először azt hittem, hogy nagyon kínos lesz a helyzet, mert ezek után semmi kedvem nem volt vele lefeküdni. Már késő volt és kezdtem kijózanodni, de a csaj még mata részeg volt. Annak mondhattál bármit, a válasza az volt, hogy "aha, értem" és "kurva jól nézel ki". Nagynehezen rávettem, hogy aludjon, mert nagyon ráférne. Aztán leléptem.
- Legalább cseréltetek számot, vagy tudod a nevét?
- Nem annyira. De, nem, nincs meg a száma.
- Tiszta szerencse! Legalább ennyi eszed már volt! Tök fasza lett volna, ha majd elkezd hívogatni, hogy milyen jól érezte magát veled és mikor találkoztok legközelebb!
- Na, ja! Az hiányzott volna még!
- Éhes vagy-e már?
- Aha! Milyen kajád van?
- Még semmilyen, de vannak itthon cuccok a főzéshez. Mit ennél?
- Mit tudom én!
- De, mégis! Találj ki valamit!
- Tudod, mit?
- Na! Mondjad!
- Főzök én!
- Tee? Most, komolyan?
- Igen! Miért, nem bízol bennem?
- Hát..., nem is tudom...
- Vigyázz, mert a végén még megsértődök!
- Oké! Nem szóltam semmit!
- Na, akkor most én kérdezem meg, hogy te mit ennél!
- A séf ajánlatát választom!
- Az zacskós leves lesz!
- A faszt! Tudod, hogy ki nem állhatom a zacskós levest!
- Nem mondod! Tudom, te hülye! Mondjuk, legyen saláta!
- Azt biztos, hogy nem fogom megenni!
- Ne válogass már!
- Miért, te diétán vagy?
- Dehogy is! Jó, akkor csinálok Ratatouille-t.
- Az jó lesz!
- De csak akkor csinálok, ha nem szólsz bele!
- Kussba maradok!
- Ajánlom is!
- Most nem is fogsz ismerkedni, emiatt a szar esemény miatt?
- Hát... - vakarta meg a tarkóját. - Nyilván szeretnék valakit, de nem akarom túlzottan elsietni. Ki akarom kerülni a „csak a pénz és hírnév miatt kellesz" kategóriát. Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális, de amúgy kifejezetten szeretem az egyéjszakás kalandokat. Élvezem a függetlenséget, másnap nem kell elszámolnom senkinek. Ha éppen olyan kedvemben vagyok, akkor gyorsabban és keményebben csinálom, ha meg nem, akkor csak lazán, aranyosan.
- Persze, jó a függetlenség, meg jók ezek a kalandok, bár én a helyedben vigyáznék magamra, hogy ne legyek úgy a köztudatban, mint egy kurvázós idióta.
- Jó, nyilván azért ésszel csinálom ezeket én is, de néha olyan jól esik.
- Fiatal vagy, baszdmeg! Csinálj, amit akarsz! Élvezd a kurva életed és felejtsd el, amit az előbb mondtam!
- Most miért? Te öreg vagy?
- Hát, nem, nem erről van szó. De nekem csak van egyfajta családom, akihez szinte minden nap haza kell jönnöm.
- Te miről beszélsz?
- Szerinted miről?
- Jaaa! Oké, leesett. Annak a srácnak a gyereke itt lakik nálad, ugye?
- Igen.
- Na, ha már itt tartunk, akkor mi van veled?
- Hogy van-e valakim?
- Hát ja! Vagy valaki a láthatáron?
- Nem mondanám.
- Nem mondanád? Na, akkor csak van valami!
- Bocs, rosszul fogalmaztam. Nincs senki.
- De nem is akarsz? Szerintem simán találnál! Nem kéne messzire menned.
- Tudom én is, de nem érzem azt, hogy én most egy kötött életet akarok. Azt csinálok, amihez éppen kedvem van, nem kell alkalmazkodnom senkihez.
- De csak szeretnél saját gyereket is, nem?
- Hát, egyszer majd nyilván arra is sor kerül. Azt meg nem akarom, lefialok itt valakinek, aztán otthagy a gyerekkel!
- Tudnék neked hűséges társakat intézni! Ha gondolod, szólj, biztosan lenne jelentkező!
- Oké! - mondtam nevetve. - Ha minden jól megy ráakadom magam is egyre!
- Hát, sok szerencsét! Amúgy kész a kaja!

Leültünk enni és közben még beszélgettünk.

- Csinálunk még valamit, vagy mész haza?
- Csinálhatunk valamit. Mit mondtál a múltkor? Valamit megcsináltattál.
- Ja! Igen! Még nem is láttad a wellness részt meg a mélygarázst.
- Vettél mostanában kocsit?
- Aha! Egy három hónapja vettem Aston Valkyrie-t.
- Azt a kurva! Az nagyon megy! Hány lóerős?
- 1160, de 150 modellt gyártanak le belőle, úgyhogy szinte teljes ritkaság.
- Wow! Hogy tudtál belőle szerezni?
- Hát, a jó kapcsolatok mindent megérnek! - kacsintottam rá. - Kipróbálod?
- Hülye vagy? Hogy a picsába ne!

Kyliannek olyan szinten látszott az izgatottság és a boldogság az arcán, hogy öröm volt nézni. Csak úgy vágtatott le lépcsőn a garázsba.

- Amúgy elmondanám, hogy van lift is! - kiabáltam utána.
- Már mindegy.

Leértem én is utána és a kezébe nyomtam a kulcsot. Ki is nyitotta és beültünk, majd beálltunk az autóliftbe és a felmentünk földszintre. Felnyitottam a garázskaput és Donatello hatalmas padlógázzal ki is száguldott a főútra. Sokáig nem kellett várni, mire felgyorsul, mert elég, ha egy kicsit odalépsz neki, már belesüppedsz az ülésbe.

- Azt a picsaa! - kiabálta

Eszetlenül gyorsan mentünk, de kurva jó volt. Egyedül nem szoktam ennyire bátor lenni, de egyszer élünk.

Már pirosra váltott a lámpa és sötét volt. Mi, azért természetesen átmentünk azon mindenféle lassítás nélkül.

Azonban más is átment azon a lámpán, de neki zöld volt.