Just friends! - PSG ff.

39. rész

- Gyere el velem egy fotózásra!
- Dehogy megyek! Hülye vagy?!
- Miért? Tök jó lesz!
- Szóljál másnak! Biztos van, aki szívesen elmegy veled, de engem felejts el! - tiltakoztam határozottan, majd hirtelen a fülemben csengtek David szavai: „semmi social media és közszereplés". Az a gondolat csapott meg, hogy nem is akarok én oda visszamenni, de muszáj, ha már egyszer beneveztem ebbe a mókuskerékbe. Innen nincs kiszállás. Ha ennyire szigorúan nem is, de szükségem van valamilyen szinten a munkában rejlő kalandra. Én nem tudok csak úgy kiülni egy tengerpartra és mereszteni a picsámat. Egész életemben volt valami feladat, amiért küzdenem kellett, így most sem éldegélhetek céltalanul.
- Na? - nézett rám reménykedve, mert látta, ahogy elmélyedek a gondolatimban és nem figyelek rá.
- Nem! Megyek délután! Nem kellek ilyen felesleges idiótaságok. Így is úgy nézek ki, mint, akit a gólya fosott, baszdmeg! Nem láttam mostanában semmi szépségápolási szart. Meg is vagyok hízva, úgyhogy hagyjál a baromsággal! Nem vagyok én ilyen helyre való. Egy egyszerű parasztlyány vagyok, semmi több!
- Ne játszd már az eszed! Ezek csak rossz kifogások!
- Tökmindegy, mik ezek, ettől függetlenül nem én vagyok a megfelelő erre a pozícióra. Egy lecsúszott narkós picsa vagyok, elvonási tünetekkel! Hogy lennék én alkalmas bármi ilyenre?! De, szerintem hagyjuk is, mert semmi értelme bizonygatnom, ha úgysem lesz belőle semmi.
- Akkor csak maradj még valamennyit! Hazajössz egy napra és mész is? Ennek nem sok értelme van.
- Már lassan két hete itt vagyok...
- Két hete?! Az lehetetlen! - nézett összezavarodottan maga elé. - Nem! Ez nem lehet így.
- Napra pontosan két hete vagyok itt. Nem tudom, mi olyan hihetetlen ezen!
- Csak... furcsa. De, akkor miért nem szóltál, hogy itt vagy? Akkor most nem sírna a szám, hogy mész is el. De Párizsba jöttél két hete?
- Nem.
- Akkor?
- Tudod, azt te is! - bólintottam, hogy gondolkodjon csak el rajta.
- Te...te..., voltál Vannesben is?
- Igen. - mosolyodtam el. - Mi olyan meglepő ebben?
- Akkor, nyilván jöttél a meccsre is... - fogta a fejét, a földre nézve. - Így már értem. - sóhajtott.
- Mert? Mit nem értettél eddig? - játszottam a hülyét. 
- Ajaj! - motyogta az orra alatt. - Akkor elbasztam...
- Nem basztál el semmit. - simogattam meg a fejét. - Minden rendben van. - erre nem válaszolt semmit, csak bámulta tovább a padlót.
- De elbasztam! Kurvára elbasztam! - tette a homlokára a kezét szégyenében. Ilyet csak akkor szokott csinálni, ha sírni akar. Ezzel próbálja eltakarni, hogy könnyes a szeme.
- Mondom nem basztál el semmit! Süket vagy? Nem volt mit elbasznod!
- Végülis, csak hülyét csináltam magamból. Semmi baj, Kylian! Nem basztál el semmit, csak egy utolsó barom vagy! - mondogatta magában.
- Teljesen érthető minden. Bár a csajt nem láttam, de a haja szép volt. - tettem elé a kajáját. - Már, ott ne hagyd! Fejezd be, amit elkezdtél! Nem érdemli meg, hogy kibassz vele. De te se érezz bűntudatot, mert semmi rossz nem történt. Annál inkább jó! Végre találtál valakit, akivel tudtad annyira komolyra fordítani a helyzetet, hogy elvihesd egy meccsre. Ezt semmiféleképpen ne sajnáld! Ráadásul jól is játszottál! Biztos be volt ájulva.
- De csak ennyi volt! Utána nem történt semmi! - nézett fel hirtelen, bizonygatva az "ártatlanságát".
- Hmm... - csóváltam meg a fejem. - Ne csapd be magad!
- Egyre jobb, baszdmeg! Egyre jobb! - csapott rá az asztalra hisztisen. - Esteleg még valami?! - pattant fel a székből és idegesen fel-le járkálni kezdett.
- Életem, túl nagy parádét versz belőle! De egy dolgot meg kell tanulnunk: a legnagyobb ellenségünk mindig önmagunk.

Erre nem szólt semmit, csak hisztizett tovább, rám se nézve. Hirtelen csak lebaszta a testét mellém, a kanapéra és adott egy puszit.

Éreztem, ahogy majdnem sír, de próbálta halkan csinálni, hogy ne halljam. Egyszercsak átölelte a karomat és ráfeküdt a vállamra.

Pár percig nem szólt semmit. Már kezdtem azt hinni, alszik. Hirtelen ránéztem egy pillanatra, hogy mit szenved ott mellettem, és az engem figyelő szempárjába botlottam, majd elmosolyodott és még jobban rászorított a kezemre.