Just friends! - PSG ff.

54. rész

Kicsit jót éreztem már estére a fél üveg vörösbortól, miután kitakarítottam magam után azt a redvát. Bevallom el is fáradtam a nagy munkálatok után, úgyhogy feszültség levezetésképpen kiálltam cigizni a teraszra. Csak néztem a sötétbe, mikor nyílt a kapu és valaki behajtott a rég nem látott Veyron-ommal.

- Na, haló! - köszöntem rájuk meglepetten, mikor megláttam, hogy Kylian nem egyedül száll ki a kocsiból. - Hát, te, fiam? - tártam szét a karjaimat csodálkozva az érkezésükön.
- Késésben vagyunk! Fel kell öltöznünk Achraffal! - lökött félre a bejáratból, majd maga után húzta barátját, aki csak félénken integetett, megilletődve Kylian sietségén. - Hol a ruhám? - ordított le idegesen az emeletről.
- Milyen ruhád? Ugyan úgy vannak lehajigálva a földre, mint két héttel ezelőtt! Én nem nyúltam hozzájuk. - kiabáltam fel.
- Gyere már ide, az isten verjen meg! - üvöltött rám elmebeteg módon.
- Mi a fasz van? - rongyoltam fel már én is feszülten a gardróbba.
- Nincs öltönyöm, bazmeg! - dobta el az éppen a kezében lévő inget.
- Ne röhögtessél már! - forgattam meg a szemeimet.- Hát akkor miben voltál a legutóbbi ilyen szaron?
- Honnan tudjam! - vonta meg a vállát. - Ráadásul még Achrafot is fel kell öltöztetni!
- Itt van eldobva, more! - emeltem fel a földről egy zakót. - Meg itt egy másik is! - nyomtam a kezébe.
- Hogy néz ez ki? - hajította el a padlóra. - Csatak gyűrött az egész! - csapta össze a kezeit nevetve, mintha én lennék miatta a hibás.
- Vasald hát ki, tessék! - adtam vissza, felvéve a földről.
- Én? - mutatott magára csodálkozva. - Hát én biztos nem fogom! - emelte fel a kezeit mentegetőzően.
- Jó, akkor adjad ide, de pofád befogod utána! - néztem rá fenyítően, mire jót mosolygott. Mindig kiröhög, ha ideges vagyok.

Nem volt elég, hogy ott fogdosta a seggemet, amitől már amúgy is a falra másztam, ráadásul siettetett is.

- Fejezd be, mert kibaszlak! - fordultam hátra a vasalódeszkától, hogy elvegyem a kezeit a hátsó felemről, de észlelve a kiszolgáltatott helyzetemet, csak mégjobban idegesített és benyúlt a pólóm alá. - Süket vagy? - pillantottam rá idegesen, de a keze egyre csak feljebb csúszott. - Na, idefigyeljél! - feszítettem szét az ujjait erőszakosan. - Nem akarom még egyszer elmondani, érted? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Hagyd már békén szerencsétlent! - szólalt fel hirtelen Achraf is, amin mindenki meglepődődött. Egy gyors biccentéssel és mosollyal köszöntem meg a közbelépést, hogy Kylian ne vegye észre.

- Szép leszek? - nézegette magát a tükörben, immár az öltönyt viselve. Válaszul csak bólogattam. - Hallod! - fordult felém. - Csinálj már egy képet, hogy nézünk ki! - nyújtotta oda a telefonját.

Ez nem volt jó ötlet, mert akaratlanul is láttam az értesítésközpontban lévő üzeneteit.

Cuki: Jaj, Szivem! Legalább estig várjál már!😘😜

Mindenesetre szótlanul visszanyújtottam a telefonját, tudomást sem véve az előbb látottakról.

- Na, normálisan aztán! - kiabáltam utánuk, ahogy kimentek a bejárati ajtón. 

Nem tudom, hol lesz ez a parádé, de jobban teszem, ha bele sem gondolok. Arról, hogy mi fog ott történni, inkább ne is beszéljünk. Remélem azért nem lesz vemhes a kisszereleme.

Inkább bevettem egy háromszoros adag altatót, csakhogy eszembe se jusson semmi és aludhassak.

Valahogy hajnalban a sokadik telefoncsörgésemre már felébredtem, bár emlegettem az anyját, aki hívogat ilyenkor.