Just friends! - PSG ff.

1. rész

Igen, az élet nem könnyű. Főleg, ha valakit elveszítesz, akit mindennél jobban szerettél. Így jártam én is, Rose Grey. Egy horvát születésű, 26 éves,  jelenleg francia ügyvédnő vagyok, aki elvesztette a legjobb barátját, talán jövendőbeli férjét egy autóbalesetben. Steve-vel 20 éves korom óta ismertük egymást, mindent tudtunk egymásról, nagyon szoros volt a barátságunk. Ugye milyen jól hangzik? Csak egy este kellett, hogy megváltozzon minden, amikor Vegasban bedrogozva egy autóbalesetben meghalt. Azt hittem tudom milyen érzés, ha valakit, akit nagyon szerettél elveszítesz, de tévedtem. Talán még 3 év után, most sem léptem túl rajta. Ő volt az, akihez bármivel és bármikor fordulhattam.

Azóta igen nagy fordulatot vett az életem. Szoros baráti és üzleti kapcsolatban vagyok egy dél-amerikai születésű, jelenleg Washingtonban élő férfival, akinek a 4 éves kislányát, Lisa-t nevelem Franciaországban, Párizsban. Őszintén szólva egyáltalán nem egyszerű más gyerekét nevelni, főleg ha egy elkényeztetett, akaratos kislányról van szó. Lisa-val jól megvagyunk és szót fogad nekem, bár igen nagy természete van az apjához, Robert-hez hasonlóan. Nehezítő körülmény az is, hogy nem ismeri az anyját, ahogy én sem. Terhes lett Rob-tól, megszülte a gyereket és lelépett, azóta nem hallottunk róla semmit. Egyelőre még nem olyan nehéz Lizzel, mert kicsi és nem tudja, mi folyik körülötte, de előfordult már, hogy rákérdezett, hogy az ő anyukája hol van. Ilyenkor próbálok valamilyen megnyugtató választ adni neki: Ő is kint dolgozik apával Amerikában, ha kimegyünk majd találkoztok. - ez általában be szokott válni.

Szerencsére minden körülményt tudok neki biztosítani, ugyanis igen jó a fizetésem, emellett az apja is nem kevés pénzt szokott neki küldeni. Rob elvárja, hogy a gyerek drága, designer ruhákban járjon, ami érthető, ugyanis minden feltétel adott. A szekrénye tömve van Prada, Gucci, Louis Vuitton, Dolce and Gabbana termékekkel.

A mai napon Monacoba repülök a pletykás barátnőimmel, hogy kipihenjük a hét fáradalmait. Liz éppen kint van Washingtonban az apjánál, úgyhogy vele nincs dolgom. Amikor nincs itthon, akkor sokáig dolgozok és nagyon el tudok fáradni a sok munkától, amit általában hajnali 3 előtt nem hagyok abba. Szerencsére nem kötött az állásom, ugyanis egyedül dolgozok, saját cégem van, ahol többekközt Rob cégének dolgait intézem.

A barátnős társaság több felől érkezik, van aki Madridból, Bernből, Londonból, Portoból vagy éppen Rioból jön. Igen sokan, pontosan 12-en vagyunk, őszintén szólva nem kedvelek mindenkit, ugyanis van egy pár lány, aki nagyon szereti beleütni az orrát mások dolgaiba. Próbálok mindenkivel kedves lenni, de esetenként nekem is betelik a pohár. A legjobban azon tudom felhergelni magam, mikor a szerelmi vagy szexuális életembe kiváncsiskodnak bele. Ettől a falra mászok! Bár valóban nem voltam együtt férfival több, mint három éve és bevallom hiányzik. Erről azonban nem tud senki.

Első osztályra vettem jegyet, mert bármennyire is sznobul hangzik, ezt szoktam meg. Viszonylag gyorsan odaértem, másfél óra alatt. Megbeszéltük a csajokkal, hogy a hotelben találkozunk. Mindannyian itt szoktunk megszállni meg, ha Monte Carloba utazunk.

Leszállt a gépem, fogtam egy taxit és már indultam is a hotelbe. A személyzet már ismer, elköltöttünk már egy kis pénzt itt, úgyhogy nagyon kedvesek velünk.

Ahogy beléptem rögtön megpillantottam a csajokat.
- Sziasztok! Ahh, de jó végre látni titeket, olyan jó, hogy összejött nagy nehezen! Már hiányoztak a bepiálós, pasi felszedős esték. - és tényleg örültem, hogy találkozhatunk, ez ritka alkalmak egyike, mert nem kifejezetten szeretek a régszeg ribancok társaságában lenni, de most komolyan hiányzott.

- Hello Csajszi! Ne is mondd! Majd meg hülyültem otthon, hogy nem mozdulhattam ki semerre! - köszöntött két puszival a legjobb barátnőm Alexandra.

- Szia Macikám! Olyan rég láttalak! Fogytál, nem? - mondta Cindy nyávogó hangon.

Igen, ő az a csaj, akit utálok, mert mindenre kíváncsi, de komolyan! Még az is, hogy milyen színű a bugyid! Utálom a stílusát, olyan nyálas és hízelgős! Undorodom tőle, legszívesebben pofán vágnám.
A férje által eltartott, szőke, hülye kurva, aki mindenkinek megjátssza magát, hogy ő milyen kedves. Hányinger a nő!!

És, hogy fogytam-e ? Nem, bazdmeg, nem fogytam, de téged addig taposnálak, amíg mozogsz és abban lefogynék!

- Köszi, Édes! De nem fogytam. - majd magamra erőltettem egy mű mosolyt.

Pusziszkodtam a többi lánnyal is, majd felmentem a szobámba és felöltöztem a vacsorához. Egy fekete V kivágású szatén Prada ruhát vettem fel egy fekete YSL magassarkúval és szintén egy fekete YSL borítéktáskával. Szépen megcsináltam a sminkem és a hajam és már indultunk is.

A törzshelyünkre mentünk vacsorázni, ahol igen sok híresség megfordul. Nem jártam még úgy ott, hogy ne találkoztam volna egy világsztárral.
Ez most sem volt máshogy. Ezen az estén a PSG játékosaiba botlottam, akiket igen jól ismerek főként Neymart és Kyliant. Már rég óta tartó barátság van hármunk közt. Mindent tudunk egymásról, de szó szerint. Náluk szórakoztatóbb emberrel Steve halála óta nem találkoztam. A trió igen veszélyes, mert ha iszunk egy kicsit olyanok vagyunk, mint az óvodások! Legutóbb Ney nappalija közepén, egy szőnyeggel betakarózva ébredtünk a szülinapja utáni reggelen. Azt az estét sem fogom egyhamar elfelejteni!

Nagyon örültem, mikor megláttam őket. Először kikértem a vacsorámat, ami egy tál Cézár saláta volt, majd miután azt megettem odaültem a csapathoz.

- Szia Cuki! Mit kerestek ti itt? - kérdeztem Kyliant, aki nem tudott érthető választ adni, csak köszönt és megölelt.

Ők már nem az első pohár whiskyjüket itták és ez érezhető volt rajtuk. Ez azonban nem jelentett problémát, mert annál jobban tudom velük érezni magam.