Just friends! - PSG ff.

38. rész

- Mondjad! - bólintottam.
- Gondolom, nem lep majd meg a kérdés. Hova mentél a hotelből?
- Az USA-ba. Hova menten volna? - néztem rá összezavarodottan
- A faszt! Ne kamuzz!
- Mert, akkor hova mentem, mondd meg légyszíves, ha esteleg jobban tudod, mint én!
- Nem tudom, de nem az USA-ba.
- És ezt honnan szedted?
- Láttam a kamerafelvételt, ahogy elmész egy csávóval.
- Igen, és? Akkor írtam neked az üzenetet, hogy majd jövök. Nem voltak nagy lehetőségeim elköszönni, mivel haladni kellett.
- De te pontosan tudtad, hol vagyok.
- Mondom, sietni kellett! Ennyire futotta.
- Hova siettél te annyira, és miért? - mondta számonkérően. - Ne mondd, hogy LA-be vagy valahova arra. Hallottam a videón keresztül, mi történt.
- Ilyen jól tudsz angolul? - tereltem a témát.
- Ne baromkodd el! Komolyan mondtam. - nézett idegesen. - Szóval, hova mentél? Utoljára kérdezem!
- Minek kérdezed, ha úgy is tudod? - vontam fel a szemöldökömet.
- Csak tőled szeretném hallani!
- Állj! Mi van, ha blöffölsz?
- Miért tenném?
- Mert képes vagy rá. És csőbe akarsz húzni. Először mondd meg, szerinted hova vittek!
- Venezuelába.

Majdnem elröhögtem magam, de vissza kellett tartani, hadd higgye csak azt.

- Hmm... okos! - csaptam rá gyengén a fejére, mert ezt utálja.
- Ne nyúlj hozzám! - vette el a kezemet.
- Bocsánat, uram!

Most felhánytorgathattam volna a múltkori vacsorázós esetet, de amellett döntöttem, inkább meghagyom máskorra. Jó ellenérv lehet még.

- Nagyon távolságtartó, monsieur! - csóváltam a fejem.
- Csak hagyj békén! - nézett maga elé.
- Le van lombozódva, kérem. Nem gondolja?

Nem válaszolt semmit, csak bámulta a bársony függönyömet.

- Elmondasz valamit? - emelte rám a tekintetét.
- Meglátom. - vontam meg a vállam.
- Igen vagy nem?
- Jó. Kezdjed!
- Mire kellek neked?

Valami hasonló kérdésre számítottam, mégis meglepődtem, ami valószínűsíthetően fel is tűnt neki.

- Ennyit kell ezen gondolkodni? Nem hinném, hogy ennyire bonyolult a válasz.
- Nem az! Szavakat keresek!
- Mondd azt, ami először eszedbe jut rólam! Ez pont elég lesz nekem!
- Megvezethető vagy.
- Igen? - nézett rám nagyon meglepetten.
- Azt mondtad, ami először eszembe jut. Tessék!
- Már miért lennék az?
- Mivel valahogy mindig kicselezlek, te meg beveszed a hülyeségemet.
- Nem is!
- De. Mindig.
- Most is tudtam, hogy hova mentél. Nem vagyok annyira könnyen megvezethető!
- Persze! - mondtam keserűen nevetve.
- Nem így van?
- De, igen...
- Akkor?
- Jó, mindegy..., hagyjuk.
- Ne hagyjuk! Tudom, hogy akarsz valamit mondani vagy eltitkolsz valamit. Most láthatod, hogy nem is vagyok olyan hülye.

És tényleg igaza volt. Sajnáltam csorot, mivel feszt kitalálok neki valami baromságot, amivel beetetem. Többször tervezgettem már, hogy beavatom a dolgaimba, de mindig találok valami hárító okot. Amúgymeg, nem érdemli meg, amit csinálok vele. De valahol meg félek, hogy túlságosan a kezébe akarja majd venni az irányítást felettem és nem akar majd kiengedni oda, ha megtudja az igazat. Legrosszabb esetben meg feladja az egész hálózatunkat a CIA-nak, vagy valami szervezetnek, és ez mind az én hibám lenne.

Tudnék neki sokmindent mesélni, de nem hiszem, hogy jó fényt vetne rám. Lehet, azt kéne, hogy távol maradok tőle, és hagyom, hadd keressen magának valakit, akivel nagyon jól elvan. Nem szabadna kivetítenem rá a toxikus, kriminális problémáimat és személyiségemet. Így is elbasztam a múltkor, mikor rágyújtott a narkós cigimre és, mint sportolónak nem lehetne ilyen dolgokat fogyasztania. Azt kéne még, hogy egy újabb baromságom miatt legyen baja.

- Ki fogok költözni DC-be. - csúszott ki hirtelen a számon, bár ezt még én sem gondoltam át.
- Minek? Eddig nem is kellett oda járnod!
- Lehet lesz munkám Bejrútban vagy Iszlámábádban.
- Na, jó. Eddig se tudtam, hova járkálsz, de most már egyre jobban érdekel. Először is: mi a fasz? Másodszor meg: te amúgy normális vagy?
- Pedig valószínű ez lesz!
- Jó, oké! Várjunk! Először azt mondtad, kiköltözöl Washingtonba, aztán meg mész a Közel-Keletre, ilyen terrorista országokba? Én ezt már, komolyan mondom, nem értem!
- DC-ben kaptam munkát, ahonnan kiküldenek tárgyalásokra a két város valamelyikébe, az ottani összekötőkhöz.
- Esküszöm, hogy idióta vagy! Minek vállalsz ilyen munkákat?
- Főként szívességből.
- Szívességből? - nézett rám csodálkozva. - Abból egy néha, egy kicsit nekem is adhatnál, nemcsak ezeknek a valakiknek! Hogy vagy egyáltalán képes az életedet kockáztatni egy ilyen szaros munka miatt?
- Van vesztenivalóm? Nincs.
- Hogy lehet ennyire "leszarom" módon kezelni az életedet? Ez már beteg! - rázta meg a fejét idegesen. - Fogadjuk, megint beszívtál valamit. Emlékszek még a múltkorira, nehogy azt hidd!
- Épp, ezért megyek el! Legalább nem okozok neked több bajt, meg idegeskedést. Foglalkozhatsz magaddal, meg, akivel akarsz! Egyikünknek sincs szüksége ezekre a semmirevaló, összeveszésekre vezető beszélgetésekre, mindenki menjen a dolgára.
- Dehogy nincs szükség rájuk! Tényleg nem érted? Próbálnálak ráébreszteni, hogy teljesen elbaszol magad körül mindent, ha így folytatod. A kapcsolataidat, meg saját magadat is.
- Nincsenek kapcsolataim.
- Nem úgy! Bármilyen kontakt, akit ismersz, arra gondolok!
- Aha, biztos! - mondtam ásítva. - Álmos vagyok, mint a picsa!
- Mindig ezt csinálod! Elmenekülsz a problémáid elől, különböző kifogásokkal, és ezáltal nem oldódnak meg, csak tolod őket magad előtt.
- Nagyon okos vagy! - tettem a fejére a kezem, miközben felálltam a székből. - Most, viszont tényleg alszok!
- Aszol, a faszt! Gyere vissza és fejezzük be! Amúgy is csak tizenegy óra van. Ilyenkor még biztos nem alszol.
- Akkor mindjárt jövök!
- Hova mész? - indult meg utánam.
- Cigiért.
- Minek az?
- Mert jó. - reakcióképpen, csak megforgatta a szemeit és elengedett.