Just friends! - PSG ff.

46. rész

Kezdem egyre kevésbé érteni a kialakuló félben lévő helyzetet...

Számomra ez csak egy átmeneti időszak volt, amíg össze nem szeded magad, azonban úgy tűnik neked ez felért egy „összeköltözéssel".

Ne érts félre, nagyon cuki vagy meg szeretlek, de ezt nem gondoltad át... Már az rosszul kezdődik, hogy váratlan információkkal szembesítesz, hiszen ez köztudottan az egyik legrosszabb megoldás.

- Minden oké? - integetett a szemem előtt.
- Ja, persze! Mert?
- Csak, már lassan három perce ülsz itt a földön és lesel magad elé...
- Tényleg? - ráztam meg a fejemet, hogy kiábránduljak a pillanatnyi sokkból.
- Igen...
- Jó, mindegy... Amúgy arra jutottam, hogy ha vendégséget akarsz itt rendezni, akkor szükség lenne egy kis takarítása. Beleértve a fürdőszobákat is... - néztem rá szúrós szemekkel, hogy megértse a célzást.
- Neeem... - rázta meg a fejét. - Most komolyan nem tettem rendbe a... - bámulta a földet szégyenkezően, én meg csak bólogattam.

Pár másodperc múlva, ahogy feldolgozta a traumáját, erőt vett magán és megszólalt.

- Szóval... - köszörülte meg a torkát. - Jó, akkor majd megcsinálom. - nézett el mellettem a kellemetlen helyzetet elfejtőn és nagy büszkeséggel kiviharzott a szobából.

Utánamentem, hogy megnézzem, mit fog kezdeni azzal a gettóval, csakhogy nem a fürdőben találtam meg, hanem a nappaliban kutatta a pénztárcáját.

- Tessék, itt van 5 ezer euró, vásárold el vagy költsd el valahogy, csak menj el itthonról, amíg én ezt megcsinálom. - nyújtotta felém a pénzt.
- Mivan? - nézem döbbenten. - Jó, jó, jó... - léptem hátra, majd védekezőn feltettem a kezemet, hogy meg ne környékezzen azzal a pénzzel. - Kylian... - szegeztem rá a tekintetemet. - Fejezd be, ezt az idiótaságot és mondd meg, mi bajod van!
- Mi bajom lenne?! - tárta szét a karjait értetlenül. - Nincs nekem semmi bajom, csak kitakarítok magam után, ahogy mondtad. Te addig foglald le magad valamivel, és mire visszajössz meg lesz csinálva minden.
- Ha esteleg nem értetted volna, nem azért hánytorgattam fel a történteket, hogy a nyakadba varrjam a munka szar részét vagy mert haragszok rád, hogy összeokádtad a fürdőszobát. Hanem, mert reméltem elmondod, mi történt.
- Nem történt semmi, ha érdekel...
- A faszságot azt hagyd másnak. Már komolyan kezdem magamat rosszul érezni, hogy ilyen szinten hülyének nézel! Szerinted nem veszem észre, ahogy meg vagy bolondulva az utóbbi két hétben?!
- De jó! Már itt is kezdődik... - rázta meg a fejét idegesen. - Azért jöttem ide, hogy ne zaklasson senki és nyugodtságban legyek. Úgy gondoltam, majd te megértesz vagy elfogadsz, de tessék... ugyanott vagyok, mint eddig!
- Mit értsek meg?! Nem mondasz semmit! Pár napja azt hittem tök fasza minden. Elkezdtél edzésre járni, mentél valahova estére, mint ahogy mindig. Most meg megint elment az agyad...
- Te komolyan azt hiszed, itt csak neked szoktak problémáid lenni?! Mert, ha igen, akkor sajnálattal tájékoztatlak, hogy én is kurvára idetartozok!
- Rendben! Üdv a klubban!

Erre már nem tudott válaszolni, úgyhogy felment és belekezdett az ígért munkálatokba.

Most viszont én jövök. Hogyan kéne folytatódjon a történet?

Úgy néz ki, valóban van valami gondod, amin nem tudsz túllépni. Szívesen segítenék rajtad, csak nem engeded. A szavaidból azt veszem ki, nyugalomra és biztonságra vágysz. Ezek biztosítása érdekében ígérem megteszek mindent. A vágy, ami legbelül ösztönöz, az a bennem való csalódásod kikerülése mindenek felett. Ha ez bekövetkezne, kettőnk közül nekem fájna jobban. Sokkal jobban, mint hiszed.

Nem fogom a talpadat nyalni, hiszen az már az általam felállított normákkal ütközne, de megtalálom a módját, hogy nálam érezhesd mindazt, amire vágysz.