Just friends! - PSG ff.

33. rész

A két napom letelt az USA-ban, úgyhogy hónapos várakozások során visszatérhettem végre Párizsba.

A gépem - a már európai idő szerint - hajnali negyed egykor szállt le. Gondoltam meglepem Kyliant, hamár elmondása szerint ennyire hiányoztam neki.
Biztosan nem alszik még és azt mondta, ma este otthon lesz.

Nem akarom megszívatni, hogy jöjjön ki a hidegbe, úgyhogy önállósítottam magamat és bementem hozzá.

- Na, hello! - kiabáltam be hangosan, de választ nem kaptam. Nem tudom mit csinálhat, de itthon van, mert ég a villany mindenhol. - Hallod! Itt vagy?

Már megnéztem szinte minden helyiségben, a hálószobával kezdve, de sehol senki.

Egyszercsak látom, hogy nyílik a fürdőszoba ajtó és jön ki egy törölközőbe becsavarva, hót vizesen.

- Rose? Mi a fasz! - nézett rám értetlenül.
- Az isten áldjon meg, hogy előkerültél! - ölelgettem meg.
- Mit keresel te itt?
- Mi az, hogy mit keresel itt? Jöttem, hogy durván két hónap után láthassalak.
- Nem gondoltad, hogy szólni kéne?
- Zavarok?
- Lehet, hogy igen.
- Ja, bocsánat. Akkor megyek, ha nem jöttem jókor.

Csak bólintott és ment vissza a fürdőbe.

- Hülye még nem vagyok! - kiabáltam utána. - Jó szórakozást!

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy mi történik. Egyértelműen volt nála valaki. Hiába játszotta meg magát az elmúlt hónapokban, most rábaszott és szépen lebukott.

Nem az zavar, hogy lefeküdt valakivel, hanem az, hogy hülyének néz. Engem nem tud becsapni, ahhoz túl jól ismerem.

Valahol megértem, hogy hirtelen zavarba jött, de ez már túlment azon. Bunkó volt és idiótaként kezelt.

Valamennyire megsértődve mentem haza, ami szerintem jogos volt. Bevágtam magamat az ágyba, de nem jött álom a szememre. Csak szenvedtem és mindenféle hülyeségen gondolkodtam. Hirtelen megláttam a cigis dobozomat az éjjeli szekrényen, amiről eszembe jutott, hogy mielőtt indultam ki, aznap szívtam el a doboz felét. Keserűségemben kimentem az erkélyre és nekiestem a maradéknak. Kurva jól esett.

Olyan büdös lehetettem, mint egy gyárkémény, de nem érdekelt. Csak aludtam egy jót, ami az elmúlt időszakban egyszer sem sikerült, úgyhogy ideje volt már.

Másnap olyan későn keltem, hogy nem is ismertem magamra. Rohadt büdös volt tőlem az egész lakás, a hangomról meg inkább ne is beszéljünk.

Ránéztem a telefonomra és érdekes módom semmi értesítés nem jött. Teljesen csodálkoztam, hogy mi van az emberekkel, hiszen 11 óra körül az ügyfeleim már bombáznak a hívásokkal.

Hirtelen nagyon éhes lettem, de ahogy kinyitottam a hűtőt, rá kellett jönnöm, hogy mit is keresek benne hónapok távolléte után. Úgyhogy irányba vettem a legközelebbi boltot.

Napközben nekiálltam az elmaradásaim behozásához, ha már nem nyúltam egy jó ideig hozzájuk. Ez egészen estig elhúzódott.

Éppen nagyon a közepében voltam és gondolkodtam, mikor csörögött a telefonom. Már vártam, hogy Kylian hív, mikor jöhet át bocsánatkérő beszédet mondani, de nem ő volt.

Hatalmas meglepetésemre Achraf keresett, de nem is értem minek.

A hívásban kifejtette, hogy találkozni szeretne. Nem annyira randi ajánlatnak hangzott, annál inkább valami fontosat akarhat mondani, bár nem értem,
miért pont nekem. Ezen már máskor is tűnődtem, hogy miért ilyen közvetlen és őszinte, de nem sikerült választ találnom.