Just friends! - PSG ff.

30. rész

- Bakker, ezt nem hiszem el! - öleltem meg.
- Tudtam, hogy eljössz! - mosolygott rám.
- Mi van veled? Fuu, nem tudom mióta nem találkoztunk! Ráadásul nevet is változtattál! Tisztára kíváncsivá tettél, hogy mi történik körülötted!
- Gyerünk be az irodába, majd ott folytatjuk!

Jansent még Steve-n keresztül ismertem meg. Üzlettársak voltak, és együtt jártunk nyaralni, mikor nem kellett tartani a hatóságoktól. Volt egy barátnője, Maura akivel egészen jól kijöttem. Egy darabig négyen éltünk Ibizán egy bérelt kis házban, mikor nem mertünk visszajönni az USA-ba. Maura-val ott ismerkedtek meg, de azóta nem hallottam felőlük.

- Figyelj, este menjünk el mindenféleképpen valahova, akár étterembe, akár hozzám, mert van mondanivalóm bőven! Most meg elsősorban arról kéne beszélni, amiért hívtalak. Lenne egy adás-vétel, ami nem a szokásos. Tudod, miről szól...
- Nyilván. - forgattam a szemeimet.
- Szóval, a lényeg az, hogy tisztára kéne azt a pénzt mosni, ami bejön belőle. Ebben tudsz segíteni?
- Persze! Van több kisebb cégem is, úgyhogy onnan jöhet.
- Nagyon jó. Köszi! Meg, ugye a jogi részét kéne intézni, hogy a lehető leglegálisabban történjen.
- Igen, csak a szokásos. Mennyire kell sietni a szerződés megírásával?
- Ne kapkodd nagyon el, de holnap jó lenne, ha meg tudnád csinálni. Tehát, hogy miről lenne szó... Nem hiába kértem a segítségedet. Vettem egy pár lakást feketén. Most el kéne adni őket, de nincsenek lepapírozva a nevemre, úgyhogy itt kezdődik a probléma.
- Meg lesz oldva, nyugodjál meg!
- Tudtam én. - simította meg a hátamat. - Nem is kételkedtem. - mosolygott. - Mára még dolgoznom kell egy-két órát, aztán majd este még kitalálom, hogy hol találkozzunk. Ha gondolod, addig maradhatsz is vagy elmehetsz egy városnéző kirándulásra. - nézett rám kissé nevetve.
- Ja, persze! Én meg a New York-i városnézés! Jó kis emlékek!

Hát igen. Pontosan tudta ő is, mire gondolok.

A városnézés helyett inkább vásárolni mentem, ha már Kylian ellőtte a karácsonyi ajándékát. Egész délután azon gondolkodtam mit vegyek neki, aztán rájöttem, hogy egy élménynek sokkal jobban örülne, mint egy tárgyi ajándéknak. Ha ilyet találnék ki másnak, tutira azt hinné elment az agyam, de ő oda meg vissza lesz tőle.

Eszembe jutott, hogy mennyire szereti a pandákat, bár engem az őrületbe kerget velük, mert félek tőlük. Találtam egy utazási irodát mindenféle különleges ajánlattal. Megkérdeztem a nőt, hogy van-e ilyenre vagy valami hasonlóra lehetőség. Nyilván arra számítottam, hogy jól kiröhög mégis mi a faszt akarok, de el se akartam hinni, mikor kimondta, hogy létezik ilyen.

Ez valójában egy körút Kelet-és Dél-Kínában, ahol ha minden igaz, elvisznek szinte minden rejtettebb területre is, ami a nagyközönség számára egyébként nem lenne látogatható. Ez durván egy-másfél hétig tart, ráadásul a szállás is természetközeli, szóval szinte minden reggel nézheti az ablakból a pandáit.

Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy milyen jegyet vegyek. Nyilván nem akarom rákényszeríteni, hogy márpedig vele kell eljönnie, mert miért kéne. Úgyhogy csak vettem egy sima kétszemélyeset, ha esetleg többen mennének, majd megveszik a jegyeiket.

Ez totálisan feldobta az egész napomat. Nem hittem volna, hogy egyáltalán van ilyen és volt akkora szerencsém, hogy pont én találjam meg.

Időközben beszéltem még Jasennel az estével kapcsolatban. Nem tudom, szerencsétlen srác mióta nem ehetett már házilag készített kaját, de elmondása szerint ez az egyik legnagyobb dolog, amire jelenleg vágyik. Szóval este közös főzés lesz. Nem biztos, hogy a legjobb embert választotta erre, mert nyilván van egy minimális tudásom e téren, de túlzottan jártasnak nem nevezném magamat.