Just friends! - PSG ff.

36. rész

Nem foglalkoztam vele igazán, de mikor már fél óra múlva is a szőnyegen feküdt, elhatároztam, hogy baszni kéne valamit ezzel a helyzettel, mert nem tetszik, ami történik.

- Fiam! Mi van veled? - néztem rá értetlenkedően. Nem válaszolt semmit, csak a tenyerébe temette a fejét, de legalább már nem feküdt, hanem sikerült felülnie.

Egész délután ez ment, csak a kanapén döglődött, mivel a földről végre felkelt, és bevallom őszintén, már kezdtem unni.

- Hallod! - szóltam neki, de le se szart. Ennek hatására megdobtam egy párnával. Mint utólag kiderült, nem volt jó ötlet, mert már tőlem is elfordult.

Végül amellett döntöttem, hogy odamegyek hozzá és szemtől szembe kell bármit is reagálnia és, ha így is képes lesz elfordulni, komolyan mondom, darabokra szedem.

- Mi bajod van, baszdmeg?! - ültem rá a lábszárára, hátha fáj neki és végre méltóztat válaszolni. De ehelyett belémrúgott egyet. Én meg kiröhögtem a semmirekellőségét és lementem a hotel vacsorázó részlegére enni.

Ahogy visszaértem, egy fél óra után, mentem volna ki rágyújtani. Erre észrevettem, hogy legalább arra képes volt, hogy megfürödjön, mivel egy alsógatyában kínlódott tovább.

Csak lestem az erkélyen a cigivel a kezemben, mikor hirtelen megéreztem, hogy rárakja a vállamra a kezeit.

Most én csináltam úgy, mint aki hülye és nem veszi észre. Egyszercsak kivette a kezemből, majd beleszívott egyet-kettőt. Erre már kénytelen voltam felfigyelni.

Pár percig még nézelődtem a szép kis kilátásra. Aztán hirtelen elfordította a fejemet, belenézett a szemeimbe, mosolygott egyet és megcsókolt.

Mit kellett volna csinálnom, nyilván a nagy meglepetésemben nem lökhettem el magamtól, ígyhát kénytelen voltam viszonozni, bárcsak egy kis időre, mivel én vetettem véget az idilli pillanatnak.

- Felgyújtalak, baszdmeg! - pattogtattam az öngyújtómat.
- Na, azt próbáld meg! - ölelt meg hátulról.

Nagyon jól tudtam, hogy merre jár az agya, de meg kell őriznem a hidegvéremet és nem mehetek bele a baromságába.

- Éhes vagyok! - súgta a fülembe.
- Én nem. - néztem fel rá, hogy húzzam az agyát.
- Ne baszakodj velem, érted?
- Nem értem sajnos! - majd megsimogattam a fejét és otthagytam az erkélyen.

Bementem, hogy befeküdjek az ágyba, de természetesen jött utánam.

Direkt úgy tette-vette magát, hogy elnyerje a figyelmemet. Belefeküdt az ölembe, rámászott a fejemre, kivette a telefonomat a kezemből.

- Most pedig elmegyek fürdeni. A protokoll ugyanaz, mint a tegnapi! - néztem rá határozottan. Csak bólogatott a csori fejével és kinevette a szabályaimat.

Egyszercsak hallom, ahogy dörömböl a rohadt ajtón, hogy azonnal engedjem be.

- Mondtam, hogy nem jöhetsz be! - kiabáltam ki.
- De, baszdmeg! Be fogok fosni!
- A faszt! Takarodjál el!
- De, nem érted? ENGEDJÉL BE!

Idegességemben kirántottam neki az ajtót, hogy húzzon befele, csak ne ordibáljon itt nekem. Majd nagy meglepődöttséggel látom, hogy tényleg szalad be a budira.

Hallottam hangokat, úgyhogy meg tudtam ítélni a probléma komolyságát. Hirtelen kibaszta az ajtót, csakhogy menekülhessen a fullasztó szagoktól. Egyszercsak engem is megcsapott és majd elájultam tőle.

Gyorsan le is léptem cigizni, csak szabadulhassak onnét, a szobából.

Azt hittem most kivételesen nem jön utánam, mert már vagy tíz perce egyedül voltam.