Reggel tök kómásan ébredek egy idegen ágyban, egy idegen országban a férjem mellett. Aztán eszembe jutnak a tegnap délután történtek és mosoly keletkezik az arcomon. Kyle érintései és meleg csókjai ahogy átölel és vigyáz rám. Boldog vagyok. Majd egyik pillanatról a másikra hirtelen tör rám a hányinger. Kiugrok az ágyból és egyenesen a fürdőbe sietek. Szerencsére időben elérem mikor kijön belőlem a nagy semmi. Nem reggeliztem még, de ezek után nem is szeretnék. Soha nem voltam egy nagyon beteges típus, de most mégis. Keresek gyógyszert az apró táskában és lemosom hideg vízzel az arcomat. Jól esik. Belenézek a tükörbe. Magamat látom, de közben mégsem. Olyan mintha nem is én lennék az aki visszanéz rám és közben mégis. Megvonom a vállam és kisétálok a szobába. Kyle még alszik ezért csendben felöltözök és hagyok neki egy üzenetet. Nem megyek messzire csak ki az udvarra. Ha akar ott megtalál.
Az udvaron sétálgatok már egy ideje mikor valaki átöleli hátulról a derekam.
-Nem örültem neki, hogy ott hagytál. Minden rendben? Nem szoktál te ilyen korán kelni. - Megvonom a vállam. Úgy döntök nem szólok neki a reggeli incidensről.
-Igen minden rendben csak szerettem volna levegőzni egy kicsit.
-Jól vagy? - Fürkészi tovább az arcomat, de arról semmit sem tud leolvasni. Csak egy bólintással felelek. -Szeretnél elmenni reggelizni? - Biccentek és így elindulunk az étterembe. Ott megint a tegnapi asztalhoz ülünk és rendelünk magunknak. Kyle bacont rendel tojással és pirítóssal. Én ugyanezt a tojás kivételével. Nem bírnám most megenni ebben az állapotban biztosan nem. Miután kihozzák az ételt csak ide-oda tologatom a tányéron. Egy falat nem megy le a torkomon. Kyle ismét kíváncsian fürkészi az arcomat. -Biztos jól vagy? Alig ettél valamit.
-Igen jól vagyok. És látod eszek. - Sikerült leerőszakolnom a torkomon egy szelet kenyeret és kettő bacont, de ezen kívül semmit. Aztán rájövök, hogy miért volt ez rossz ötlet. A gyomrom megint görcsbe rándul és a reggelim egyenesen a mosdóban végzi. Minden kijött. Pont a nászútra betegszem le ez is csak rám jellemző. A férjem készségesen hátrafogja a hajam és utána segít megmosakodni. Hálás vagyok neki mindenért. Miután kidobtam a taccsot és összeszedtem magam visszamentünk a szobánkba. Kyle egész úton faggatott, hogy biztosan jól érzem-e magam. Mindig az volt a válaszom, hogy igen jól érzem magam. És pont ezzel sikerül meggyőznöm, hogy ne maradjunk a szállodában, mert nem azért jöttünk, hogy bent legyünk egész nap. Végül belemegy és egy nagyon fantasztikus programon veszünk ma részt. A herceg úgy döntött, hogy meglep és elvisz a Waikíkí Aquarium-ba. Irtó klassz program. Szerencsére a gyomorrontásom délutánra elmúlt így nyugodtan tudom élvezni a halakat és egyéb tengeri élőlényeket. Bízok abban, hogy tényleg csak egy hülye hányós vírust nyeltem be és nem az van amire gondolok. De aztán minden gondolatom elszáll amikor Kyle rákulcsolja az ujjait az enyémekre és megcsókol ott a tengeri halak között. Megnézzük a cápákat és a különböző halakat. Minden nagyon gyönyörű. A kedvenceim a cápák lettek, mert olyan nagyok és hatalmasak. Körbejárjuk az egész akváriumot és a végén egy csomó élménnyel gazdagodva megyünk vissza a hotelbe. A szobánkba ezúttal nem megyünk fel, helyette rögtön a medencék felé vesszük az irányt. Tegnap nem volt időm kiélvezni a vizet és a látványt, mert túlságosan mással voltam elfoglalva. Most viszont így, hogy szinte alig vannak bent odasétálok a széléhez és beleugrok. Úgy érzem magam mint egy kisgyerek. Letolom a napszemüvegemet az arcomra és úszásba kezdek. Jól esik a hideg víz. Megnyugtat. Az pedig, hogy ezt itt élhetem át az feltölt élettel és energiával. Úgy érzem mindenre képes vagyok. Lassan elérem a medence szélét így megfordulok és elindulok vissza. Nem sok lehetőségem van a mozgásra és napozásra otthon mikor jószerivel mindig zárt ruhákat viselek és a napszemüveg tilos. Mikor ismét elérem a medencét újra megfordulok és egyenesen Kyle karjaiba úszok. A haja vizes és a mellkasán apró vízcseppek csillognak. Ma nem fog megtörténni. Mondogatom ezt magamnak és valamilyen oknál fogva Kyle ki is találja a gondolataimat.
-Nem sürgetlek. Ezt megígértem neked még mikor csak rejtőzködve tudtunk együtt lenni. Semmi sem változott azóta és nem is fog. Kiara tegnap este egy olyan ajándékot adtál nekem amihez semmi sem fogható és én nem akarom ezt tönkretenni. Én úgy szeretlek ahogy vagy és amilyen vagy. - Könny szökik a szemembe. Feltolom a szemüvegemet a fejemre és letörlöm azt. Nála jobb társam nem is lehetne. Egyszerűen nem találhattam volna ennél jobb párt magamnak. Tényleg Kyle a romantikusabb kettőnk közül, mert mindig meglep és azt nézi nekem mi a jó. Nem tudom, hogy mi esetleg tökéletes páros vagyunk-e, de azt hiszem nem is érdekel. Nekem úgy jó minden ahogy és amikor van.
-Köszönöm, hogy vagy nekem Kyle Kirkwood. Nálad jobb társat keresve sem találtam volna. - Suttogom még mindig a könnyeimmel küzdve. Összekulcsolom a kezünket és felemelem a levegőbe. -Csak mi ketten.
-Csak mi ketten. - Ezután egészen a vacsoráig kint ejtőzünk a vízben. Én pár óra után kijöttem ugyan és leheveredtem a napra. Nincs lehetőségem lebarnulni ha folyamatosan a kastélyban vagyok. Meg kell ragadnom az alkalmat és én megragadom.
A vacsoránál már van étvágyam ami nem is csoda tekintve, hogy alig ettem egész nap. Sikerült annyit ennem, hogy tényleg jól lakjak és most még a nyavalya sem ront rajta amit lehet benyakaltam. Nem érdekel.
-Látom újra van étvágyad. - Jegyzi meg szórakozva Kyle.
-Egész nap alig ettem. Szükségem van az ételre. - Vágok vissza két falat között.
-Örülök, hogy jobban vagy. Mi lehetett a baj?
-Semmi csak egy kis gyomorrontás. Biztos a gyomrom nem bírja a Hawaii konyhát.
-Pedig tegnap is ezt ebédeltél és nem volt egész délután semmi gond.
-Az csak azért volt, mert sokkal fontosabb dolgokkal voltam elfoglalva. - Nyújtom ki rá a nyelvem.
-Méghozzá milyen fantasztikus dolgokkal. - Csak megforgatom a szemem. Újra a vacsorámra szegezem a tekintetem. Vacsora után még elnézek a medencékhez mielőtt végleg visszavonulok a szobánkba. Most háborítatlan a víz és csend van. A levegő sós illatot szállít felém és a szél belekap a hajamba. Jól érzem magam. Utat engedek a gondolataimnak. Azokra a napokra gondolok amikor még otthon Clermont-ban éltem a szüleimmel. Néha hiányoznak azok a pillanatok, de aztán mindig eszembe jut, hogy itt még nem volt sehol Kyle. A kerti lámpák felkapcsolnak ahogy elhaladok alattuk ezzel megvilágítva az utat. Mikor azon az oldalon sétálok ahol a szobánk van felnézek. A szobában ég a villany és nyitva van az erkélyajtó. Gyorsan visszasietek a szobába. Kyle már az ágyban fekszik mikor felérek. Gyorsan megfürdők és rendberakom magam az egész nap után. Felkapom az egyik otthonról hozott hálóinget és a köntösömet majd bemászok az ágyba. Csupán az éjjeli lámpa világít. Álmos vagyok.
-Elfáradtál? - Kérdezi.
-Igen. Hosszú napom volt kezdve a reggellel. Kettő rosszullét nem sétagalopp. - Elszóltam magam.
-Nem csak egy volt? - Szalad fel a szemöldöke a hercegnek. Megrázom a fejem.
-Rögtön mikor felébredtem volt egy azért is hagytalak itt. Aztán volt ugye reggeli után is egy. - Vallom be. -Nem akartam szólni, hogy ne aggódj. Biztos csak valami rosszat ettem és ennyi. Tuti, hogy nem az amire gondolunk vagy gondolok.
-Én nem gondoltam semmire és ha te gondoltál is valamire az ameddig el nem mondod csupán a te titkod marad. Nem foglak faggatni ez miatt. - Ez az utolsó szava mielőtt végleg elnyom az álom abban a reményben, hogy másnapra teljesen elmúlik a rosszullétem, de sajnos nem. Reggel ismét a mosdó felett találom magam, Kyle pedig ekkor dönt úgy, hogy márpedig mi orvoshoz fogunk menni.