Hercegnét kerestetik

41.fejezet

Az esküvő után általában mindig a nászút következik. Nálunk ez nem ment zökkenőmentesen. Kyle és én úgy voltunk vele, hogy itthon maradunk és végre elkezdünk felkészülni, hogy majd később átvehessük a trónt. Azonban Dominick király és Dorinda királyné ragaszkodott hozzá, hogy pihenjünk egy kicsit kettesben a palota falain kívül és így eljutottunk oda, hogy most a bőröndökbe csomagolok. A saját szobám és Kyle szobája között ingázok ruhákkal, cipőkkel és egyéb holmikkal a kezemben. Nem igazán erre számítottam mikor hercegné lettem, de gondolom lesz időm bőven tapasztalatot szerezni. 

-Naptejet raktál be? - Kiabálok át a férjemnek. 

-Igen! És fürdőnadrágot is! - Kiabál vissza. 

-Papucs, törölköző, útlevél, igazolványok? 

-Minden megvan! - Akkor azt hiszem elkészültünk. A repülő pontosan három óra múlva száll fel. Vagyis nemsokára el kell indulnunk a térre. Bezárom a bőröndömet és kihúzom a folyosóra. Csak egy lenge nyári farmerruhát viselek tiarával a fejemen. A királyné és a király ekkor lépnek ki a szüleimmel a király dolgozószobájából. Anya iderohan hozzám. 

-Érezd jól magad! - Karol át szorosan. -Mi valószínűleg már nem leszünk itt mikor hazaértek, de mindenféleképpen telefonálj ha megérkeztetek. 

-Úgy lesz anya. - Még elköszönök a királytól, a királynétól és apától mielőtt Kyle-lal kézenfogva el nem indulunk a kocsihoz. Nagyon várom már az egész hetet. A kocsiban ülve rádőlök Kyle mellkasára ő pedig lemosolyog rám. 

-Annyira jó lesz kikapcsolni egy kicsit kettesben a gyönyörű feleségemmel. - Néz le rám. Óvatosan felemelkedek és megcsókolom a szája sarkát. Aztán már feküdnék is vissza, de nem lehet. A herceg ugyanis megszünteti a kettőnk közötti távolságot és vadul tapad a számra. Szenvedélyes csókcsatát vívunk a kocsiban és most az egyszer örülök, hogy sötétítettek az ablakok. Kinézek oldalra és azt látom, hogy beértünk a városba. Mindenhol autók és emberek százai. 

-Ugye ott ahova megyünk senki sem fogja tudni, hogy kik vagyunk? - Kérdezem némi pánikkal a hangomban. 

-Nem hiszem. Rólad biztosan nem, mert Kiara Parker-ként szerepelsz az útleveleden és az igazolványaidon is. Rólam pedig majd gondoljanak azt amit akarnak. - Átkarolom a herceget és úgy utazunk tovább. 

-Pontosan amúgy hova is utazunk mi most? 

-Nézzük meg. - A szüleink már előre megvették a két jegyet. Tőlük ezt kaptuk ajándékba. Kiveszem a táskámból és megnézem. 

-Itt azt írja, hogy a Hawaii szigetekre megyünk. 

-Jól hangzik. - Eközben megérkezünk a reptérre ezért kiszállok az autóból és a csomagtartóhoz lépek. Miután kivesszük a bőröndöket rákulcsolom az ujjaimat Kyle ujjaira és elindulunk befelé. Bent rengeteg ember várakozik vagy éppen csak üldögél esetleg már száll fel. Beállunk a Hawaii pulthoz és várjuk, hogy sorra kerüljünk. Egyszer csak valaki észrevesz és elkiáltja magát. 

-Itt a herceg és a hercegné. - Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. Mindenre odafigyeltünk. Aztán beugrik. Tiara van rajtam. Első szabály a tiara viselése kötelező. Nem vettem le. Hirtelen mindenki kiáll előlünk a sorból. Kyle biztatóan rám mosolyog és megszorítja a kezem. 

-Nyugodtan álljanak vissza a sorba. Nem fogunk maguk elé tolakodni csak, mert herceg és hercegné vagyunk. Szeretnénk egy zökkenőmentes nászutat szóval kérem megtennék, hogy nem lesz több ilyen? - Az emberek biccentenek és mintha mi sem történt volna minden megy tovább. Nem sokkal a probléma után mi is sorra kerülünk. A pultnál átnyújtom a két repülőjegyet és az igazolványokat. Miután mindent rendben találtak átirányítanak a csomagellenőrző pontra. Az ellenőrzés során szerencsére minden tökéletesen működik. Felrakjuk a bőröndöket a szalagra és kézenfogva indulunk meg az asztalok felé. Most van délután 2 szóval még egy óra és indulunk. 

-Nincs kedved szétnézni? - Kérdez rá. Elvigyorodok. 

-De van. Nagyon is van. - Felállunk és elindulunk az üzletsorok között. Nem veszünk semmit csak vizet, de nem is vásárolni jöttünk. 

-Jól sejtem, hogy a két tartományon kívül még nem jártál sehol a világon? 

-Igen jól sejted. A családom soha sem volt egy nagyon gazdag család. Nem azt mondom, hogy szegények voltunk, de azért egy tengerparti nyaralást sosem engedhettünk meg magunknak. A tartomány határt akkor léptem át először mikor a palotába költöztem. Ha tehettük volna lehet elmegyünk nyaralni, de ezt már sosem tudom meg. És azt hiszem nem is szeretném. Utazni persze mindig is nagyon szerettem és szeretek is. 

-Észrevettem. Csak úgy csillog a szemed valahányszor egy új helyen járunk a városban. 

-Nem tehetek róla. - Így sétálunk végig a boltok között. Néha beszélgetünk és néha csak élvezzük egymás társaságát. Jó ez így és nem is akarok változtatni. 

Fél órával indulás előtt visszasétálunk az asztalokhoz. Lassan felszállunk a gépre nekem pedig már most golflabda méretűre zsugorodott a gyomrom. Izgulok a repülés miatt. 

-Nem lesz semmi baj Kiara. - Veszi észre Kyle. Ránézek. 

-Azt mondod? Nem fog lezuhanni a gép vagy valami hasonló? - Átöleli a vállam és úgy suttogja. 

-Tudom, hogy nem lesz semmi gond. Ott leszek melletted és ha kell vigyázok majd rád. 

-Szeretlek. - Suttogom neki. 

-Én is szeretlek Kiara. 

-A Hawaii szigetekre tartó repülőgép utasai fáradjanak a beszállító kapuhoz! Ismétlem a Hawaii szigetekre tartó repülőgép utasai fáradjanak a beszállító kapuhoz! - Felpattanok az asztaltól és Kyle-lal együtt odasétálunk a kapuhoz. Egy biztonsági őr ellenőrzi, hogy nincs nálunk semmi veszélyes tárgy, a kézipoggyászunk megfelel-e minden előírásnak és ezután végre átenged a repülő felé. Ott egy újabb sorba ütközünk. Már csak pár lépés választ el a géptől. Amikor végre felszállunk és megtaláljuk a helyünket öröm árad szét bennem, mert egy olyan élményben lehet részem mint még soha.