A szobámban szokás szerint a szobalányaim fogadnak.
-Kisasszony levele érkezett. - Közli Helena. Megragadom a kis cetlit és szétnyitom.
Ma este 10 után várlak az erkélyen, remélem eljössz. Kyle.
Lerakom a cetlit és Amelia-hoz fordulok.
-Megcsinálná a fürdővizet? Találkoznom kell a herceggel és szeretnék mielőbb elkészülni.
-Természetesen kisasszony. - Helena segít levenni a ruhámat és kiszedni a hajtűket a hajamból. Mikor kész vagyok belépek a fürdőbe. Bemászok a kádba és lehunyom a szemem. A gondolataim azonnal útnak erednek. Először a családom jut eszembe aztán az egész itt töltött idő. Emlékszem milyen volt otthon lenni. Eszembe jutnak az otthon töltött percek. A jelentkezési lap kitöltése amit direkt flegmán írtam meg csakhogy ne kerüljek be. Aztán a kiválasztás. Mennyire szurkoltam, hogy ne én legyek az a lány aki bekerül. Az utolsó otthon töltött ebéd. A közös focizás apával. A sok játék Ellával. Aztán eszembe jut az is, hogy mit jelent ez a családomnak. Hogy mennyit tudok nekik így segíteni. Végülis boldog vagyok itt. Jó helyen vagyok. A családom pedig drukkol nekem a versenyen. Kimászok a kádból. Felkapom a hálóingemet és a köntösömet. Megmosom a fogam és visszamegyek a szobámba. Ledőlök az ágyra. Amelia, Helena igazán hálás vagyok a mai napért, de szeretnék most már lefeküdni. Holnap találkozunk. - A szobalányaim kilépnek az ajtón én pedig egyedül maradok a sötét szobában.
Az ébresztőórára riadok fel. Felülök, megdörzsölöm a szemem és kimászok az ágyból. Felkapom a köntösömet, megiszom a kikészített vizet és lassan, hang nélkül kilépek a folyosóra. Az erkély felé veszem az irányt. Még nincs kint a herceg mikor megérkezek. Csendben helyet foglalok a korlátnál árválkodó széken és a csillagokat nézem. Egyszerűen gyönyörűek. Most nem kalandozik el a figyelmem. Hangokat hallok a hátam mögül, tudom, hogy Kyle az. Szórakozottan felállok és pukedlizek.
-Jó estét Felség. Sajnálom, hogy megzavartam, nem vettem észre. - Kyle rámnevet.
-Semmi gond Lady Kiara. Nyugodtan maradjon. - Most én nevetek rá. -Örülök, hogy eljöttél.
-Én is örülök. - Szótlanul ülök vissza a székre és bámulok fel a csillagokra. Kyle ugyanígy tesz.
-Mesélj valamit. - Szólal meg hirtelen.
-Mire vagy kíváncsi. - Dobom vissza a labdát.
-Bármire. - Ez így hosszú lesz. Sóhajtok egyet.
-A nevem Kiara Parker. 17 éves feltörekvő fotográfus vagy hercegné, ezt még nem tudom. Van két testvérem. Egy nővérem és egy húgom. Clarissa a nővérem nem olyan régen házasodott össze a férjével Christiannal. Ella a húgom pedig ha jól tudom akkor a te testvéreddel Alex-szel egyidős. Úgy terveztük a jelentkezésemkor, hogy ha elbukom a versenyt, netalántán nem jutok be akkor majd ő is indul az öcséd kezéért. Igazából nem volt tervben, hogy bekerülök azt sem értem, hogy ez hogyan lehetséges tekintve, hogy teleírtam butaságokkal a papírt abban bízva, hogy így elbukom. Most már tudom, hogy kár lett volna. Kezdem megszokni a palotát és ezt az egészet. - Oldalra fordítom a fejem és egyenesen Kyle arcába bámulok.
-Igazán örülök, hogy jól érzed magad, de a palota kényelme az elsődleges ami miatt maradni akarsz? - Te jó ég. Most mi legyen? Kyle nyíltan közölte ma reggel, hogy kedvel engem, de én erre még nem állok készen. Húzom az időt.
-Tulajdonképpen az ételek is nagyon finomak.
-Szóval finomak az ételek.
-És a kert is nagyon tetszik.
-Értem. - Muszáj leszek kimondani.
-De a legfontosabb mind közül, hogy azt hiszem kezdelek igazán megkedvelni. - Suttogom és lehajtom a fejem. Kyle az állam alá nyúl és felemeli a fejem.
-Ennek örülök a legjobban, mert tulajdonképpen én is nagyon kedvellek Kiara és azt akarom, hogy örökre itt maradj. - Szaporábban veszem a levegőt. A szívem hevesen ver. Kyle arca csak pár centire van az enyémtől. Most tuti meg fog csókolni. A tekintete rabul ejt. Nem tudok félre nézni.
-Meg akarlak csókolni. - Suttogja. Csupán 2-3 centi lehet a szánk között. És akkor megtörténik. Kyle megcsókolt. Lassan és teljesen gyengéden. Átkulcsolom a kezem a nyaka körül. Visszacsókolok. A szívem hevesen kalapál. A gyomromban tűzijáték robban. Kyle a derekam köré fonja a karjait és felemel. A korlátra ültet. Kezdem elveszíteni az eszem. Lassan eltolom magamtól és mélyen a szemébe nézek.
-Azt hiszem most kell abba hagynunk mielőtt még leszédülünk a kertbe. - Suttogom még mindig szapora lélegzettel. Kyle is levegő után kapkod.
-Szerintem most visszakísérlek a szobádba, mert ha tovább maradunk akkor nem hiszem, hogy meg tudom állni, hogy nehogy újra neked essek. - Rákulcsolom az ujjaimat az övéire és leugrok a korlátról. Kyle megszorítja a kezem és rám mosolyog. Ilyen boldog még sosem voltam. A szobámnál aztán kapok egy újabb csókot és végleg visszavonulok. Boldogan hajtom álomra a fejem. Őrülten kedvelem Kyle Kirkwood-ot, országunk következő királyát.