- Alice – rohan felénk Natasha. – Úramisten, minden rendben?
- Nem, nekem ebből elegem van, nem leszek többet kísérleti patkány.
- Ezt meg hogy érted? – kérdi Pi, mire jelentőség teljesen rá nézek.
- Szerinted miért akarta, hogy veletek jöjjek a tetőre edzeni?
- Előakarta csalni az angyalt – helyeseli Nat is.
- Te tudtál róla?
- Nem, de rá jöttem, aztán hallottam a kiáltást.
Segítet felállni, majd bekísértek. Amint beértünk az épületbe, Clint rohant le, majd el kellett mondanom mindent, amit mindenki figyelmesen végig hallgatott, majd mindenki indult egyenesen Fury irodájába, kivéve Nat, mert ő kísért vissza a cellámhoz. Amikor oda értünk befeküdtem az ágyba és Nat betakart.
- Hozzak neked valamit?
- Nem, köszi.
- Nem baj, ha maradok?
- Dehogy.
- Akkor jó, mert kérdeznék is.
- Mit?
- Tudsz valamit a bátyádról?
- Ezt most mint ügynök, vagy...
- Barátként.
- Nem tudom, de remélem minden rendben.
- Biztosan.
- Egyébként, láttam őt, ma. Olyan volt, mintha ott lenne, de lehet csak képzeltem. Miatta ugrottam.
- Lehet, hogy szemmel tart téged.
- Lehet, de most ne beszélgessünk róla, mert akkor itt fogok nyavajogni miatta.
- Jó, akkor beszéljünk másról, mondjuk, hogy mivan közted és Pietro között?
- Mi lenne? – vonom fel a szemöldököm.
- Mikor oda értem épp kéz a kézben voltatok.
- Csak megfogta a kezemet, mert éreztetni akarta, hogy nincs semmi baj.
- Na és a partyn? Ott is egész jól elvoltatok.
- Igen, mint barátok.
- Lehet, hogy...
- Nem, Natasha, most szeretnék kicsit pihenni és nem ezzel strapálni az agyamat.
- Oké – teszi fel védekezően a kezét, majd indulni készül. – De szerintem mindketten tudjuk, hogy ha nem érzel semmit Pietro íránt, akkor nem kéne hülyiteni.