A Tűz "Angyal" ( Bosszúállók fanf. )

49.

Pietro sokáig előnybe volt, vagyis csak addig, míg Bucky fém karját kinem tette a fiú elé, aki a vágtája közbe nem vette észere és lefejelte, majd a kiterült a földön.
- Pietro! - mennék oda, de Nick vissza fog.
A többiek egyszerre rohamozzák meg Buckyt, aki mindenkivel sorban megharcol, majd üt ki.
- Ezt nem nézhetjük végig - fordulok a bátyámhoz.
- Figyelj húgi... Buckyt nem tudod legyőzni.
- Akkor?
- Ha egyesítsük az erőnk.
- Nem - lépek el mellőle. - nem tudjuk mi lesz vele, akár bele is halhat! Igaz, hogy nem vagyok belé szerelmes, de nem akarom megölni.
- Nem esik nagyobb baja, ha koncentrálunk és ha...
A mondatát nem tudta befejezni, mert egy piszoly gördült el, mire a többiek fele kaptam a fejem. Kate kezében volt a fegyver és éppen a barátaim fele célzott. Nick meg ondott valamit, de a lábam magától rohamozta meg a lányt. A nyakába ugrottam, majd amint a földre kerültünk kicsavartama kezéből a fegyver és messzire hajítottam.
- Te hoztad ide - ütöttem meg. - Kényszerítettél, hogy kimondjam - csattant újra az öklöm az arcán. - Ilyen egy barátnő? - ütöm ki teljesen, miközben érzem, hogy az orrából csurgó vérmelegíti az öklöm.
Leakartam szállni róla, mikor megpillantottam nyakán valamit. Elseperve a haját jöttem rá mi is az. Egy chip. Kate nem magától szabadult ki, a H. Y. D. R. A. hozta ki. Ami akkor azt jelenti, hogy most sincsenek egyedült.
Leugrottam a lányról, majd testemet lángba borítottam. Nem Bucky miatt vannak itt, ő csak az elterelés. Minket akarnak, csak azt nem tudom, hogy élve, vagy halva? Nick még mindig úgyan ott állt megrökönyödve, mint az előbb. A környezetett kezdtem páztázni. A sok ember, aki figyeli a harcot, miért nem félnek? Az égen sem láttam semmit. A tetőkön sincsenek. Akkor mégis hol van az erősítés. Egy fénysugár kíseretében egy ismeretlen alakbukkant fel. Öltözete igen furcsa, nem e világi, mégis rá nézve ismerősnek hatott. Amint arcához és rideg kék szemeihez értem akár homlokon is csaphattam volna magam a felismerés tudatába. Ő az akiről annyi filmet láttam, amint fél New Yorkot elpusztította, de egyszerűbben csak Thor testvére. Loki.

Farkas szemet nézetem vele. Ravasz mosoly húzódott ajkaira, majd kezébe pengék csúsztak. Körözést kezdet, amibe bele mentem, majd türelmesen vártam. Loki a ravaszság és csinyek istene, nem lett volna szerencsés elveszteni a fejem. Hiába állt velem szembe a férfi minden rezdülésre figyletem magam körül. Láttam már a trükkjeit. Az isten lassított, majd hirtelen magán kívül 2 társa jelent meg és rontot nekem. Kezemből két lángcsóva tört fel, de kikerülték őket. Mikor túl közel voltak felreppentem, majd onnan kezdtem el a tűzlabdákat dobálni. Nem hittem, hogy ilyen könnyű dolgom van. A férfi sunyí mosollyal egy másik társára nézet, aki éppen egy pengét nyomot Nick torkának. A bátyám már nem állt ott, ahol az előbb.
- Beszélgessünk - jelenti ki Loki, mire mellé ereszkedem.
- Mit akarsz Loki?
- Több tiszeletett is adhatnál istenednek - tör ki belőle, majd megragadná a torkom, de elütöm a kezét. Az egyik penge újra kicsússzan a ruha ujjából, de mindig sikerül elütnöm a kezét, majd egy egyszerű mozdulattal parazsat szórók a szemébe, amiért a szeméhez kap én pedig a másik lokihoz fordulok, majd tűzbe borítom. A másolattal azonban Nivk is eltűnik. Ha viszont nincs ott, akkor hol van?
- Alá becsültelek - lépdel felém az istenség. - Trükkösebb vagy, mint hittem, de úgye nem gondoltad, hogy legyőződ az trükkök istenét?
Nem szóltam semmit, csak a többieket figyeltem. Bucky Thort, Stevet és Natashát kiütötte. Wanda hátulról próbált segíteni, Pi fel-alá cikázott, Hulk zúzott. Tony, Clint és meglepő módon Nick a a katonát gyepálták. Megtaláltam legalább. Azonban még volt egy elég hatalmas problémám, amivel ideje lett volna szembe néznem.