Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
A többiek még beszélgette, de én egy ügynök kíséretében elhagytam a szobát, majd lementem a börtön szekcióba.
- Beszélhetek a bátyámmal?
- Nem kaptam rá utasítást.
- De arra sem, hogy nem beszélhetek, igaz?
Nem tudott válaszolni, így engedte, hogy beszélgessünk. Nick amint meglátott, elborzadt, gondolom, megmaradt egy pár folt, meg persze, nem volt rajtam ruha.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mi történt?
- Kísérlet – rántom meg a vállam.
- Ez nekik a kísérletezés! – nagyon kiakadt. – Megveretnek és levetkőztetnek! Ez kísérletezés! Ha..ha ott lettem volna, én...
- De nem voltál. Nem is bánom, mert bajod eshetett volna.
- De így neked esett.
- Túl élem – rántom meg a vállam újra.
- Ne rángasd a vállad, mert rohadtul nem mindegy, semmi.
- Tudom, de mit tehetnénk.
- Tudsz valamit azokról?
- Nem, mióta eljöttünk nem.
- Remélem tudják, hogy élünk.
- Én bízom bennük és tudom, hogy nem adják fel olyan könnyen – mosolyodok el.
- Hölgyem, most már mennünk kell – jön közelebb az ügynök.
- Rendben – bólintok, majd elindulunk a saját cellám felé.
A cellámnál, azonban kellemetlen meglepetés vár, ugyanis a fal kikapcsolva, illetve a szemközti át volt törve. Csak néztem a törmelékeket, aztán a mögöttem lévő ügynök elterül én megugrok egyet, de meglátom ki is áll mögötte és a nyakába ugrok.
- Tudtam, hogy megtalálsz.
- Hiányoztál – suttogja a hajamba. Távolabb jövök, majd beleütök a vállába.
- Mi tartott eddig?
- Aú – neveti el magát, majd átkarolja a vállamat.
Vissza mentünk Nickhez, aki meglepetten néz e mellettem álló ismerősre.
- Bucky?
- Helló haver.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
