A Tűz "Angyal" ( Bosszúállók fanf. )

34.

Ugyan ott fekszem, mint mikor először elaltatta, azonban most nincs mellettem senki. Miközben felültem elöntöttek az itteni emlékek. Mikor Peter bedobott az ablakon és majdnem megöltem Tonyt, mikor itt voltunk Pietroval. Nem is értem, hogy ez az egész, hogy lehetne csak színjáték. Kate ritkán téved, de ebben még hittem is neki, de most jobban belegondolva, talán ez azon ritka alkalmak egyike, mikor téved. Felpattantam, majd kirántottam az ajtót és lesiettem a laborhoz. Ott senkit nem találtam, tehát elmentem a társalgóhoz, de ott sem voltak. Körbe jártam az épületett, mikor végre szembe találkoztam egy ügynökkel.

- Én, Mr. Starkot keresem.

- Küldetésen vannak.

- És, vissza mikor jönnek?

- Hát, sokára, hiszen Canadába mentek, 7 órás az út csak oda.

- Nem tudnék utánuk menni?

- Mr. Stark megtiltotta, hogy utánuk menjen.

- És az engem mióta is érdekel?

Sarkon fordulok és elsiettek. Azon megakadok azon a tényen, hogy fogok eljutni oda, anélkül ,hogy bárki is kiszúrna. Eszembe jutott egy ötlet. Egy hülye és veszélyes, de bejöhet. Tehát gyorsan bementem Tony laborjába, majd megkértem a gépet, hogy mutassa a pótpáncélt, majd segített felvenni. Nem volt ám olyan könnyű irányítani, mint gondoltam.

- Péntek, nincs olyan hogy robotpilóta?

- Robotpilóta bekapcsolt, hova vihetem hölgyem?

- Mr. Starkhoz.

A rakéták beindultak, majd kisuhantunk az ablakon egyenesen Canada felé.

Nincsenek megfelelő szavak arra, milyen kényelmetlen volt 7 órán keresztül az a páncél, majd egyszer majdnem lezuhantam, mert ki mondtam, hogy „na jó, ebből elég" erre Péntek kikapcsolta a robotpilótát. Szerintem sejtitek, hogy utána egy szavam sem volt. Mikor elértük őket éppen egy titkos Hydra támaszponto voltak és próbálták elintézni őket, azonban mikor befutottam Tony szinte azonnal oda jött hozzám.

- Ez az enyém! – mondja szinte már sértődötten.

- Tudom, Péntek kiszállhatok?

- Igen asszonyom.

- Alice? – mondja, mikor meglát.

- Á – lépek ki abból az átkozott páncélból – tudod, milyen kényelmetlen ez a...

- Mit keresel itt?

- Nem gondoltad komolyan, hogy egy szobafogság vissza tart.

- Te nem lehetsz itt...

- Mert ez egy Hydra támaszpont?

Nem válaszolt, helyette csak elfordította a fejét, majd felrepült és magával vitte az általam hozott páncélt is. Felizzítottam magamat, majd futni kezdtem a csata irányába. Hamar találkoztam Hydrásokkal, mivel pedig tudtam, hogy felismernek a hajamat is átváltoztattam, azonban az erőmmel is tisztában van (mondjuk James) az felismer. Nem is volt szükségem az erőmre a harcnál, amiből arra jutottam, hogy ők még kezdők, vagy csak tanoncok. A csapat nem őket keresi, de mivel sokan vannak kiválóak figyelem elterelésnek. Felrepültem, mire az egyik katona megragadta a lábam és vissza rántott azonnal felismertem benne egy régi kollégámat, aki szintén különleges képességekkel bír. Biztos voltam benne, hogy nem ő az egyetlen akit kiküldtek. Azonban Henrik, aki nem csupán erős volt még golyóálló is, mivel abból az anyagból készült, mint a kapitány pajzs.

 Ő volt a 13. kísérleti alany, a többiek mind meghaltak. Tudtam, hogy szinte legyőzhetetlen, így inkább próbáltam védekezni és menekülni, mint harcba keveredni vele. Most azonban mikor vissza rántott és a becsapódásom helyén a földbe egy lyukat is vájtam, nem volt hová mennem. Teljes erőmet a kezemből kiáramló tűzsugárra összpontosítottam, de mint mondta, a pajzs is csak felizzott, egy forró öklöt kaptam az arcomba. Megpróbáltam kimászni alóla, de mikor megpróbáltam, rátérdelt a lábamra. Az a dög nehéz izomkolosszus rá térdelt egy átlagos súlyú lányra. Azt hittem ott szarom össze magam a fájdalomtól, de nem sikítottam, mert tudtam, akkor csak még idegesebb lenne. Olyan mint Halk, kiszámíthatatlan és...Halk, ez az! Amikor megakart ölni akkor jöttek azok a kis robotok, meg Stark erősebb páncélja. Még egyszer megpróbáltam, de most inkább a nyomást növeltem a sugáron, aminek eredménye az volt, hogy volt egy kis időm amíg ki tudtam alóla húzni a lábamat. Elkezdtem futni előle, mivel tudtam, hogy nem egy gyors fajta, majd felrepültem és kerestem a szememmel az egyik bosszúállót. A csata zajból ítélve, szinte mindenhol voltak, ezért találomra leszálltam az egyik helyen. Steve volt ott és éppen egy elég profi ügynökkel vívott élet-halál harcot. Mikor oda mentem egy tűzsugárral eltoltam az ellenséget, mire Steve felém fordult.

- Te meg mit keresel itt?

- Segíteni jöttem, tudnál szólni Tonynak, hogy kellene az a cucc, amit Hulknál is használt az edzésen.

- Minek?

- Van egy barátom, akinek van pár közös tulajdonsága vele és szerintem te nem akarsz vele találkozni.

- Én?

- Hát, úgy senki.

- Jó, ömm...Stark? – szünet. – Itt van nálam Alice és szeretne tőled egy szívességet kérni.

- Héé, azt mondtad – azonnal le is intett.

- Jó, akkor várunk – kinyomta az adó-vevőt. – Tony most...

Az ügynök akit az előbb kiütöttem, most éppen behúzott egyet Stevenek, majd kirúgta a lábát és elkezdte folytogatni. Oda mentem segíteni, de ekkor megláttam a vállán a csillagot.